Music Is My Life◀The lyrics are my story.

19.

Nick és én egy padban ülünk és hallgattuk önfeletten a matematikát. Őszintén nem is értem, hogy miért nem szedtem le a fejét a csókos incidens miatt. Hogy, hogy még él?

- Angelica? Felszólított a tanár! -szólt Harry, aki elöttem ült.

- mi volt a kérdés? -kérdeztem vissza.

- édes, hogy mi a... -kezdte,de közbevágtam már a megszólítás sem volt az igazi. Újjonan mindenki belém van zúgva, de komolyan nem tudom miért.

- stoppp! Nincs hozzád semmi közöm! Világos? Mi volt a kérdés? -kérdeztem újból.

- az, hogy mi volt a kérdés arra neked kellett volna figyelned, kisasszony! Áljon fel! -mondta a tanár.

Felálltam és Harryre néztem egy gyilkos pillantással. A fiú egy gúnyos grimaszt vágott.

- sajnálom tanárnő, hogy nem figyeltem! -kértem elnézést.

- kisasszony beszélni akarok önnel! Odakint, négyszem közt!

Úgy látom, hogy jobb ha megyek és szótfogadok.

- beszéljünk! - elindultam a padok között, a tanárnő után kiléptem az osztályból.

- maga itt van vagy a marson? -kérdezte a csendes fehér folyosón. Teljesen váratlan ért. Most gúnyt akar űzni velem?

- itt, de sokszor elkalandozok, és ezt nagyon sajnálom...

- több mint 7 éve tanítalak! Sosem voltál ilyen, mint most! Talán valami megváltozott az életedben és az téged is megváltoztatott?! Mindig a csöndet választottad a hang zavar és a bulik között!

- mostanában jobban figyelnek rám az emberek és ez nekem újj. Tudom, hogy segíteni akar, de megleszek! -mondtam.

- figyelj én mindenben támogatlak! Segíteni szeretnék, hogy megtaláld, hogy mi a baj! Hogy utána tudj változtatni! -nagyon kedves tőle és lehet, hogy tényleg valami nem oké.

-mindenképp szólok ha van valami!

- köszönöm, hogy bízol bennem! Hozzám mindig jöhetsz! -olyan mintha egy pót anya lenne.

Vissza mentünk a terembe. Mindenki csöndesen a helyén ült. Vissza mentem a helyemre és azon nyomban tarkón vágtam az előttem ülőt. Harry hangosan felszisszent, de nem szólt egy szót sem.

A nap folyamán kísérteties fekete ruhás alakok érkeztek az iskola területére. Nagyon para volt. Edwardot keresték, de nem tudom miért és mikor megtalálták előkapták a kamerákat és csattogtatni kezdték. Én soha nem akarok ilyen helyzetbe kerülni, de Edward meglepően élvezte és jól is kezelte.

- elnézést fiatalember, Jamella miatt kerestük meg! -kezdte az egyik. Milyen meglepő. Én csak hátulról figyeltem a történéseket.

- önök együtt vannak? -vágott egy másik a szavába. Erre én is kíváncsi vagyok, mit gondol Edward, ahogy mindenki más is.

- tekinthetik erre a választ egy igennek, mivel nemsokára így is lesz! -mondta, mekkora egy barom.

- és ha nézni fogja a videót? Vajon mi lesz a sztárnak a reakciója? -Edward láthatóan elvörösödött. Most én jövök! De nem lehet. Elmentem, nem akartam tovább nézni, úgyis látni fogom ezt még...

Úgy tűnik a felhők újra visszatértek, de az is lehet, hogy ezek már másikak, mivel sokkal nagyobbak és szürkébbek. Edward lépett mellém, csalódottnak tűnt.

-baj van? -kérdeztem, mintha mi sem történt volna, mintha nem tudnák az egészről.

- félek, én sosem szerettem ennyire egy lányt! Rosszakat mondtam.... -sütötte le a fejét.

- én figyelmeztettelek! Ideje olyannal lenned és olyan lányra gondolnod, aki valódi és ugyanúgy érez! -mondtam finoman. Közben elkezdett esni az eső. Hívhatnám a szüleimet, de ma péntek van és ilyenkor sokáig dolgoznak.

- igen tudom, de nem kell egy olyan tanácsa, akinek nem volt még tapasztalata...

- volt, hidd el! És már rég túl vagyok rajtad, szerencsére hamar megjött az eszem! Ha engem kérdezel, totálisan összeilletek Jamellával!

- úú!! Vagy ahogy a lányok mondják-vágot egy grimaszt.

- csak, nem ismered és hidd el én régebb óta követem őt!-kicsit felemeltem a hangom.

-befejezted a pofázás? Igazán nem voltam erre kíváncsi!

- a barátod vagyok azért mondtam el... -de közbevágott.

- ha a barátom lennél, segítettél volna a fotósokkal! -üvöltött rám. Mindenki elment, csak mi maradtunk.

- hiddel nekem sem könnyű velük! Vagyis, nem szeretek szerepelni...

- sosem keveredtél ilyesmi szituba még! -mondta.

- dehogynem, mikor Justin és Nick veszekedtek!

- akkor most melyiküket szereted?-kérdezte.

- na ebből elég! -mondtam dühösen és elindultam az esőben. A házunk a sulitól egy kilóméterre van, simán bőrig ázhatok addig. Pláne ha nincs esőkabátom.

-most hova mész?-jött utánam az esőben-Csak feltettem egy egyszerű kérdést! Angelica, válaszolj! Miért akarod, hogy ne legyünk együtt Jamellával? - megálltam a szakadó esőben az út közepén. A gumimért nyúltam, mikor jött egy autó. Egyenesen nekünk.