Music Is My Life◀The lyrics are my story.

15.

- te meg mit keresel itt? -kérdezte a lány, mikor már közelebb ért hozzám. Két évvel lehet idősebb nálam. Hosszú lábain egy rózsaszín magassarkú virított. A szőke haja kócos volt akár csak a ruhája gyűrött. Kék szeme gyönyörű volt, mint Edwardé.

- te mit keresel itt? -kérdeztem vissza.

- én vagyok Edward új barátnője és te most éppen megzavartál minket egy nagyon romantikus pillanatban! - a lány szájáról lekopott a rúzs.

- elnézést, de Edward hívott ide, hogy segítsek neki a buli szervezésében! -mondtam, kicsit rémülten.

- most más dolga van! -mondta a szőke liba. Hírtelen lábdobogást hallottam fentről, Edward jött le. Nem csináltam semmit csak egy helyben álltam a konyha közepén.

- mi folyik itt?-kérdezte. - Angelica te mit keresel itt?

'Hogy én mit keresek itt?- te hívtál!' Nem tudtam megszólalni csak álltam továbbra is egy helyben.

-ma még megszólalsz?-kérdezte a csaj.

Megfordultam és kiszaladtam az ajtón. Nem figyeltem semmire, még a papucsomat is ott hagytam. Hallottam, hogy a csaj röhögni kezd. Hogy tetszehet ő nekem? El kell felejtenem.

Hazasiettem és senkihez sem szóltam. Csak bekuckóztam az ágyamba és sírtam. Megszólalt a telóm. Edward hív. Vajon mit akar tőlem? Próbáltam megnyugodni, majd felvettem a telefont.

- szia! Mit akarsz? -kérdeztem.

- nem tudom, hogy mehetett át az üzenet! Sajnálom, láttam, hogy rosszul  esett.

- semmi baj! Csak a csaj nem volt valami kedves velem! Nem vagyok olyan mint akikkel álltalában barátkozol! - és kinyomtam. A telefonomat az ágyamra hajítottam és újra rám jött a sírhatnék.

Chat: Edward és Jamella -között

Szia! Lesz egy meglepetésem a - bulidon! Mindenki el fog ájulni!

- már nagyon várom!

Van barátnőd? -

- te szeretnéd, hogy legyen?

Csak tisztázzuk, én soha nem jövök- össze olyan sráccal, mint te! Remélem világos voltam! Nem azért megyek el a bulidra!

- akkor ne gyere el! Azért dobott az előző barátnőm, mert veled mentem! Nem akarok több bajt miattad!

Akkor oké, nem megyek el! -

Szomorúan lehajtottam a laptop tetejét és az asztalomra raktam. Ma korán lefeküdtem, mert egész nap fáradt voltam, de ma sem hagytak aludni. Az éjszaka közepén megszólalt a telefonom.

- szia! -köszönt valaki a telefonba.

- szia Nick! Miért hívtál? -kérdeztem állmosan.

- hogy vagy? Hallottam, hogy Edwardnál voltál, mikor a barátnője is nála járt!

- nem túl jól, de mindegy! El kell felejtenem! -mondtam szomorúan. Tudtam, hogy Nickben megbízhatok, ezért árultam el neki.

Miután letettem a telefont ujra zokogni kezdtem. A fáradtság erőt vett rajtam és néhány perc múlva már is aludtam. Csendesen, nyugottan aludtam, mintha minden rendben lett volna.

Szerda. Bárcsak bele lehetne pörgetni az időbe és, hogy csak a szép pillanatokat élhetnénk át. Mikor felkeltem eszembe jutottak a rossz dolgok, amik tegnap történtek. Bárcsak nem így tudtam volna meg, hogy semmi esélyem sincs nála. Mindig válaljuk fel saját magunkat még akkor is, ha az nem könnyű. Nekem ez sosem sikerült, ezért találtam ki Jamellát.

Bent ülök a padbam és csak bámulok magam elé. Senki sem szól hozzám és nem jönnek a közelembe. Olyan, mintha mindenkit elvesztettem volna mikor őt. De amúgy sem akarok senkivel sem beszélni, nincs túl sok kedvem hozzá.

Az idő lassan múlik és unalmasan. A tanárnő csak magyarázott és írt mindenféle tananyagot a táblára.

Elfelejtettem elmesélni mi történt, mert találkoztam reggel Edwardal.

- szia Angelica! - hallottam, hogy nekem köszönt, de nem álltam meg. Lépteket hallottam mögöttem, valaki szaladt utánam. - Angelica, most miért vagy ilyen? -kérdezte, de közben utolért és megfogta a kezem szorosan, hogy ne tudjak elmenni.

- ne már! - végül megálltam, de semmi kedvem nem volt rá nézni. Mozdulatlanul álltunk, csak a mellkasunk mozgot fel, le. Az utcában mindenki megbámult minket, mivel a suliba tartottunk. Végül, sokára újra megszólalt.

- mit tettem? -kérdezte.

- te? Semmit, ahogy én sem! Tudod csalódtam, de nem benned, hanem az életben. Most bevallom az igazságot!

- milyen igazságról beszélsz? -kérdezte.

'Most elmondjak neki mindent vagy várjak még?'

- sokat jelentesz nekem és nem csak barátként! De rájöttem, hogy....mi soha...nem lehetünk eggyütt.

"Szar olyanba beleesni, akiről tudod, hogy soha nem lenne veled!"

Csönd lett és a szorítás a karomon is enyhült.

- de már túl vagyok rajtad! Elfogadtam és tovább léptem!

- Bocsáss meg Angelica, én nem tudtam, hogy ez a helyzet! -mondta. Látszott rajta, hogy komolyan bánja és, hogy nem akarja elhülyéskedni.

- hazudtam is meg minden, de ezek mostmár nem érdekesek! Lehetünk csak barátok?

- arról hazudtatok Nickkel a kapcsolatotokról? -kérdezte.

- honnan tudod? Ki mondta el?

- már tegnap óta mindent tudok! Tegnap Nickket felhívtam és kértem, hogy mondja el mi a bajod!

- szemét...

- nem csak ő is aggódott érted és jobbnak látta elmondani! Ne haragudj rá!

- elmehetek a bulidba? -kérdeztem.

- biztos, hogy ezt akarod? -kérdezte, de közben meg lepődött is volt.

- hozok neked egy szuper ajándékot! -mondtam és gyorsan leindultam a lejtőn, amin eddig álltunk.