A világom a zene körül forog. Szeretek zenét csinálni, ennél nincs jobb a világon. DJ vagyok és énekes is egyszerre. Egy blognak a szerkesztője, amire zenével kapcsolatos dolgokat írok állnév alatt. Egy álmom válna valóra ha híres lennék. Több manag...
Reggel. Edward sehol. Mintha több ember trappolna felfele. Valami pizsama volt rajtam. Előre indultam az ajtóhoz, de hírtelen kinyílt és képen vágott. A fóldön terültem el. Fekete ruhás paparazzik léptek be a szobába Edward után. Mindegyik csattogtatta a kameráját. Nagyon rosszul éreztem magam, pluszban Edward a képembe röhögött a megaláztatás közben. Tuti, hogy ő árult el.
- fiatalember, maga lefektette Jamellát? -kérdezte az egyik, aki most elkezdett videózni.
- az igazi neve Angelica és ide jár gimibe! -mondta Edward a mikrofonba.
-meséljen még az éjszakájukról! Lefeküdt egy sztárral? -hangzott az újjabb kérdés.
- nem nem feküdtünk le, kérem hagyjanak! -ordítottam.
- Angelica, ébredj! - kinyitottam a szemem. Rögtön felpattantam és körbenéztem a szobában. Csak mi ketten voltunk. - mit álmodtál? Csak mert beszéltél álmodban!
- jaj... Ne haragudj! Jobb ha megyek, folytatnom kell a dalt.
- áruld el, rosszat álmodtál? -kérdezte és leült az ágyára.
- nekem mennem kell! -mondtam és az ablak felé mentem. Tegnap mintha nem lett volna ilyen magas. Elkezdtem lemászni. Egy nővény szárába akadt a lábam. Sikítottam. Nem tudtam mozdulni.
- Angelica! -ordított le Edward. Ebven a pillanatban elengedtem a fát, mert már nem tudtam magam tartani. Leestem. Szerencsére nagyon puha a füvük. Miért történik velem ilyesmi? Valaki rohant ki a házunkból. Apa? Legugolt mellém és a hajamat elkotorta az arcomból. Edward is megjelent a hátsó kijáratban, ő is szaladt. A szemem nyitva volt, csak aggódó és szomorú arcokat láttam magam körül. A kezemet nem tudtam megmozdítani, arra estem valószínűleg eltört.
- Edward, hívd a mentőket! -parancsolt apám a fiúra.
- máris! - pattant fel és elment egy telefonért.
Ott feküdtem és nem tudtam mozdulni.
- apu, elmehetek a buliba? Ma lesz! -kérdeztem halkan. - Edwardnak sokat jelent! Megígértem neki, hogy ott leszek...
- kicsim, nem mehetsz! Most törted össze magad! Amúgy ti most jártok? -kérdezte.
-nem járunk csak a barátom... Nem tilthatod meg, hogy elmenjek! -mondtam.
- ha meggyógyulsz elmehetsz, de ezt nagyon kétlem! Hol vannak már a mentők? - miután kimondta rögtön szirénázást hallottunk. Engem felraktak egy ágyra és elvittek. Egy fehér szobába toltak, tipikus kórház. Apáék is jöttek. Az orvos elmondta a dolgokat. A kezem és a bordáim megsérültek, kevés az esély, hogy a hátam meggyógyul. Ez komoly.
- sajnálom, kevés nagyon kevés az esélye annak, hogy ne tolószékben kössön ki! -egy könnycsepp csordult végig az arcomon. Vége az álmomnak és az életemnek.
- Diana! Gyere ide! A telóm itt van a szekrényen. Mutatom mit nyomj meg! 6789- A jelszóm! Utána az instagramra kattincs! Indítsd el a videót!
- meg van! -odatartotta az arcom elé.
- sziasztok fanok, Jamella vagyok! - egy sikítást hallottam Dianától, de folytatnom kell. - sajnálom ezt az egészet, de ma balesetet szenvedtem és a bordáim megsérültek és kevés az esély, hogy felépülök! Befejezem, nem vagyok többé Jamella, én Angeica leszek mostantól! Remélem megértetek, nem szerettem volna híres lenni, csak zenélni akartam és mindenkivel megosztani! Ez az életem, de- egy könny csordult végig az arcomon- ennek vége! Sziasztok, örültem, hogy nektek játszhattam! -Diana kikapcsolta.
- te vagy Jamella? Az a Jamella!? A híres popsztár? - a szüleimre néztem, tátva maradt a szájuk.
- igen én vagyok! -lesütöttem a szemem.
-miért nem árultad el? -kérdezte az anyukám.
-mert féltem, hogy csalódtok bennem... Mutass meg valamit nekik hugi! -bekapcsolta a legsikeresebb számom.
- ez csodálatos! Elképesztő vagy! - apa csak meredten bámult rám, nem tudta mit mondjon. Megcsörrent a telefonom. Edward.
- légyszíves magamra hagytok Edwardal!
-persze kicsim! De Diana, vedd fel! - elnevettem magam.
- szia!-köszöntem a telefonba.
- szia! Hogy vagy? -kérdezte aggódva. -láttam a videót ahogy mindenki más is!
- moszály volt megcsinálnom ezt a videót, már nem bírtam tovább! -hírtelen nagy fájdalom hasított a hátamba, mintha a csontjaim szétrepednének. - ááá! -ordítottam.
- Angelica?! - a telefon leesett a földre és összetört. Elájultam a fájdalomtól.
Pár óra múlva ébredtem csak fel. A szüleim boldogok voltak. Mi történt?
- sziasztok! Mi történt? -kérdeztem. Ők mosolyogtak. Anyu kezében egy szatyor volt.
- egy boltba voltunk és vettünk neked a mai buliba egy ruhát! - a nyakam elzsibbadt és megvakartam. Azzal a kezemmel, ami el volt törve.
- ez mi? - kérdeztem. - nem eltört a..
- minden rendben van, nincs eltörve semmid, elmehetsz a buliba! -mondta az apám.
- ez lehetetlen! -felültem, mindenem mozgott. Ez egy csoda. -szeretlek titeket! De ez mégis, hogy lehetséges?
- összefortak a törések! Haza mehetünk, de ha panasz van rögtön szólj! -mondta anya.
-muti a ruhát! -mondtam és felpattantam.
- mivel megtudtuk, hogy ki vagy hozzá illő ruhát készítettem, nem lesz még egy ilyen! Kék színű, de majd meglátod, ha kinyitod! Egyszerűen meseszép ez a ruha. El sem hiszem még mindig, hogy mehetek a buliba.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
