Music Is My Life◀The lyrics are my story.

28.

- oké, átmegyek! Akkor szia! - és letettem a mobilt. - a házunk előtt álj meg, mert még Edwardhoz átugrom! Sietek! -kipattantam a kocsiból és amennyire tudtam szaladtam. Becsöngettem. Mindenem remegett az izgalomtól.

- szia Angeli... -de közbevágtam.

- én mostantól Sophie vagyok! Szia, csak haza kellett ugranom valamiért!

-örülök, hogy megismerhetlek! Edward, beszélhetünk? -kérdezte az anyja. - te addig foglalj helyet a nappaliban!

- Sophie vagyok! -mondtam, de ők rohantak be a vendégszobába beszélgetni.

- hisz a sok smink alatt látszik, hogy még gyerek! -mondta az anya az első megjegyzést.

- szerinted szép? -kérdezte Edward az anyját.

- csodaszép, de valahogy nem illetek össze! Marad vacsira, mert még meg kell ismernem! -mondta a kíváncsi szülő.

- most szerintem nem, de majd egyszer átjön ha még együtt leszünk! Nálam gyorsan jönnek és mennek a lányok! -mondta és lenyitotta a kilincset. Mivel én elég közel voltam az ajtóhoz, hogy hallgatózzak. Mikor a kilincs megmozdult ugrottam egyet hátra.

- sajnálom, hogy nem tudsz ittmaradni a vacsorára! -mondta Edward anyja.

- milyen vacsora az, ami éjfél után történik? -kérdeztem. Akárkinek öltözöm támadni fogom.

- már menned kell Ang.. Sophie! - a tekintetem azt akarta sugalni, hogy ha lebuktatsz meghalsz!

- vár az ágyam! Elnézést! -és az ajtó felé indultam. Edward követett.

- legyél az anyámmal kedvesebb! Rá fog jönni! -suttogta.

- előbb fogsz lebuktatni! - mondtam dühösen.

- ha búcsú puszit akartok váltani csak tessék! -mondta az anyja a kanapén ülve. Már csak az kéne!

- szia! - és kinyitottam az ajtót. -jó volt, de legközelebb ne kavarj ilyen szitukba! -mondtam és átléptem a küszöbön.

- sajnálom ezt az egészet! Én örökké várni foglak! -mondta. Megpusziltam az arcát majd becsuktam az ajtót. Hazaszaladtam és gyorsan elmentem aludni.

Reggel az ébresztőre keltem, borzalmas volt. Korábban keltem, mint ahogy szoktam, hogy időben elkészüljek. Gyorsan felkaptam valami menőt. Egy bő fehér divatos pólóra esett a választásom egy piros kabáttal. Plusz kisminkeltem magam. Ez nem vall rám. A piros magasarkút vettem fel a farmeromhoz és kivasaltam a hajam. A fehér oldaltáskába dobáltam a könyveimet és pár tollat. Leszaladtam a lépcsőn és megcsináltam a reggelim, mivel senki nem volt még ébren. Mikor már a többieknek a szendvicseivel is készlettem és a sajátomat is megettem ledőltem a fotelba és válaszoltam pár rajongói kérdésre. Legtöbben az életkoromra voltak kíváncsiak, de szerintem ez nem is fontos. A másik az, hogy most van-e barátom, ezt inkább fiúk kérdezgették.

-jó reggelt! Hú te máris kész vagy?- kérdezte apu, aki a legkorább megy dolgozni.

- az új külsőm időigényes! És nem tudtam mennyi időt vesz igénybe! Ott a reggeli az asztalon! - átraktam a lábam a másikra és továbbra is a telefonomon lógtam.

-kicsim lassan én megyek! Vigyázz magadra a suliban! Szeretlek! -mondta apa, de a nagy rohanásban már meg sem várta a választ.

- én is téged! -ordítottam utána. A telefonomra egy új üzenet érkezett. Még egy üzit küldött az egyik fiú. Mit akar ez?

- szia, jó lenne veled találkozni! De azt fogod mondni, hogy nem lehet!

-kérlek válaszolj az első üzimre is! Láttam, hogy láttad!

Leraktam a telómat az ágyra és a falat kezdtem bámulni. És ha találkozom vele? Nem azt nem lehet! Nem kell felnőttként viselkednem, mert még nem vagyok az!

- kedves idegen fiú, nincs barátom éppen! Sajnálom, de tényleg nem találkozhatnánk! De én akarok! Ne mond el senkinek! Jamella

Elküldtem. Remélem nem fogom megbánni.

- az én nevem Ronald. És mikor randizunk szépség? -írta.

Ez komoly? Egy ilyen csajozóval van dolgom? De bevallom, baromira élvezem.

- a nevem Jamella és nem randi csak találkozunk! -raktam egyenesbe a srácot.

- hát jó! Kösz, hogy találkozhatok veled Jamella! Rendes lánynak tartalak!

- ma suli után! Mit szólsz? -kérdeztem, de ekkor valaki szaladni kezdett a lépcsőn. Felvettem a faképemet és úgy tettem, mintha mi sem történt.

- én közel lakom a parkhoz! Oda jó lesz?

Hallottam, hogy jött egy üzim és gyorsan elővettem. A szemem újra felragyogott.

-ki az? -kérdezte a húgom.

- senki, még nem lényeg! -mondtam és az ölelés helyett a kanapé felé vettem az irányt. Úgyátszik békén hagyott ezzel a dologgal.

- igen ott jó lesz! Most suliba kell mennem! Szia! - gépeltem le neki gyorsan.

Eszembe jutott, hogy magassarkúval vagyok és nem ártana hamarabb elindulni, mint ahogy szoktam. Edwardal ma nem akartam találkozni. Túlságosan is fura volt a tegnap este, túl sok minden történt. Elindultam a suli felé. Többen megállítottak az utcán autógrammért vagy képért. Jó érzés volt.

Ahoz képest elég hamar beértem a suliba. Sokan örültek nekem, de sokakat zavartam, beárnyékoltam néhányukat. Leültem a szokásos helyemre és odagyűltek az osztálytársaim. Mindenki csak nézett rám és meg sem szólaltak. A másik oldalon, legtávolabb tőlem Nick ült. Felálltam és odamentem hozzá.