Music Is My Life◀The lyrics are my story.

13.

Megnéztünk egy filmet, de közben elaludtunk a kanapén. Ha vele vagyok, akkor mindig elfelejtem az idő múlását. Arra ébredtem, hogy Edward feje az én ölemben van. Nem tudtam meg mozdulni és őt sem tudtam arrébb rakni. Kíváncsi lettem volna a reakciójára. El láttam a mikró kijelzőjéig ahol az óra is volt. Reggel 4 óra 23 perc volt. Még nem kelt fel a nap. Csak a konektor fénye világított. Ha ezt a szüleim megtudják...de már nem is agyaltam semmin. A fejemet hátra döntöttem és megint mély álomba szenderültem.

- Angelica ébredj! Elaludtunk! - ez volt az első, amit hallottam. És amit láttam az már sok volt. Nem tudom miért, de Edward meztelen felsőtestel állt elöttem. Életemben nem láttam még így. Az alsója kicsit kikandikált a nadrágja alól, a hasán egyszerűen tökéletesek voltak a kockák, mintha nem is a valóság lett volna.

-mi történt? -kérdeztem állmosan.

- suli van és mi késésben vagyunk, vagyis már elkéstünk! Negyedik órára érhetünk csak be! - mondta és felhúzott a fotelből, majd kiment az ajtón. Én is felszaladtam az emeletre, hogy felöltözzem. Hamar magamra kaptam valamit és szaladtam a táskámért vissza, mivel elfelejtettem. Rohantam lefele a lépcsőn, de bele ütköztem valakibe. Szerencsére elkapott és nem estem el.

- megvagy! - mondta mikor elkapott.

- köszi... -mondtam, de nem volt idő többre. Sietnünk kellett a suliba. Ennél jobb nem is lehetett ez a nap. Még a fotós is rohant utánunk. Egyszer sajnos úgyis rájön Edward az igazságra, de remélem minnél később.

A suliban nem sok minden történt, csak a szokásos. Egyre többen jönnek rá, hogy kamuztunk Nickkel a kapcsolatunkról. Egyre idegesítőbb volt ez az egész. Én nem vágytam figyelemre, én csak a maradék két évemet akarom teljesíten itt. Itt van Ann és Nick, éppen kézenfogva sétálnak felém a folyosón.

- sziasztok! -köszöntem nekik. - sajnálom, hogy ezt mondom, de bárcsak nem "jártunk" volna! Folyton mindenki ezzel zargat! -mondtam.

-magunkra hagysz minket édes! - kérdezte Nick Annt. Beszéltem egy kicsit Nickkel, hogy simítsuk el a dolgokat, mielőtt elmérgesednek.

.......

Olyan aranyosak, bárcsak Edward is így érezne. Egyre jobban kezdek rájönni arra, hogy tetszik... És hogy egyre nehezebb a fejem. Lassan elaludtam a padon.

-ANGELICA! HAHÓ!? -szólt valaki az álmomban. Nagyon valóságos volt.

- jaj! Bocsi, csak máshol járok... Mit akartál mondani? -kérdeztem a fiútól, akit kis idő után ismertem fel csak. Nick.

-csak azt, hogy sajnálom ezt az egészet, de jobb lenne elmondanod Edwardnak az igazat...- mintha mindenki minket nézett volna...

-milyen igazat? -kérdeztem ijedten. De közben rájöttem mit akart ezzel mondani. - várj! Ezt még te sem gondolhatod komolyan! Tudod mennyire összetörné a szívem, ha nemet mondana? Inkább szenvedek örökké!- ezt komolyan gondoltam és mondtam. Az osztálytársaim egyre közelebb jöttek, nagyon idegesített.

- nem mersz kockáztatni a boldogságért? Tudom, hogy nagy kockázat, de...

- sajnálom, hogy közbevágok, de most nincs igazad! Ha velem akarna lenni akkor már eggyütt lennénk! Különben is Jamella tetszik neki, őt meg lehetetlen utolérni... - én tetszem neki, csak nem merem elmondani. A barátságunkat is tönkretenné és azt nem akarom. Inkább bújdosok örökké.

- Jamella?! Sajnálom!-mondta Nick,de éreztem,hogy nem is bánja.

- bár nem tudom biztosan, de vele megy a buliba... Ezért sem akartam elmenni.... -inkább folytattam.

-megértelek, de most mit fogunk csinálni? Beszélhetek vele, ha akarod, de nem foglak megemlíteni! - kedves, hogy felajánlja a segítségét, de nem bízom benne.

- tudod, semmi baj nincs azzal, hogy Jamellával megy...azt csinál, amit szeretne!

- ez akkor sem mehet így, mert egy olyan csajba zúgott bele, akit nem is ismer...

- jó lehet, de akkor sem szólhatunk ebbe bele! Na megyek! Justinnal fogok találkozni!

- de szupi! Örülök, hogy kezdesz túl lépni Edwardon! Justin igazán jófej! - olyan volt mintha nem tudna mást mondani és megerőlteti magát, hogy ezt mondja.

- akkor megyek! - mutatam az aula túlsó végébe. - csáó! -köszöntem el és elindultam Justin felé. Már örültem, hogy megszabadulhatok tőle. Persze most is a legjobb kor érkezik. Egy fénylő villanást láttam, közel az arcomhoz és azt az ismerős hangot, amitől rettegek.

- Jamella, csak egy képet! - láttam, hogy csomó mindenki körbe áll minket. Mindenki kikerekedett szemekkel bámultak minket, vagyis inkább engem. Ennyi volt, vége.

- te vagy Jamella? -kérdezte az egyik diák a tömegből.

- igen én vagyok! -ordítottam. A fotós kezében egy helyben állt a kamera. Tuti, hogy levideózta az egészet. - elég! Mindenki menjen órára! -mondtam és leléptem gyorsan. Megláttam Nicket a tömegben. - Nick! Sajnálom, hogy megtudtad, hogy én.....

- tudnom kellett volna! Játszol Edward érzéseivel! -nem erre a reakcióra számítottam, mindenre,de erre nem. -Mond el neki, vagy én mondom el! De lehet, hogy hamarabb megtudja! -most fenyeget? - Itt jön! - mondta és tényleg itt van.