Music Is My Life◀The lyrics are my story.

4.

Ma mindennel időben elkészültem és még a felelésből az anyagot is még át tudtam futni reggel.

Mikor közeledtem a padomhoz láttam, hogy ül a padban már valaki.

-mit csinálsz itt? -kérdeztem a fiútól aki tegnap nagyon röhögött azon amit Edward kérdezett. Nicknek hívják. Helyes pasi, okos és figyelmes.

- arra gondoltam, hogy ideülök! Angelica, Nick vagyok! -és felém nyújtotta a kezét. -kezdjük előről! -meglepődtem ezen az egészen. Jófej volt velem.

- rendben! - és a tananyagra bámultam, amiből felelni fogok.

- engedd, hogy segítsek! -tudtam, hogy Edward miatt történik az, ami történik, de én nem bántam. Az új padtársam újonnan szuper jófej velem és végre tudok valakivel beszélni.

....
- ez nagyon vicces! -röhögtem az egyik szünetben a fiúval. Éppen valami fura dologról beszélt, de én nem tudtam abbahagyni a röhögést. Sosem voltam egy iskolában boldog.

- már egy 10 perce nem tudod abba hagyni a röhögést! Még a végén röhögő görcsöt fogsz kapni! -mondta nevetve. - sajnálom, hogy eddig nem beszéltünk! Jófej vagy Angelica!

A felelés szuperül ment, Nick sokat segített.

Egész nap a szünetekben folyton  folyvást beszéltünk és röhögtünk. A többiek is észrevették és csatlakoztak is hozzánk. Haza egyik osztálytársammal mentem, közel lakik hozzánk, de csak most tudtam meg. Mikor elhúztam a nappaliban a függönyöket megláttam Edwardot aki egy csajjal veszekedett. Vagyis inkább úgy tűnt, hogy a csaj dühös rá. Még egy pohár vizzel is lelocsolta, majd sírva hagyta el a helyszínt. Már mindenki bement, de én továbbra is kifele néztem. Eltelt tíz perc, míg letudtam venni a tekintetemet arról a helyről, ahol Edward állt.

Felmentem a szobámba és megnyitottam a blogom chat-jét. Ritkán fordul ilyen élő, hogy benézek. Edward írt, hogy milyen jók a számok.

Chat: Edward és Jamella -között

- nagyon tetszenek a számaid, pláne a mixek. Az egyik barátnőm mutatta meg!

Örülök, hogy tetszik, ha van esetleg - ötleted, akkor nyitott vagyok mindenre!

- köszönöm majd írok, ha van valami!

Nem írt többet, de már várom mit fog legközelebb írni. Jamella név-a kedvencem, azért így nevezem magam a blogon. Estig már semmi mást nem csináltam a tanuláson kívül. Rengeteg minden volt holnapra, de mindent sikerült befejezni.

Csütörtök reggel. Rögtön felkeltem az ébresztőre és odasiettem a ruhásszekrényhez. Tegnap nem vettem elő semmit mára. Egy kék blúzon állt meg a tekintetem. Az volt ezzel a ruhadarabbal a baj, hogy nagyon ritka és én ezt már hordtam egy klippemben. Fel fogják ismerni. Nem mertem felvenni, inkább egy azonos színű felsőt választottam, ami sokkal általánosabb és kényelmesebb.

Az utcán a sulifelé próbáltam megcsinálni a hajam, mert reggel nem volt rá idő. Sehogysem tudtam összefogni, hogy ne látszódjon a kék tincs a hajamban. Sehogysem jött össze a tükröm nélkül. Annyira a hajamra koncentráltam, hogy észresem vettem egy darabig, hogy egy fotós van az utcában. A hajam elég egyértelművé tette, hogy Jamella vagyok. Ahogy észrevettem felvettem a cuccaimat és szaladni kezdtem le a nagy emelkedőn. Kis híján elestem, de sikerült valakiben megkapaszkodnom. Edward. Gyorsan összefogtam a hajam és nem jött rá semmire.

- szia, megyünk együtt suliba? -kérdezte

- persze, de siessünk, mert nekem még ezt át kell néznem! - és a kezébe adtam egy nagyköteg papírt.

- ez minden? -kérdezte nevetve.

- tegnap egésznap erre készültem mert a tanár elfelejtette közölni hamarabb! -mondtam és kivettem egy lapot Edward kezéből. Azt hittem, hogy vége ennek az egész kergetőzésnek a fotóssal. Hírtelen rohanást hallottam a hátam mögül. - gyere! Sietnem kell! - megfogtam a kezét és húztam magam után. A hajam már coffban lógott, egy álltalános barna hajú lányként eltudtam vegyülni a tömegben,így nem tudott követni. De mostmár tudja, hogy hova járok iskolába.

- nekem mennem kell órára! Majd találkozunk! -mondta és elindult a terme felé.

Megláttam a csajt akivel tegnap veszekedett. Egy fiúval smárolt. Ő az egyik legmenőbb csaj itt. Mindene tökéletes. Hidrogén szőke haja fantasztikusan állt neki. De az a baj, hogy észrevette, hogy őt bámulom.

- szia kis csaj! Mindjárt kiesnek a szemeid a helyéről! Kicsit próbálj nem minket bámulni! Menni fog? -kérdezte gúnyosan.

- én azt néztem, hogy milyen nem akarok lenni soha az életben! Ilyen szemét mint te! -mondtam, de erre a magas szőke csaj megpofozott és még el is lökött. Mindenki röhögött rajtam, de ezt Edwardért tettem. Ő már nem látta a történéseket, de Nick igen. Odapattant hozzám és felállított. Kemény volt a föld, nagyon bevertem a fejem.

- remélem tanultál ebből! -mondta a csaj és elment a barátaival együtt.

- jól vagy? -kérdezte Nick.

- te mióta törődsz velem? Mindig is azt hittem utálsz! Te röhögtél rajtam mindig a legnagyobbakat és most itt vagy velem ebben a szar és cikis helyzetben!

- Angelica, figyelj, én.... - de nem jött ki hang a torkán.