Music Is My Life◀The lyrics are my story.

27.

- szeretlek! Sajnálom, hogy eddig nem mondtam... - elakadt a szavam. Csak néztem rá kék szemeimmel. - ez az igazság és úgyis ahogy régen...

- erre nem gondoltam! Azt hittem, hogy neked nem vagyok elég jó! -mondtam és lehajtottam a fejem.

- ez az, hogy te mindig is elég voltál! Annyira beléd voltam esve kisgyerekként, de el kezdődött a suli meg a fölső. Az anyukám, utált téged! Nem tudom miért! Ő vett rá dolgokra, hogy ne veled legyek! Mikor tavasz elején újra beléptél az életembe valami megváltozott! - megcsókolt. Annyira őszinte volt és valjukbe az anyja tényleg ezt tehette. Visszacsókoltam, mert akartam, de mégsem. Kedves volt, amit mondott, de közben fájt, hogy eddig nem jött erre rá! A nevemet hallottam és abbahagytam azt, amit csináltam. Edward furán nézett rám. Vagy nem is rám, hanem a mögöttem lévő tömegre. - mindenki minket néz! -suttogta. Megfordultam és mosolyogni kezdtem.

- bulizni jöttünk, vagy nem? -kérdeztem. Láttam, hogy a színpadon a férfi jelezni próbál, hogy jöjjek fel mellé. Lassan felmentem, amennyire a lábbelim engedte.

- üdvözlünk mindenkit és köszöntsük nagy tapsal Jamellát! -konferált fel a mellettem álló pasas.

- sziasztok! Mindenki jól fogja érezni magát? -kérdeztem. Mindenki hangosabban kezdtek tapsolni. Egy álom volt, hogy a színpadon állhattam.

- bocsáss meg, de arról értesültem, hogy szívesen énekelnél nekünk egy dalt! Ugye így van? -kérdeze. Egy gyilkos pillantást vetettem Edwardra és bedugtam egy pendrájvot a laptopba.

- az a új dalom címe, hogy sosem akartam hazudni! Akkor kezdem is! - A vendégeknek tetszett az új szerzeményem. Teljes beleéléssel énekeltem. Néha Edwardra néztem, majd a tömegre.

Mikor befejeztem az éneklést beindítottak zenéket és táncoltunk rájuk.

- egész jól táncolsz! -mondta Edward.- kérsz egy kis innivalót? -kérdezte.

- persze! - mondtam.

- anya azt mondta, hogy megszeretne ismerni... - otthagyott és elugrott üdítőért.

- szia, Angelica! - köszönt nekem valaki a hátam mögül.

- szia! Hogy kerülsz ide? -kérdeztem a fiútól. Láttam már a suliban, de ő is menőnek számít szóval...nem beszéltem vele még olyan sokat.

- Edward haverja vagyok és ő hívott meg! -mondta. - nagyon jó voltál a színpadon! Kérdezhetek valamit?   

- persze, kérdezzd csak!

- ez most nektek egy randi? Együtt vagytok? - kérdezte. Edward pont nem hallotta a kérdést, de megmentett a válaszadás alól.

- akkor majd később! -súgta nekem oda. Amúgy nagyon helyes és okos srácról van szó, de őt is a mostani énem érdekli, mint Edwardot.

- itt az italod! -adta a kezembe. - szia, haver! Kössz, hogy eljöttél! Ő itt Angelica az új barátnőm! -köhögni kezdtem, mert félrenyeltem az italt.

- gratulálok! -mondta a srác, közben nagy szemekkel nézett rám.

- elmegyek a mosdóba, majd jövök! - mondtam és elsliccoltam onnan. Még hallottam, hogy a srác mondja Edwardnak, hogy keres egy igazi csajt. Ő rám gondolt, tutira. Siettem a tömegben, de sokan megállítottak, hogy gratuláljanak. A szemem sarkából figyeltem a fiút, aki utánam jött. Gyorsan beszaladtam a lány mosdóba és oda már nem követett.

- szia, anya! Értem tudnál jönni itt vagyok a városban! -mondtam.

- elmentél? Én azt hittem, hogy otthon vagy! Hova menjek? - elmondtam a pontos címet és anya azonnal elindult.

Igyekeztem kisúrranni a buli közepén.

- hova mész? Még nincs vége a bulinak! -mondta a fiú. - Ben vagyok! - nyújtotta a kezét felém.

- Angelica! -szólítottak a színpadra.

- bocsáss meg! - kértem elnézést és elindultam az emelvény felé.

- arra gondoltam, hogy az emberek nagyon kíváncsiak és énekelnél nekünk még eggyett? -bólintottam és a kezembe nyomta a mikrofont.

- ez a dal most egy félórával ezelőtt íródott, remélem tetszeni fog! A címe: Bárcsak szeretnélek még! - Edwardra néztem, aki a tömegben a kijárat felé indult. - sajnálom! -tettem hozzá. Megállt és rámnézett. Semmi baj! -sugallta a tekintete. Elkezdtem énekelni mint az előbb. - ez a szám, ahogy a többi is az én történetemet mesélik! De egy dal kevés, hogy kifejezzük magunkat! -leléptem a színpadról és Edward felé indultam.

- haza kell mennem! Gyere! - és beszálltam anyám kocsijába.

- én még maradok! Kössz, hogy elmondtad az igazat! -mondta és visszament a buliba.

-induljunk! -mondtam anyának, aki azon nyomban bele taposott a gázba.

-milyen volt a buli? -kérdezte, hogy végre feltörje a nagy csendet.

- őszintén? Nagyon rossz! Még nem biztos, hogy készenállok erre! -mondtam szomorúan.

- kicsim, te mindig készen állsz, mert ez te vagy! - mosolygott rám.

- kössz anya, de ez nem így van és ezt te is tudod! -emeltem fel a hangom. -sajnálom! -kértem elnézést, de nagyon fáradt vagyok. Megcsörrent a telóm. Edwars hív.

- szia! -köszönt. - elfelejtetelek bemutatni az anyámnak! Gyere át!