Music Is My Life◀The lyrics are my story.

36.

Ma nem fogok suliba menni, ahogy az egész osztály sem. Nagyon későn ért véget a buli. Sok fotós és riporter is érkezett,de apa nem engedte be őket. Aki a legjobban hiányzott az Edward volt. Amióta összevesztünk nem beszéltünk.

Egész este táncoltunk és jóléreztük magunkat. Egy felejthetetlen este volt. Viszont reggel nehéz volt felkelnem,még úgy is hogy nem mentem suliba. Az élet önmagában is fárasztó.

Ma reggel egyedül vagyok a házban. Megcsörrent a mobilom. Ismeretlen szám.

-haló?

- Angelica? -kérdezte egy férfi hang.

-igen..

- van pár ajánlatom! Jó lenne ha találkoznánk valahol! -mondta.

-zenévek kapcsolatos? -kérdeztem.

- igen, de akkor most inkább elmondom, de kell a szülök engedépye is! Na idefigyelj! Én sok sztár managere vagyok, de ilyen tehetséget mint te, nos... Még nem igazán láttam! Még semmire sem kell igent vagy nemet mondanod!

- akkor maga lenne a managerem?

-igen és velem jól is jársz, mert velem tényleg megszerzel mindent amiről a többiek csak álmodnak! Anyukád hívott fel, hogy közöljem ezt az ajándékot születésnapod alkalmából! Én azt gondolom ez hatalmas lehetőség!

- jól van! Akkor meghívlak ma estére egy vacsorára a családomhoz!

-remek ötlet! Angel!

- Angelica! -javítottam ki.

- akkor az első dolog a sok koncert és lemezfelvétel lesz! Nyáron meg elmész majd turnézni! Na mit szólsz?

-szuper, de ne rohanjunk előre! Még nem vagyok benne semmiben!

Elfelejtettem mondani, hogy nem az első manager keresett már meg, de nekem ez tűnik a legszimpatikusabbnak eddig.

- anyuékal megbeszélem és utána vissza hívlak!

- a mai vacsorán találkozunk! - javított ki.

- rendben! Viszlát! -köszöntem el és letettem a telefont. Ez hihetetlen. Mikor hazajöttek a családtagjaim elmeséltem nekik, hogy ki keresett meg. Ők is úgy tettek, mintha örülnének nekem. Tudtak erről mindent. Anya főzött vacsorát én meg egy elegánsabb ruhába bújtam.

Kopogtak és egy fiatal srác lépett be.

- sziasztok! Végül nem tudott eljönni, de én úgyszintén meg tudom osztani az információkat! -mondta. Felém nyújtotta a kezét. - Christopher vagyok, de szólíts Chris-nek! Te bizonyára Angel vagy! -mondta mosolyogva.

- Angelica, igen. Foglalj helyet velem szemben! - és az asztalhoz kisértem a fiút.

- játszol valami hangszeren? -kérdezte a 120. kérdést.

- igen! Gitáron és zongorán! Mit szólnál ha még maradnál? -kérdeztem tőle.

-kicsim, ide tudnál jönni? -kérdezte anya. Odamentem és súgott valamit a fülembe. - ne kezdj ki vele! -mondta.

- nem fogok, nyugi! -mondtam. -megmutatom a szobámat! -mondtam Chrisnek. Felmentünk.

-tudod nekem nagyon fura volt, hogy csak én kérdezek! -mondta nevetve.

- te a fia vagy? -kérdeztem.

- igen, az egyetlen. Apám azt akarja, hogy olyan legyek mint ő! Becsületes.

- de te mi akarsz lenni?

- énekes! Mint te! Játszok három hangszeren is és zeneiskolába járok! Apa nem ellenzi csak...

- értem! Én is tuttuk nélkül lettem híres! Hány éves vagy? -kérdeztem.

- 20! Miért? - érdeklődött.

- Nem csak kérdeztem. -próbáltam kibújni a magyarázkodás alól. Nekem nagyon terszik ez a srác. Barna a haja és kék szemű. Egy tetkója van a karján, de az nagyon jól áll neki. -tetszik a tetkód! - dicsértem meg.

-köszi! És te dj is vagy? -kérdezte.

-igen! Sok dal fent van a blogomon még! Keress rá! Jamella néven.

- iiigen! -mintha eszébe jutott volna valami. - azt a blogot át kell nevezned!

-miért? -kérdeztem.

-mert az apám azt kérte! De szerintem ez nem nagyon fontos! -most kiakadtam.

- nem fogom átnevezni, nekem így tetszik! -leheveredtem az ágyamra és onnan néztem rá a fiúra, aki a laptopom elötti széken ült.

- akkor következő kérdés! -de közbevágtam, mielőtt kérdezhette volna.

- mit szólnál, ha az a lapot itt hagynád! Én válaszolok majd rájuk! De most akkor csinálhatunk mást! -mondtam.

-micsodát? -kérdezte,de már közeledett az ágyamhoz.

-írhatnánk egy dalt! -javasoltam.

-szerelmes dalt? -kérdezte.

-nem muszály annak lennie! - próbáltam meggyőzni.

- írtam már dalt és a szerelmes dalok jobbak! -mondta. Ott állt felettem és a számat nézte. Lehajolt és megcsókolt. Gyönyörű volt, csodálatos érzés.

- ez csodálatos volt! -mondtam és én is megcsókoltam. A végén az ágyamon feküdtünk ruhástúl. Én alul Chris felettem.

-van barátod? -kérdezte. Harry? Ő a barátom? Nem tudom, de nem kéne ezt csinálnunk.

- lehet, szóval ezt hagyjuk abba! Jó hogy emlékeztettél!

- lehet? De ha nem egésznap ő jár a fejedben akkor valamit rosszul csinálsz! -mondta és kiment a szobámból.

-majd elviszem a válaszokat! -ordítottam a fiú után. Este velem nem történt semmi, de Chrissel igen.

A fiú bement a kocsmába, hogy leigya magát, de kocsival volt. Már arra sem emlékezett, hogy miért tette és így szállt be a kocsiba. Nem ért haza.

Reggel telefonom csörgésére keltem. A managerem.

-szia!

- Chris ott van veletek? -kérdezte. Nagyon gyorsan beszélt.

-nincs, tegnap haza ment! Miért? Nem ért haza? -kérdeztem. Ilyen hülye kérdést is csak én tehetek fel.

-nem és senki nem találta meg! -letette. Hallottam, hogy csöng egy másik telefon a háttérben.

Segítenem kell! Lehet, hogy az én hibámból csinált valamit. Felöltöztem. Az idő 6 körül lehet, de én már kint vagyok. Elmentem a közeli kocsmába, körbenézni. Nem találtam, mentem tovább.