Megbabonáztál (Csábításból jeles fanfiction)

Barátokkal töltött idő

Egyik reggel a suli bejáratában lerohantak:
- Láttad már az új diákot? – kérdezte tőlem Melody
- Nem. – válaszoltam
- Új diák jött? – kérdezte Alexy
- Igen, állítólag régen ide járt. – válaszolta Nathaniel
- Bocsi mindjárt jövök. – mondtam nekik és elmentem a mosdók felé, ahol egy barna hajú kék szemű helyes srácba botlottam.
- Szia! – köszöntem neki
- Szia Rikuji! Nem ismersz meg? – kérdezte
Alaposan végig mértem, terepszínű nadrág, fekete póló és egy fehér hosszú ujjú ing volt rajta. Pásztázni kezdtem az arcvonásait és felismertem benne a volt osztálytársam.
- Ken?
- Talált süllyedt! Igaz jobban szeretem, ha Kentinnek szólítanak.
- Alig ismertelek fel! Megváltoztál! – képedtem el
- Jó volt a katonai suli, de úgy gondoltam ideje visszajönnöm.
- Jól tetted! Képzeld vannak új osztálytársaink. Szerintem lassan induljál az osztályba, a többiek hinni se fognak a szemüknek. Mindjárt megyek én is! – hadartam
- Rendben, a teremben találkozunk.
Mosdóba mentem, majd visszasiettem az osztályterembe, addigra mindenki meg tudta, hogy ki is az új diák.
- Régen tényleg pápaszemes voltál? – kérdezte tőle Alexy
- Ja, de már kontaktlencsét hordok. – válaszolta mosolyogva Kentin
- A terepszínű nadrágot szerintem lecserélhetnéd, nem a katonaságnál vagyunk. – mondta neki mosolyogva Rosa
- Majd kérek tőled pár divat tippet. – és rákacsintott Kentin
- Szoktál valamilyen játékkal játszani? – kérdezte tőle Armin
- Ja szoktam MMORPG-ni meg hasonlók. – válaszolta Kentin
- Már megint a játék, mint a tetőn... – duzzogott Alexy – Tényleg mit csináltok ott annyira elmerülve?
- Játszunk, oktatom a kis padawanom. – rám kacsintott Armin – Arra gondoltunk Kikivel, még a téli szünet előtt, hogy összehozhatnánk valamikor egy geek partit. Kinek lenne hozzá kedve?
- Lesz kaja, meg üdítő is? – kérdezte Nathaniel
- Naná, minden! – vágta rá Armin
- Benne vagyok, jó ismerkedési alap lenne. – mondta mosolyogva Kentin
- Én is. –fűzte hozzá Nathaniel
- Én max akkor csatlakozom, ha filmeztek. – tette hozzá Melody
- Egyetértek Melodyval. – vágta rá Rosa
- Benne vagyok. – csatlakozott Alexy
- Te Kiki akkor benne vagy? – kérdezte Armin
- Naná, egy kis kockulás meg filmnézés. Kell ennél több?
- Akkor megbeszélem az ősökkel, hogy szombaton átjönnétek délelőtt és akár vasárnap délelőttig nyomhatnánk, aki álmos lesz, tud aludni, van elég szobánk. – mondta izgatottan Armin
- Oké, akkor megkérdezem otthon, hogy elengednek-e. – mondtam nekik
A többiek is ugyanezt mondták, majd csöngettek. Mindenki leült a helyére csendben végig ültük az órát. A gimnázium békéje kezdett helyre állni, mikor mindenki meg tudta, hogy ki az a Kentin, csak Castiel hiányzott, de ő már vagy egy hete nem volt suliban, és igazából nem is hiányzott, mert folyton csak martuk egymást. Otthon megkérdeztem a szüleimet, hogy beleegyeznek a geek partiba, szerencsére igent mondtak egy feltétellel, hogy majd én is szervezek ilyet. Természetesen igent mondtam. Sejtettem, hogy igent fognak mondani, mivel ők is nagy kockák voltak régen és sokszor vettek részt ilyenen. Pénteken Armin figyelmeztetett mindenkit, hogy a gépét ne felejtse otthon, meg hozzon fülest, meg hasonlók, a kaját, piát ők állják Alexyvel, a csajok pedig szombat este csatlakoznak hozzánk, mivel akkor tartunk szünetet és filmezünk. Szombaton apu és anyu vitt el Arminékhoz.

- Jó napot kívánok! – köszönt Armin a szüleimnek – Szia Kiki!
- Szia! – köszöntem
- Mondtuk Kikinek, hogy majd neki is kell tartania egy ilyen bulit, hogy jobban megismerjünk benneteket, mert csak így elmondásból tudjuk, hogy kik vagytok. – mondta apukám
- Te vagy Armin és neked van egy ikertestvéred Alexy ugye? – kérdezte anyukám
- Pontosan, Jó napot! – köszönt Alexy
- Segítek bevinni a géped és beállítani. – emelte fel a gépházam Armin
Közben Alexy addig a szüleimmel beszélgetett még akkor is mikor Armin már a lakást mutatta be és a szüleit is volna, csak éppen az én szüleimmel beszélgettek.
- Kiki állandóan a gimiről beszél. Nagyon jól érzi ott magát. – mondta apum
- Armin is, pedig nem gondoltuk volna, hogy el tud szabadulni a fantázia világából. – mondta az ikrek anyukája
Odamentünk hozzájuk.
- Anya, apa szeretném nektek bemutatni Rikujit azaz Kikit. – mondta Armin
- Jó napot kívánok! – köszöntöttem őket
Végig mértek, majd Armin anyukája megszólalt:
- Akkor te vagy az a lány, akiről a fiúk meséltek. – mondta mosolyogva
- Nagyon sok jót hallottunk rólad. Neked az egyik tánc próbádat nézték meg a fiúk. – mondta mosolyogva az ikrek apukája
- Az Armin volt én vásárolni voltam, de valami fantasztikusan táncol láttam már. – javította ki Alexy
- Akkor mi megyünk, vasárnap jövünk érted Kiki. – mondta anya és elköszöntek apukámmal.
Csatlakoztunk a többiekhez az ebédlőben enni, majd beültünk Armin szobájába, ami gépekkel volt tele. Mindenki leült a saját gépe elé. Először Aionoztunk, majd egymás ellen autóversenyeztünk. Nagyon jól elütöttük az időt, a csajok is lassan befutottak 3 filmmel.
- Ne! Ezt nézzük meg előbb. – mutatott rá Melody Nathaniel ölében ülve Beavatottra
- Szerintem meg ezt. – vette elő Armin a szekrényből az Assassin's Creed filmet.
- Naná, persze... - mondta duzzogó hangon Alexy
Armin felém fordult és a kezembe nyomta a DVD-t
- Láttad már?
- Nem. – válaszoltam
- Ki látta? – kérdezte Armin
Alexy felnyújtotta a kezét és közben mondta:
- Ki kíváncsi rá?
Egyedül felnyújtottam a kezem.
- Akkor leszavaztuk, majd Kikivel megnézitek. – mondta Alexy Arminnak
- Látjátok csináltunk nektek egy közös programot. – mondta nyelvét kinyújtva Rosa
- Akkor én azt mondom nézzük meg ezt – mondta Kentin és rámutatott az Átok DVD-re
- Király! – vágta rá Nathaniel
- Este nem szeretek horrort nézni. – suttogta neki Melody
- Majd átölellek. – és megsimogatta az arcát
- Rendben. – vágta rá Rosa
Mindenki egyetértett a választással. Ezután elhelyezkedtünk a film nézéshez néhány jelenetnél összerezzentem, de pont Armin mellett ültem, aki segítőkész volt hozzábújás terén, így hamar megnyugodtam. A horror után egy könnyed animációs filmet néztünk meg a Gru 2-öt, majd páran lefeküdtek aludni. Mi Arminnal kimentünk a konyhába kajálni és közben beszélgettünk:
- Nem tudom elképzelni, hogy csinálod mindazt a karaktereddel én próbáltam megtanulni kezelni, de számomra lehetetlen. – mondta nekem Armin
- A cleric irányítása egyszerű a zenésszé bonyolultabb.
- De, akkor is, hogy tudtad így kihúzni, valami brutális, nem tudtalak leverni pvpben. – mondta mosolyogva
- Talán tanulni szeretnél a mestertől? – dobtam meg egy sült krumplival
- Benne van a pakliban. – és visszadobta a sült krumplit
- Keríthetünk rá alkalmat. – ásítottam egyet
- Fáradt vagy? –kérdezte
- Kicsit.
- Akkor szerintem feküdjünk le. Következő alkalomkor úgyis nálatok leszünk, meg a többiek is alszanak.
- Rendben.
Mi is elmentünk lefeküdni. Másnap anyuék dél körül jöttek értem, ahogy a többiekért is a szüleik, elköszöntünk egymástól és megbeszéltük a következő időpontot, ami három és fél hónap múlva lesz nálam, mikor a tavaszi szünet lesz.

Hétfőn újra kezdődött az iskola és megjelent Castiel:
- Hallottam nagy buli volt kocka falván!
- Te ilyen bulikban úgysem tudsz részt venni. – vágtam vissza
- Még jó, hogy. Állj arrébb, eltakarod a napot! – sétált el mellettem
- Ne is foglalkozz vele. – mondta lágyan Lisander a hátam mögül
- Egy bunkó paraszt. – mondtam Lisandernek
- Meg lehet, de nincsen kőből a szíve. Azért piszkál, mert tetszel neki.
- Én?
Lisander bólintott.
- Hát felejtsen el! Ezzel a modorral nem hiszem, hogy sok női szívet lágyít meg. – mondtam Lisandernek
- Igazad van, de hidd el jó ember. – mondta majd elment
Elindultam én is az osztályterembe, egész nap Lisander szavai jártak az agyamban az órákon, ahogy délután is. Így gondoltam elmegyek egyet levegőzni a parkba. Az egyik padon üldögéltem, amikor megláttam egy ismerős alakot.
- Mindenhol összefutunk? – kérdezte Castiel
- Úgy néz ki. – próbáltam higgadt maradni
Ugatás hallatszódott.
- Démon, gyere ide! – adta ki a parancsot Castiel majd egy hatalmas Beaucei juhászkutya jelent meg. Castiel rá rakta a pórázt.
- De gyönyörű vagy! – mondtam a kutyának, aki erre csóválni kezdte a farkát és megnyalta a kezem.
- Kedvel téged. – mondta mosolyogva Castiel
- Nekem sajnos nem engedik a szüleim, hogy állatot tartsak. – mondtam szomorkásan
- Van kedved velünk sétálni? – kérdezte Castiel lágyan
- Ha foghatom. – válaszoltam mosolyogva
Castiel bólintott és a kezembe adta a pórázt, amit rácsatolt Démonra. Csendben sétáltunk egy ideig, majd Castiel megtörte a csendet.
- Szeretnék bocsánatot kérni a korábbi megjegyzéseim miatt. Rendes csaj vagy.
- Én is a mogorvaságom és a durvaságom miatt.
- El van felejtve.
Tettünk egy pár kört még a parkban, majd Castiel megszólalt:
- Nekünk mennünk kell. Örülök, hogy találkoztunk!
- Én is. Sziasztok!
Gondolataimban nem tudtam Castielt hova tenni, egy teljesen más arcát mutatta meg. Lehet Lisandernek igaza volt, de nekem nem tetszik Castiel. Mindegy, ha rendes lesz velem én is az leszek vele. Otthon még megcsináltam a maradék házimat, majd megvacsoráztam, lefürödtem és lefeküdtem aludni. A hét további részében nem jött Castiel suliba. Rosával töltöttem a téli szünetben az időm nagy részét elmentünk vásárolni hárman Alexyvel. Unszolásukra vettem pár új ruhadarabot, így a zsebpénzem majdnem teljesen elfogyott. Az ünnepek a családdal töltöttem. Minden barátom a családdal töltötte vidéken az ünnepek nagyrészét. Az új évben az életem a szokásos medrében folyt tovább. Tánc órákra jártam, amire néha Armin elkísért, néha Alexyvel és Rosával de párszor egyedül is. Arminnal a viszonyunk kezdett még jobban elmélyülni sokszor kötöttünk ki órák után a tetőn és összejártunk játéktermekben, hozzájuk vagy hozzám játszani. Úgy éreztem, vele teljesen önmagam lehetek. Egyre jobban közeledett a tavaszi szünet. Az első napjára tettük az újabb geek partit ugyanazokkal a főkkel.