Megbabonáztál (Csábításból jeles fanfiction)

Érzelmek viharában

Reggeli után visszamentem a szobámba ellenőrizni a ruhámat. Végignéztem magamon a tükörben és megállapítottam, hogy talán ez a szerelés jó lesz. Egy bokáig érő sötétkék egybe ruhát vettem fel, ami combközépig fel volt sliccelve. A felső része fehér volt és keresztbe sötétkék csíkos. Felvettem a lapostalpú fekete szandálom a fejemre raktam a napszemüvegem, vállamra akasztottam a sötétkék táskámat és beszálltam a kocsiba. Fejből tudtam az utat Arminékhoz, mivel régen szinte mindennap megtettem ezt az utat. Leparkoltam a ház előtt, majd csengettem a bejárati ajtónál.
- Szia! – villantotta rám szexi mosolyát a volt barátom
- Szia! – mosolyogtam rá
Beinvitált a lakásba, ami rengeteget változott az évek során. A berendezés nagy részét lecserélték és modern tárgyak váltották fel a helyüket. Követtem a konyhába, ahol leültem a pulthoz.
- Kérsz valamit inni vagy enni?
- Narancslevet. – válaszoltam
Kinyitotta a hűtőt és elővett két poharat, amibe kitöltötte a narancsleveket. Leült szembe velem a pulthoz.
- Köszi, hogy átjöttél.
- Nincs mit. Rosa mesélte, hogy valamilyen RPG játékot terveztél.
- Igen és nem tudják grafikailag kivitelezni.
- Úgy gondolod én tudom?
- Biztos vagyok benne. Láttam a munkáidat és tuti, hogy te megtudnád valósítani. A filmben azt mondtad, hogy te tervezted az új mapokat az Aionban, nem? Illetve te vagy a designer vezetője az Aionnak. – próbált értelmes meggyőző magyarázatot találni
- De igen a Lakrumi volt az első záróvizsgám. Az több hónapos meló vagyis inkább éves volt, ahogy a Demahai map is.
- A részleteit is te tervezted meg nem?
- De igen a fort és a bossok illetve a map elrendezését és nézeteit.
- Vagyis az egész kinézetét.
- Igen, de egy játék grafikus megtervezése nagyon sok idő és három hét múlva újra dolgozom. Nem tudom, hogy mennyit tudok segíteni. – túrtam bele zavartan a hajamba
- Csak annyiban kellene, hogy grafikus szemmel papírra veted, amit elképzelek. Ügyes a srác, de nem érti a világom.
- Pedig RPG-ről van szó... Nem értem a dolog bonyolultságát.
- Pont ez az. – vágta rá
- Jó rendben. – sóhajtottam egy nagyot – Miben tudok segíteni?
- Felmegyünk a szobámba? – belepirultunk mindketten a kérdésébe – Ott van a gépemen minden és a papírok is fent vannak.
- Menjünk. – válaszoltam mosolyogva
Leszálltunk mindketten a székről, majd Armin magához vette az üveg narancslevet és felmentünk a szobájába. A tekintetem körbejárattam abban a szobában, ahol a szerelmünk szárba szökkent. Emlékek tódultak fel bennem, mielőtt elérzékenyültem volna megráztam a fejem.
- Leülsz? – kérdezte és egy forgószéket vitt az asztalához.
Leültem a jobb oldaliba. Bekapcsolta a gépét, közben a kezembe nyomta a terveket.
- Ezek itt a játék alap tervezési részei, viszont van egy kis bibi. – vett elő még egy köteg papírt és megkereste, amin a grafikai tervek vannak – Amint látod nincs jól megcsinálva az alapja.
Néztem a terveket és egyből észrevettem a hibát.
- Miért nem vitt több réteget ide meg ide fel?
- Nem tudom! Meg nézd ők ketten lennének a fő karakterek – vett elő még egy papírt
- Nincs jól kidolgozva. – mondtam elgondolkodva
- Ezt mondtam neki én is, de nem érti, hogy szeretném.
- Várj! Mindjárt jövök! – kimentem a szobájából és lementem a kocsihoz. Megkerestem a grafikai tervezőm a csomagtartóban, majd visszamentem hozzá. Bekapcsoltam a gépem és kérdeztem tőle:
- Meg van pendriveon az anyag?
- Persze. – húzta ki az asztalfiókot és a kezembe nyomott egy pendriveot. – X. Project néven van rajta.
Megnyitottam a mappát és elindítottam az A Character nevű fájlt.
- Akkor egy kicsikét most átszabom neked. – mosolyogtam rá és előkaptam az érintőképernyős tollam a touchhal. A képernyőn megjelenítődött az, amit rajzoltam. Csendben türelmesen figyelte a munkámat. A kezem magától mozgott, ahogy általában a munkáim során. Körülbelül fél órát dolgoztam, mikor kérdeztem:
- Így gondoltad?
Szemügyre vette alaposan a képernyőt és elvigyorogta magát:
- A fejembe látsz?
- Nem tudom, de én totál értem, hogy mit szeretnél a leírások alapján. – válaszoltam mosolyogva – Átszabjam a másikat is?
- Megtennéd?
- Persze. – rámosolyogtam elmentettem a fájlt majd megnyitottam a B Character nevezetűt, azon is kb. fél órát dolgoztam.
- Király! – mosolygott rám
Elmentettem, majd elővettem a játék világáról szóló iratcsomagot és tanulmányozni kezdtem, közben megnyitottam a mapot ábrázoló kép fájlt.
- Miért nem visz bele itt meg itt – mozgattam közben a ceruzám a touchon – Több 3D modellezést. Itt meg kiszélesítjük, itt jön egy város és... - soroltam, közben dolgoztam. Armin minden mozdulatomat figyelte.
- Ide még kellene egy folyó. – mutatott a térkép közepére
- Oké. Ide mit szeretnél? – kérdeztem és a térkép bal felső sarkára mutattam.
- Oda jönne egy épület, jobbra fel meg az átjáró.
Mindent, amit mondott jeleztem a térképen. Körülbelül délután két óra körül járhatott az idő mikor kordult egyet a gyomrom.
- Eszünk valamit? Van pizza.
- Köszi, elfogadom.
- Máris jövök. – lefutott a konyhába és pár perc elteltével visszatért a szobájába két tálcával, amin egy – egy pizza volt. Közben én tovább finomítottam a mapot.
- Köszönöm. – mosolyogtam rá miközben lerakta elém a tálcát.
- Nincs mit. – visszamosolygott
Miközben ettünk a jobb kezem folyamatosan járt a touchon.
- Miért nem eszel nyugodtan?
- Evés közben jön meg az ihlet. – válaszoltam mosolyogva – A Demahai mapot is kajálás közben kezdtem el tervezni. Hozzá vagyok szokva.
- Jó a te dolgod.
Beleharaptam az utolsó szelet pizzámba, közben bezártam a mapos fájt. Gyorsan megettem a maradék pizzát, majd ittam rá és kérdeztem Armint:
- Belenézhetnék a világ grafikai kódolásába?
- Hogyne. – nyitotta meg a fájlt a gépén
Felém fordította a monitort és tanulmányozni kezdtem a kódokat. Pár perc elteltével észrevettem egy hatalmas hibát.
- Beleírhatok?
- Igen.
Odavittem az egeret és belekattintottam majd kitöröltem egy sor kódrendszert és elkezdtem az újat írni. Tovább tanulmányoztam, majd észrevettem egy részt, amit ki kellett egészíteni. Végig tanulmányoztam a maradék karaktereket mikor végeztem mondtam neki:
- Így ni! Most nyisd meg a világról készült fájlt.
Megnyitotta és elkezdte nézni a részleteket.
- Egy istennő vagy! – bukott ki a száján, miközben nézte a megálmodott játékának a grafikai elemeit.
- Ne túlozzunk! – vigyorogtam rá
- Tudtam, hogy neked sikerülni fog! – hirtelen átölelt és szorosan magához húzott
Nem akart elengedni, ahogy én sem őt. Jó volt újra a karjaiban lenni. Kopogást hallottunk az ajtón. Hirtelen szétlibbentünk.
- Sziasztok! – köszönt meglepetten Alexy
- Szia! – mosolyogtam rá
- Szia! – köszönt vigyorogva Armin
- Csak gondoltam szólok, hogy itthon vagyok. Tom lent vacsit főz gyros jó lesz?
- Igen. – válaszolta Armin
- Meglepődtem, hogy itt láttlak Kiki. – szaladt ki Alexy száján
- Armin megkért, hogy segítsek a játéka grafikai elemeiben. – magyaráztam
- Sikerült?
- Igen! Ezt nézd! Kiki mintha olvasott volna a gondolataimban. – mutatott bátyja a képernyőre
- Nem volt nehéz. A leírásban mindent részletesen taglaltál, így csak életre kellett kelteni.
A kék hajú közelebb lépdelt és a monitort kezdte tanulmányozni.
- Ez brutál lett!
- Ugye? – vigyorgott Armin
- Minden elismerésem kiscsaj! Maradsz vacsira?
- Nem akarok zavarni. – válaszoltam
- Nem zavarsz. – fűzte hozzá Armin
- Ha anyáéktól tartasz nem kell aggódnod, ez a lakás már a miénk. Hárman élünk itt. – mondta Alexy
- Akkor szívesen. – mosolyogtam
Lementünk a nappaliba, ahol Armin bekapcsolta a TV-t. Én pedig köszöntem Tomnak:
- Szia Tom! – adtam egy puszit az arcára
- Hello kiscsaj! Maradsz vacsira?
- A fiúk marasztaltak.
Alexy a vállamra tette a kezét és mondta:
- Legalább velünk is töltesz egy kis időt. Rég láttam ilyennek. – suttogta az utolsó mondatot a fülembe
Armin felé néztem és rámosolyogtam éppen valamilyen sorozatot nézett.
- Nem mész oda hozzá? – kérdezte suttogva Alexy és finoman meglökött Armin irányába
Leültem Armin mellé Alexy unszolására és nézni kezdtem én is a TV-t. Alexyék közben a konyhában főztek.
- Szoktad nézni? – kérdezte Armin és alig láthatóan közelebb húzódott hozzám, hogy a combunk összeérjen
- Igen, de csak neten van fent.
- Nem vetítik a TV-ben?
- Nálunk a sorozatok nagyrésze interneten van, csak a hazaikat vetítik.
- Pedig azt hinné az ember, hogy nálatok amennyire előrehaladott a technika...
- A technika az tényleg, de az adások le vannak korlátozva pont emiatt. Különböző témákban vannak nálunk híradók és csak a hazai műsorokat vetítik, ha mást szeretnél nézni, akkor elmész moziba vagy az internet.
- Elég érdekes.
- Az volt az elején, de már megszoktam. A neten live adásban tudod nézni akár az amerikai műsorokat is.
- Akkor igazából egy másik platformra vitték át a dolgot.
- Igen. – válaszoltam
Csendben néztük tovább a Trónok harca spinoff sorozatát, ahogy a narancslémért nyúltam összefejeltünk.
- Jól vagy? – kérdezte és maga felé fordított mélyen a szemembe nézett az aggódó tekintete megdobogtatta a szívem
- Igen, csak picit fáj. – dörzsöltem meg a fejem búbját
- Bocsánat. – rám mosolygott és megsimogatta a hajam
Alexy közben próbált minket nem feltűnően bámulni.
- Hagyjad már őket! – suttogta fülébe Tom
- Csak kíváncsi vagyok. – suttogta vissza
- Ha figyeled őket tuti észrevesznek. – suttogta a szőke hajú – Gyere inkább süsd ki a krumplit. – irányította párját a krumplisütő felé
Alexy szót fogadott és neki állt krumplit sütni. Mi csendben ültünk tovább Arminnal egymás mellett. Nem szóltunk egymáshoz, de egyáltalán nem volt zavaró. A kezével megsimogatta a kezem, majd rákulcsolta pár percig, hogy ne legyen feltűnő. Ez a gesztusa többet mondott minden szónál és melengette a lelkem.
Tovább néztük a sorozatot, aminek a végére készen is lettek a fiúk a vacsival. Leültünk megvacsoráztunk, majd elköszöntem a két fiútól. Armin kikísért az autómhoz.
- Holnap lenne kedved találkozni velem kettesben? – tette fel hebegve a kérdést
- Ráérek egész nap. – válaszoltam mosolyogva
- Szuper, akkor érted megyek 10-re. – rám mosolygott
Hirtelen átölelt, amit viszonoztam majd beszálltam a kocsiba és intettem neki. Otthon lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni, de előtte írtam Rosának egy sms-t

Segítettem neki a játékban. Holnap újra találkozunk.

Meséld majd el mi volt! Minden részletre kíváncsi vagyok! – írta vissza

Lassan ennek a történetemnek is a végére érünk. Még egy rész van hátra és egy rövidke epilógus, amit a jövő héten osztok meg veletek. Nem tudom, hogy egyenlőre mit hoz a jövő, de a fejemben érlelődik egy másik fanfiction totál más témában. Semmi köze nincs az animékhoz, se a számítógépes játékokhoz. Abban hasonlít csak a mostani történeteimhez, hogy szintén fanfiction. Ha érdekel benneteket, akkor a későbbiekben hozok belőle részletet. Fogalmam sincs mikor, mert a nyaram maradék része totál be van táblázva, de ha érdekel benneteket akkor igyekszem vele. 

Hatalmas ölelés minden olvasómnak sosem gondoltam volna, hogy ekkora nézettségekre teszek szert. 😊😘