Megbabonáztál (Csábításból jeles fanfiction)

Filler - Az Újévi bál

Álmomban egy régi emlék elevenedett meg előttem az Új évi bál előttről. Minden úgy történt akkor februárban, ahogy álmodtam.

Rosával éppen a plázában voltunk és báli ruhákat nézegettünk, amikor kijött a próbafülkéből és mondta:
- Olyan kár, hogy Leight nem tud eljönni a bálba, mert Párizsba kell mennie. – nyüszögte
- Ne aggódj Alexy is jó partner lesz. – vigyorogtam rá
- Legalább nem kell félnem, hogy le fog taperolni. – nevetett fel – Annak örülök, hogy Arminnal jössz. Talán lesz valami. – bökött finoman oldalba, miközben egy hátul hosszú elől térdig érő világoskék színű tüll aljú ruhát vettem ki a sorokból.
- Nem hiszem, így is alig bírta kinyögni a szavakat, meg barátok vagyunk. – mosolyogtam rá és megelevenedett előttem, ahogy pár nappal korábban Armin megkeresett a folyosón. Gondolataimban visszautaztam az időben.
Éppen a szekrényemből vettem ki a könyveimet, mikor Armin hirtelen feltűnt mögöttem a semmiből.
- Szia Kiki!

- Hello, ma is terveztél valami merényletet a tetőn? – vigyorogtam rá
- Nem éppen. – vakarta a fejét. Láttam rajta, hogy mondani szeretne valamit, mert érdekesen húzkodta a száját és babrált a hajával.
- Akkor majd máskor, úgyis tánc próbára kell mennem. – mosolyogtam rá
- A táncról jut eszembe...- kereste a megfelelő szavakat, kérdőn néztem rá. Nagyot nyelt, egyenesen a szemembe nézett és nehézkesen folytatta a mondandóját – Alexy Rosával megy a bálba és arra gondoltam... - elcsuklott a hangja, kíváncsian és biztatóan néztem a szemébe, így folytatta – Lenne kedved velem jönni? – kérdezte fülig vörösödve
- Persze, örömmel elmegyek veled! – vágtam rá és megpusziltam az arcát köszönetképpen – Van valami szín elképzelésed?
- Nincsen, neked? – kérdezte oldottabban közben órára indultunk
- Nincs. Rosáékkal mennénk? – kíváncsiskodtam
- Akkor bérelhetünk limuzint és akkor négyesben elmegyünk. – vigyorgott
- Szuper, alig várom! Ha van valami elképzelésed szólj és megpróbálok olyan ruhát venni. – mosolyogtam rá pirultan
- Szerintem úgysem lesz, meg mindegy. Te mindenben csodásan festesz. – fülig vörösödött
- Akkor négyesben megyünk? – sietett bátyja segítségére Alexy
- Igen. – mosolygott rá Armin
- Szuper, akkor Kiki Rosával majd elmész bevásárolni, én pedig elviszem Armint. Valami világos színre gondoltam. – vigyorgott Alexy
- Köszi észben tartom. – mosolyogtam rá és leültem Rosa mellé a helyemre.
Visszatértem a jelenbe.

- Láttuk az egész jelenetet Alexyval, korábban teljesen ellenezte az egész bálos mizériát, most meg hirtelen elhívott téged?
- Biztos Alexy beszélte rá. – mondtam elgondolkodva
- Nem tudok róla. – lépdelt mellém egy sötétkék báli ruhában – Ez gyönyörű, pont a te stílusod. Ebben még táncolni is tudnál, hátha azzal levennéd a lábáról.
- Tényleg csodaszép, fel is próbálom. Látott már táncolni, emlékszel. Nem egy próbámra el is kísért és utána mentünk játékterembe. Meg nem az a célom, hogy levegyem a lábáról, hiszen csak egy nagyon jó barát.
- Aha... - mondta elgondolkodva az ezüsthajú – Na próbáld fel! – igazított finoman a próbafülke irányába.
Felpróbáltam a ruhát, amibe teljesen bele szerettem.
- Na milyen? Gyere már ki! Mutasd!
Kisétáltam a próbafülkéből sugárzó arccal.
- Anyukám, ez nem semmi!
- Szerelem első láttásra. – vigyorogtam
- Már csak cipőt és kiegészítőket kell vennünk hozzá. Kifizettem a sajátomat, gyere vedd le és induljunk tovább. Holnap tudod fodrászhoz és kozmetikushoz megyünk, a fiúk 6-ra jönnek értünk. – sorolta izgatottan
- Értettem főnökasszony. – vigyorogtam
Visszaöltöztem a hétköznapi ruhámba, majd kifizettem a ruhát a kasszánál. Egy világoskék pár centi magas elegáns cipőt vásároltam, egy swarovski köves nyakláncot vettem hozzá illő fülbevalóval kiegészítőnek. Hazamentünk otthon megvacsoráztam a szüleimmel, utána megmutattam nekik a bálra vásárolt szettem.
- Armin el lesz ájulva. – mosolygott rám anyum
- Aztán óvatosan... - kezdett bele apum a monológjába, de félbeszakítottam
- Apu! Tudok vigyázni magamra! Meg csak barátok vagyunk! Hova gondoltok? – keltem ki magamból
- Jól van. – mondta higgadtan anyum
Lezuhanyoztam, majd lefeküdtem aludni, másnap 9 óra tájban keltem, megreggeliztem, majd vártam Rosát hogy menjünk a fodrászhoz. Negyed 11 – kor be is futott, kocsival ebéd után elmentünk a fodrászhoz. Rosa a haját kontyba csináltatta meg, én begöndörítettem és hátul összetűzettem a loknijaim pedig szabadjára voltak engedve. A kozmetikusnál báli sminket csináltattunk, ami mindegyikünknél a természetességet hangsúlyozta. Amikor végeztünk hazamentünk hozzám, ott gyorsan kajáltunk valamit és felvettük a ruhánkat. Anyuék nagyon izgatottak voltak, mikor lejöttünk az emeletről.
- Gyönyörűek vagytok! – lelkendezett anyum
- Ez képet kíván! – kapta elő apum a fényképezőt és elkezdett minket fényképezni.
- Nem túl sok? – kérdeztem magamat végig mérve Rosát
- Tökéletes! Ne aggódj bálba megyünk oda ki kell öltözni. – mosolygott rám biztatásképpen.
- Csodálatosan festesz, Leight bánhatja, hogy nincs itt.
- Bánja is, nézd mit küldtem neki.
Rosa két fényképes iMessage üzenetet küldött a barátjának, egy olyat, amin egyedül, majd ketten vagyunk rajta és egy kisebb üzit is: