Megbabonáztál (Csábításból jeles fanfiction)

Végre együtt (dupla rész)

- Naivak vagytok, hogyha azt hiszitek el tudjátok titkolni. Többen is észrevették, hogy van köztetek valami. – mondta Rosa és közben a háttérben hallottuk, hogy a busz ajtaja csukódik – De mindjárt ott vagyok 1-2-3. Csing!
Értetlen képet vágtam. Csöngettek az ajtón.
- Kinyitnátok? – kérdezte a telefonból és megszakadta a vonal. Alexy letrappolt a lépcsőn, úgy éreztem jobb, ha leülök. Armin mintha kitalálta volna a gondolataim, mert leült az ágyára és finoman maga mellé húzott és átölelte a derekam.
- Sziasztok galambocskáim! – vigyorgott ránk Rosa és leültek Alexyvel egy-egy székre – Hol is tartottam? Ja már tudom, hogy többen is észrevették, hogy van köztetek valami.
Kérdőn néztem rá.
- Például mi. – mondta ki egyszerűen Alexy
- Jó, de ti ismertek minket a legjobban. – vágtam rá
- Ez még nem minden Melody, Nathaniel, Kim és még sorolhatnák jó pár embert az osztályból. – egészítette ki Rosa
Arminnal vörösek lettünk, mint egy paradicsom.
- Pontosan, nem tudom, hogy nem tűnt fel, hogy csak úgy szikrázik köztetek a levegő. – magyarázta Alexy
- Ezt nagyon szépen mondtad. – mondta áhítattal felé fordulva Rosa – Adj egy ötöst! – összecsapták a tenyerüket
- Akkor azt mondod, hogy mindenkinek leesett, hogy több van köztünk mint barátság? – kérdezte tőlük Armin. Ők egyetértően bólogattak – Várjatok, csak akkor megkérhetem Kiki kezét Mr. Faraize óráján? – kérdezte vigyorogva, finoman oldalba csíptem erre a kérdésére – Áú csak vicceltem! – vigyorgott
- Én a helyetekben biztos nem titkolóznék, olyan szép pár vagytok. – mondta lágyan Rosa
- Ja és nem mellékesen én kikiabálnám az egész világnak. – mondta vigyorogva Alexy
- Amúgy mára terveztetek valamit? – kérdezte Rosa
Kérdőn nézett rám Armin, megrántottam a vállam.
- Akkor nekem lenne egy tippem! – mondta Alexy
- Csak azt ne mond, hogy plázázni menjünk. Azt én passzolom. – mondta unottan Armin
- Nyugi! Tegnap meg volt a heti adagom, úgyhogy ez a veszély nem fenyeget. Anyáék lassan haza érnek gondoltam össze dobhatnánk nekik valamit. – mondta izgatottan Alexy
- Jó ötlet! Kiki vállalod a sütést úgyis abban nagy mester vagy. – kacsintott rám Rosa
- Benne vagyok! – mondtam nekik mosolyogva
- Akkor üssünk össze valami finom ebédet. – mondta izgatottan Rosa
- Megvettem minden hozzávalót, lent a konyhában pedig előszedtem a recepteket. – mondta Alexy és közben felállt a székről és elindult kifelé
- Oké, akkor biztos el fogunk boldogulni. – csatlakozott hozzá Rosa
- Segítsek elérni a magasan lévő tálakat? – kérdezte sejtelmesen Armin majd finoman megcsókolt
- Segíthetsz! – vissza csókoltam, finoman elkezdett ledönteni az ágyra közben a számról a nyakamra tévedt a szája
- Jöttök? – kiáltott fel Alexy
- Nem lesz kész a süti! – kiáltotta Rosa
- Romantika későbbre halasztva. – mondta Armin és megcsókolt, majd felállt az ágyról és kezét nyújtotta.

Kéz a kézben lesétáltunk a konyhába, ahol már nagyban főzött Rosa és Alexy.
Alexy a zöldségeket pucolta a húsleveshez, Rosa pedig a csirkét fűszerezte be.
- Miben segítsünk? – kérdeztem
- A csokis sütinek szerintem neki állhatsz nyugodtan. Ott van minden hozzávaló a pulton. – mutatott Alexy a pultra
- Meg van minden? – kérdezte Armin a hátam mögött a pultnál
- Igen. – válaszoltam, miközben szemügyre vettem a hozzávalókat
Hátulról megcsókolta a nyakam, amitől én nagyot sóhajtottam.
- Erről beszéltem. Nem bírjátok ki egymás nélkül. – mondta vigyorogva Alexy
- Inkább a sütit csináljátok! – utasított minket vigyorogva Rosa
- Miben segítsek? – kérdezte tőlem Armin
- Szükségem lenne egy tálra, amit a gőz fölé tehetek, kimérő pohárra, mixerre és egy torta formára. – soroltam Arminnak a hiányzó eszközöket, amiket ő egyesével ki tett a pultra a hozzávalók mellé.
- Kell még valami? – kérdezte mosolyogva
- Egyenlőre nem, köszi! – és adtam neki egy szájra puszit
- Nekünk segíthetsz Armin. Fogj egy hámozót és pucolj légy szíves krumplit. – kacsintott rá Rosa
- Rendben, ne csak ti dolgozzatok. – mondta mosolyogva, majd elővett egy hámozót és neki állt krumplit pucolni.
Rosa feltette a húslevest főni, majd a csirkét is berakta a sütőbe. Alexy csatlakozott Arminhoz, mivel minden zöldséget megpucolt és előkészített a leveshez. Addig én vízgőz felett megolvasztottam a csokoládét tejjel, hozzáadtam az apró kockákra vágott vajat majd mikor ezzel meg voltam hagytam hűlni egy kicsit. Hozzáadtam ezután az előkészített tojások sárgáját egyenként, majd a cukrot és a lisztet is. Ezután a tojásfehérjéből keményhabot vertem a turmix segítségével és a masszához kevertem. Éppen végeztem az összekeveréssel mikor Armin a vállam fölött kukucskálni kezdett.
- Jól néz ki. – mondta sejtelmesen
Elővettem egy kiskanalat és belemártottam a tálba, majd szembe fordultam vele és a szájához emeltem a kanalat, amit be is kapott.
- Hmm.
- Milyen?
- Kóstold meg! – utasított és megcsókolt – Milyen?
- Édes. – mondtam pirultan, majd gyorsan megfordultam és a tortaformába öntöttem a masszát és beraktam a másik sütőbe, amit 180 fokra állítottam és 35 percre.
- Ez meg is van már csak meg kell sülnie. – mondtam elégedett mosollyal.
Rosa közben a krumplit szűrte le, majd felrakta egy wokba pirulni kevés borssal. A fiúk el kezdtek összepakolni, így én is visszamentem a pulthoz rendet rakni épp a lisztért nyúltam, mikor Armin finoman az oldalamba csípett, így az kiesett a kezemből és a földön landolt. A pulton maradt liszttel összeliszteztem Armin arcát.
- Kiki! – kiáltott rám, mivel megcsíptem az oldalát – Nem te fogsz nyerni csiki párbajban! – és elkezdett csiklandozni, amitől én hangosan nevetni kezdtem. Alexy azon nevetett, hogy én már a földön fetrengek a nevetéstől, de nem hagytam magam és lehúztam Armint magam mellé a földre, amitől a lisztben kötöttünk ki. Így mindketten merő lisztesek lettünk. Rosa is a hasát fogta a nevetéstől, egyszer csak csilingelt a sütő jelezve, hogy kész a csirke.
- Jól van gyerekek, rakjunk rendet, mert mindjárt haza érkezik Viktória és Arnold! – utasított minket Rosa
Armin nagy nehezen lemászott rólam vigyorogva, majd felsegített. Próbáltam leporolni magam, de nem nagy sikerrel.
- Kiki ne aggódj a ruhád miatt, Alexy szobájában van egy pár miután itt rendet raktunk át tudsz öltözni. – mondta mosolyogva Rosa és a kezembe nyomta a seprűt. Ő mosogatni kezdett Armin az étkezőben rakott rendet, Alexy pedig törölgetett. Mire végeztünk a másik sütő is jelzett, hogy kész a süti, így kikapcsoltam a sütőt és kivettem a süteményt.
- Jól néz ki! – nyugtázta vigyorogva Alexy – Na gyere rád fér egy fürdés, hajmosás és átöltözés. – mondta majd elindultunk a szobájába.
- Neked miért is vannak lány ruháid? – kérdeztem Alexytől aki az egyik külön álló szekrényében kutakodott
- Rosa sokat szokott nálunk lenni és hagyott itt egy – pár darabot, meg múltkor, amikor plázázni voltunk láttam egy nagyon jó rucit, amiről úgy gondoltam tetszeni fog, csak még nem volt alkalmam odaadni. – kutakodott tovább – Itt is van! – kiáltotta és letette az ágyra a zacskót – Menj, fürödj le! Törölköző a kis szekrényben a hajszárítót meg a tükrösben találod. Lent találkozunk! – mondta majd elhagyta a szobát