Megbabonáztál (Csábításból jeles fanfiction)

Az új gimi

Napos szeptember 15-re ébredtem, amit izgatottan vártam, mivel augusztus végén költöztünk Nantesba, Rennesből. (Franciaországban van.) Édesapám itt kapott munkát egy menő cégnél édesanyám pedig egy új design stúdiót nyitott a városban. 17 évesen egy lefejezéssel ért ez fel, mivel ott hagytam a régi gimimet, régi barátaimat és mindent, ami egy tinédzser számára fontos lehet. Ráadásul reggel a tükör előtt azt vettem észre, hogy a derékig érő kékes fekete hajam csimbókokban áll. Gyorsan fésűt ragadtam és kibontottam a hajamat, amit kiengedve hagytam. Felvettem egy fekete farmert, hozzá egy türkizkék tunikát, egy vékony fekete harisnya zoknit és egy fekete balerina cipőt. Kék szemeimet egy szempillaspirállal hangsúlyoztam ki, a számra egy színtelen szájfényt kentem. Egyszerűen, de mégis csinosan szerettem volna kinézni az első napomon. Miután úgy éreztem készen állok az indulásra a vállamra vettem a fekete félvállas iskolatáskámat és lesétáltam az emeleti szobámból a földszintre a nappaliba, majd onnan a konyhába mentem.
- Látom időben elkészültél. Izgulsz? – kérdezte édesanyám
- Ne aggódj, hamar be fogsz illeszkedni az új sulidba. – mondta apukám és finoman megsimította fejem búbját, amire fura arcot vágtam – Rikuji ne vágj ilyen érdekes képet!
- Nem vagyok már kislány... - mormogtam az orrom alatt – Izgulok két hete iskola van már és én csak úgy belecsöppenek az ottani körforgásba. – mondtam elgondolkodva
- Tudod jól Kiki, hogy nem tudtál az év elején kezdeni, mivel még nem fejeztük be a költözködést. Nem fog emiatt senki csúnyán nézni rád. – mondta lágyan édesanyám
Egyetértően bólintottam, vagyis inkább beletörődtem a helyzetbe.
- Elindulok, majd este találkozunk! – mondtam nekik, ezután beletettem a táskámba az uzsonnám, majd megpusziltam őket és elindultam az iskolába.

Az iskolától körülbelül egy 15 – 20 perces sétára lakhatunk, igaz a buszmegálló is közel van, amivel 10 perc alatt beérnék, de én úgy gondoltam, hogy mivel jó idő van sétálok és legalább a gondolataim is össze tudom szedni. A közeli parkon keresztül mentem, ami csak a futók ütemes ritmusától volt zajos, majd elsétáltam egy bájos kávézó mellett és máris a suli előtt találtam magam. A diákok sorra mentek be egymásután a nagykapun. Nagy levegőt vettem és elindultam. A portán megkérdeztem, hol van az igazgatói iroda, mivel ott tudom meg, hogy melyik osztályba kerültem. Az ajtóban kopogtam, majd egy barátságos hang kiszólt:
- Tessék!
Lenyomtam a kilincset és beléptem az igazgatói irodába:
- Jó napot kívánok a nevem Rikuji Legrand, a múlt hét pénteken voltam itt az igazgatónőnél a szüleimmel a beiratkozásommal kapcsolatban. – mondtam tisztelettudóan a szimpatikus hölgynek
- Emlékszem! Gyere kedveském, itt az órarended, máris elkísérlek az osztályodba.
Elvettem tőle az órarendem, majd követtem ki a folyosóra, ahol a diákok engem néztek. Az igazgatónő egy szőke hajú barna szemű sráchoz vezetett.
- Nathaniel! Szeretném bemutatni neked az új diákot a neve: Rikuji Legrand. Most költöztek a városba és a mi gimnáziumunkba fog járni és osztálytársak lesztek. – mondta kedvesen Nathanielnek, majd folytatta felém fordulva: - Nathaniel a gimnázium DÖK elnöke, ha bármilyen problémád van fordulhatsz hozzá. További kellemes napot kívánok! – mondta majd elment. Ezután Nathaniel a kezét nyújtotta bemutatkozásként:
- Szia, Nathaniel DuPoint vagyok, örvendek a találkozásnak. – mondta mosolyogva, visszamosolyogtam és kezet fogtam vele.
- Szia, Rikuji Legrand én is örvendek.
- Gyere, megmutatom az osztálytermünket. Az osztálytársaink nagyon jó fejek, rég nem jött új diák közénk. – mondta bátorítólag és elindult a folyosón.
Nagyot nyeltem és követtem, mikor bementünk minden szem rám szegeződött a tanári asztalnál egy fekete hajú szemüveges férfi ült. A diákok a padoknál önfeledten beszélgettek mindaddig míg meg nem láttak engem. Ez jól kezdődik gondoltam magamban. Nagy levegőt vettem és köszöntem:
- Jó napot kívánok! Sziasztok!
A tanár felemelte a tekintetét az újságból, majd megszólalt:
- Á az új diák. Foglalj helyett! A második sorban van egy üres pad, amikor mindenki megérkezett sort keríthetünk a bemutatkozásra.
Bólintottam, majd leültem az üres helyre. Megszólalt a csengő és mindenki a helyére ült. A tanár úr felállt, majd megszólalt:
- A nevem Mr. Faraize én vagyok a 11. A osztályfőnöke. Én tanítom a franciát, matekot és a történelmet az osztályban. Az osztályunkba új diák érkezett. Kérlek, állj fel és mutatkozz be! – utasított lágyan
Nagy levegőt vettem és összeszedtem minden bátorságom:
- Sziasztok, a nevem Rikuji Legrand, de sokan egyszerűen csak Kikinek szólítanak. Nemrég költöztünk a városba Rennesből, mivel apukám egy cégnél itt kapott vezetői állást és az anyukám itt nyitotta meg az új designer stúdióját.
- Mesélj magadról Rikuji, mik a hobbijaid, mit szoktál szabadidődben csinálni, hasonlók. – unszolt Mr. Faraize
- Szabadidőmben táncolok, amit 6 éves korom óta űzők. Olvasok, számítógépes játékokkal játszom, szeretek sétálni, vásárolni hasonlók.
- Rendben, nyugodtan rakjatok fel kérdéseket Rikujinak. – a diákok sorra jelentkeztek a tanár úr egy ezüstös hajú barna szemű lányt szólított fel: - Igen Rosaly!
- Japán eredetű a neved? A Rikuji olyan japán eredetűnek hangzik. – tette fel a kérdést elgondolkodva
Mosolyogva válaszoltam:
- Igen, japán eredetű. Amikor születtem édesanyám a Japán kultúra megszállottja volt, így kaptam a Rikuji a nevet. A Kiki meg a nevem egyik formájának a becézése.
- Hogy tetszik a város? – tette fel a kérdést egy barna hajú kék szemű lány, akit Melodynak hívnak
- Újdonság számomra, de egyelőre nagyon tetszik.
- Sportolsz valamit? – kérdezte egy barna bőrű zöld szemű lány Kim.
- Jelenleg csak a tánc maradt, mint az egyik nagy szenvedélyem, régen úsztam és lovagoltam.
- Milyen könyveket szeretsz olvasni? Milyen stílusú táncokat ismersz? – kérdezte egy vörös hajú kék szemű lány Iris.
- Igazából kedvenc kategóriám nincsen. Legutóbb a Trónok harca legújabb kötetét a Kardok viharát olvastam el. Modern tánc, hip – hop, jazz, balett meg sorolhatnám főleg olyanokat, amiket pár nélkül is lehet táncolni. Általa fejezzem ki az érzelmeimet, régen táncművészeti iskolába jártam. – meséltem izgatottan
- Hogy – hogy csak most kezdtél el iskolába járni? Hiszen már két hete tart a tanítás? – kérdezte nagyképűen egy szőke hajú kék szemű csaj Amber.
- Múlt hét csütörtök délután fejeztük be a költözködést, ezért nem tudtam szeptember elején kezdeni a tanévet.
- Hidd el hamar meg fogod unni! – szólalt meg egy vörös hajú rocker srác
- Castiel, ne légy ennyire negatív... - mondta elgondolkodva egy ezüstös hajú felemás szem színű srác
- Igaza van Lisandernek Castiel, attól függetlenül, hogy te szereted ellógni az órákat, más szeretheti a gimit. – mondta neki Nathaniel
- Na megszólalt a nagy okos...- mondta fennhéjazva a rocker
- Jól van gyerekek! Köszönjük Rikuji, érezd jól magad az osztályközösségünkben és sikeres tanulmányi eredményeket kívánok. Akkor kezdjük is a tanítást...