Megbabonáztál (Csábításból jeles fanfiction)

A jövő ígérete

A rész 18+-os jelenetet tartalmaz!

Reggel már a negyedik szettemet próbáltam fel, amikor visszatértem az elsőre, ami egy lenge virágmintás fehér nyári ruha volt. Felvettem hozzá a fehér balerinacipőm, megreggeliztem és vártam, hogy Armin értem jöjjön. Tíz óra előtt öt perccel csengettek, megigazítottam a hajam a tükörben és ajtót nyitottam.
- Szia! – köszöntöttem mosolyogva
- Szia! Ez a tied! – adott át egy zöld orchideacsokrot.
- Köszönöm! Várj vízbe teszem és indulhatunk. – beszaladtam a konyhába és eresztettem vizet egy vázába. – Hova megyünk?
- Meglepetés! – vigyorgott az előszoba folyosóján
- Tudod, hogy nem szeretem a meglepetéseket. Mond már el! – unszoltam és beleraktam a virágot a vázába és leraktam a nappali asztalára
- Aki kíváncsi...
- Hamar megöregszik. – fejeztem be a mondatát és kinyújtottam rá a nyelvem
- Kiki! – nevetett fel
- Mi van?
- Semmi, inkább gyere. – mosolygott rám lágyan és követtem az autóhoz.
Először elmentünk kávézni a régi helyünkre, majd ott ettünk egy – egy fagylaltkelyhet. Megebédeltünk az egyik gyors büfében, ahol hamburgert ettünk. Sétáltunk a parton, ahol rengeteget nevettünk, hülyéskedtünk.
- Mik a jövőre nézve való terveid? Visszaköltözöl Franciaországba?
- Egyelőre biztos, hogy még nem. Két év még hátra van a szerződésemből, amit nem bonthatok fel semmilyen esetre sem. Inkább elengednek hosszabb ideig szabadságra, ha valamit el kell intéznem. Meg nem szívesen válnának meg tőlem, ezért is neveztek ki vezetőnek.
- Nem csodálom, hisz nagyon precíz vagy a munkádban.
- Ők is azt mondják és egyre több felelősségem van. Másfél éve én vagyok a designer vezető, így minden az én kezeim között fut ki és ezt nem szívesen hagynám ott. A legújabb fejlesztések programozásában is részt vettem. Hatalmas előrelépést tettem másfél évvel ezelőtt és Peterrel is egyre több időt dolgozhatok.
- Unokabátyáddal?
- Igen. – válaszoltam mosolyogva – Neked mik a terveid?
- Játékok tervezése. Ez az első igazi önálló projektem, amiben segítettél és ha jól jön ki akkor egyre többet kapok. Régen is ezt szerettem volna csinálni és úgy néz ki helyes irányban indultam el.
- Örülök neki. – ültünk le a part egy eldugott nyugodt szakaszán.
Csendben ültünk és csak figyeltük a tenger hullámzást. Hirtelen felkapott a levegőbe és megpörgetett.
- Armin tegyél le! – visítottam nevetve
Megpörgetett és a partszélén lerakott, ahol a bokámat csapdosták a hullámok. Mélyen egymás szemébe néztünk és megigazította az egyik hajszálamat, ami az arcomba lógott.
- Mondtam már, hogy jól áll a szőke?
- Nem. – mosolyogtam rá zavartan
- Pedig igen. Igaz a fekete is jól állt.
A derekamra tette az egyik kezét a másikkal megsimogatta az arcom. Szívem szerint a nyakába borultam volna, hogy megcsókoljam. Hirtelen szorosan átölelt, majd pár perc elteltével megfogta a kezem és lehúzott maga mellé a homokba. Figyeltük a naplementét.
- Hiányoztak ezek a beszélgetések. Azok a napok, amikor elfelejthettem a világ gondjait. – vallotta be
- Nekem is.
- Mielőtt elköltöztél nem tudtunk beszélni és nem tudtam elmondani, hogy mekkora egy barom voltam, hogy azt műveltem veled.
- Armin az már a múlté.
- Tudom, hogy régen volt, de egy hatalmas hibát követtem el! Életem legnagyobb hibáját.
- Emberek vagyunk és hibázunk.
- Tudom Kiki, de tiszta szívből sajnálom, amit veled műveltem. A mai napig nem hevertem ki...
- Fátylat rá! Már megbocsájtottam. Tovább léptem. Azokra az emlékekre, amikkel megajándékoztál csak jó szívvel tudok emlékezni.
- Köszönöm. – simította meg a hátam
A vállára hajtottam a fejem és csak csendben ültünk a meghittségben. Kis idő elteltével sétálni kezdtünk a kocsihoz. Haza vitt, ahol megvacsoráztam és lefürödtem.

A laptopom előtt ültem és a fiókomba kutakodtam, mikor a kezembe akadt egy ezüstszínű végtelent formázó pendrive, amit még Armintól kaptam. Bedugtam és miközben betöltött felhívtam Rosát:
- Mi újság? – kérdezte
- Minden rendben.
- Merre fele voltatok?
- Kávéztunk, fagyiztunk, hamburgereztünk, sétáltunk a tengerparton és beszélgettünk. Bocsánatot kért.
- Akkor végre elmondhatta, ami nyomja a szívét.
- Igen és nekem is jól esett. Hiába bocsájtottam már meg neki.
Közben betöltött a pendrive így megnyitottam.
- Találkoztok még?
- Nem tudom. Most a kezembe került az ezüstszínű pendrive.
- Nézd meg a videókat!
- De csak sebeket tépnék fel vele.
- Nem árulhatok el semmit, csak nézd meg. Nekem most mennem kell, majd beszélünk. Puszi
- Puszi!
Megnyitottam a videók mappát és sorra megnéztem őket. Mindegyik videó nagyrésze Arminról és rólam szólt időrendi sorrendben, ahogy alakult ki a szerelmünk. Az utolsó előtti videó a párizsi kirándulásunkról készült. A szívem már így is összeszorult, de mikor néztem a kirándulás képeit összefűzve, nem bírtam ki, hogy ne ejtsek pár könnycseppet a boldogságunkat látva. El is felejtettem Tom videóját, amiben mindent dokumentált. Elnevettem magam mikor láttam, hogy Armin végig fut velem, miközben a hátán vagyok az Eiffel – torony körül. Nem bírtam a könnyeimet visszatartani, miközben az Eiffel – torony tetején beszéltünk:
- Armin üzensz-e valamit az utókornak?
- Minden geeknek? – kérdezte
- Yep! – válaszolt Tom
- Azt üzenem nekik, hogy sose adjátok fel, az élet egyik területén sem! Mindig lesznek akadályok, buktatók, de át kell lépni rajtuk! Ne hagyjátok, hogy rajtatok gázoljanak keresztül! Mindig fel kell állni és szembe nézni a nehézségekkel. A szerelem terén azt üzenem a fiúknak, hogy ne féljetek egy lánytól sem. Nem harapnak kivéve ő – mutatott rám miközben próbáltam bekapni az egyik ujját – Áú! Bolond, de azért szeretlek. – rám mosolygott és folytatta: Ha én ő rá találtam, akkor nektek is sikerülni fog, pedig higgyétek el nálam antiszociálisabb kocka nem létezett a Földön.
- Tanusíthatom. – szólt bele Alexy
- De ha nem hiszitek el bármelyik játékban megtaláltok Nobu néven.
- Engem meg Nalla!
- Szóval ne adjátok fel! Küzdjetek a céljaitokért és akkor eléritek! Akár tiétek lehet a Föld kerekség leggyönyörűbb, legodaadóbb, legcukibb, legaranyosabb nője a világon. Örökkön örökké szeretni foglak! – mondta az utolsó mondatot a szemembe
­ Én is örökkön örökké szeretni foglak – csókoltuk meg egymást
- Köszi srácok the end! – zárta le a videóját Tom
Nagy erőt vettem magamon és megnyitottam az utolsó videót, aminek a dátuma 2019. szeptember 21. volt. Armin ült le a gép elé a videóban a szobája teljes sötétségben, csak a monitor fénye világította meg az arcát. Egyenesen a kamerába nézett, beletúrt a hajába és mondta:
- Szia! Nem tudom, hogy valaha is megnézed-e ezt a videót, de valahogy reménykedem benne. Rosa hozta el a pendriveot Alexynek, hogy rámentse a Koreában készült fényképeket, így gondoltam üzenek neked. Tudom, hogy lassan már egy éve nem beszéltünk, de nem telt el nap, hogy nem jutottál volna eszembe. Egy idióta barom voltam, aki sokat ivott és elkövette élete legnagyobb hibáját. Sajnos nem tudom az időkerekét visszaforgatni. Megkaptam a leveled – mutatta fel – Életem nagy szerelme voltál és leszel mindig. Történjék bármi! A közösen eltöltött időből nem bánok semmit. Te mutattad meg nekem milyen szeretni és szeretve lenni. Te mutattad meg, hogy a legsötétebb napokon is van fény az alagút végén így gondtalanul tudtam a ránk váró jövőre nézni. Mióta nem vagy mellettem, újra sötét lett minden. Hiába süt hét ágra a nap, hideg van és borús az ég, mivel nem vagy itt. Tudom én rontottam el és sajnos nem tudom visszacsinálni. Remélem a jövőben valamikor meg tudsz nekem bocsájtani. Azt tudnod kell, hogy tiszta szívemből szeretni foglak örökkön örökké bárhová sodorjon a sors. Te mindig az én őrült gamer lányom leszel!
Szeretlek

Kikapcsoltam a videót és közben azt suttogtam magam elé:
- Én is szeretlek! – letöröltem egy könnycseppet.
Ránéztem a telefonomra, ami csörögni kezdett:
- Megnézted? – kérdezte Rosa
- Igen. – válaszoltam
- A videóját is?
- Igen. Megérintette a szívem.
- Nem akarsz vele beszélni? – kérdezte
- Nem tudom Rosa össze vagyok zavarodva...
- Szereted még?
- Igen. – válaszoltam elgondolkodva
- Akkor pedig egyszerű, mond el neki! Jó éjt! Puszi
- Jó éjszakát Puszi!

Mintha az olyan egyszerű lenne... gondoltam magamban. Az álom nehezen talált rám, csak forgolódtam egész éjjel. Másnapom eseménytelenül telt, ahogy a hét további része is. Arminnal nem találkoztam és nem is beszéltem. Rosának segítettem az esküvő utolsó simításaiban. Egyik reggel a szobámban éppen befejeztem a konferenciahívást, mikor csengettek. Leszaladtam a lépcsőn és ajtót nyitottam.
- Szia! Beszélhetünk?
- Szia! Persze, gyere be! – nyitottam ki az ajtót a fekete hajú fiú előtt.
Levette a cipőjét, majd követett a konyhába, ahol magamhoz vettem két poharat.
- Narancslé? – kérdeztem
- Igen. – válaszolta mosolyogva
Felmentünk a szobámba, ahol az asztalon meglátta a pendriveot. Elmosolyogta magát, mire gyorsan a fiókba raktam.
- Csak raktam rá képeket! – hebegtem – Mit szerettél volna mondani? – ültem le vele szemben a székre. Csendbe maradt, így pár perc elteltével kénytelen voltam megtörni a beálló feszültséget - Ne féljél nem harapok!
- Tudom. – nagy levegőt vett és folytatta: - Hülyeség volt ide jönnöm! – állt fel – Bocsi nem gondolkodtam.
Utána kaptam a csuklójának, így rám nézett:
- Mondjad csak! – unszoltam lágyan
- Az a hajó már elment és nem tudom visszaforgatni az időkerekét, hogy másképp csináljam a dolgokat. Jobb, ha most elmegyek. – indult volna kifelé az ajtómon, de hátulról átöleltem
- Megnéztem a videót. – mondtam a hátának – Már rég megbocsájtottam, ahogy mondtam.
- Köszönöm. – lazult el az ölelésemben
- Tudod a sorsunkat mi magunk kovácsoljuk és jelenleg nem tudom az életem egyik része milyen fejezethez ér. De alakíthatunk rajta... - szembe fordult velem az ölelésemben – Nem tudom te, hogyan tervezed a jövődet, de nekem pár része meghatározott. – a derekamra tette a kezét és mélyen a szemembe nézett
- Tudom és nem akarom ezt felrúgni. Tisztában vagyok a terveiddel, álmaiddal és hülyeség volt azt gondolnom, hogy változtatsz ezeken. – szorosan átölelt majd elengedett. Indult volna, de mondtam neki:
- Egy részén tudok, ha te is szeretnéd. – lehajtottam a fejem
Hirtelen magához húzott és megcsókolt. Visszacsókoltam. A szívem vadul kalapált, nem akartam, hogy a pillanat megszűnjön. Hiányzott a csókja az ölelése az egész lénye.
- Bocsáss meg! – hebegte miközben nem engedett el
- Szeretlek. – suttogtam
Szenvedélyesen megcsókolt és felemelt az asztalomra. Belépett a két lábam közé és vadul falta a szám.
- Én is szeretlek. Bocsáss meg! – suttogta
- Rég megbocsájtottam. – mondtam könnyes tekintettel
- Egy barom voltam!
- Az. – mosolyogtam rá és letörölt egy könnycseppet az arcomról – Az érzéseim újra felszínre törtek, ahogy veled töltöttem egy kis időt.
- Nekem is. Rég eltemettem őket, de mikor megláttalak tudtam, hogy még mindig szeretlek. Beleőrültem a hiányodba.
- Te is hiányoztál nekem. – csókoltam meg
Nem gondolkodtunk csak cselekedtünk és éltünk a pillanatnak. A ruhadarabjaink egymás után kerültek le a földre. Nem akart egyikünk sem sietni. A szemével itta be a meztelen testem látványát, miközben lefektetett az ágyamba. Megcsókolta a nyakam, majd a melleim szívogatni kezdte, amitől ívbe feszítettem a hátam. Bebarangolta a testem minden porcikáját, mielőtt orális örömökben részesített volna. Utána én következtem. Nem tudtam betelni a meztelen teste hívogatásával, ami nem is gondoltam volna, hogy úgy hiányzott nekem, mint egy csepp víz. Bebarangoltam az egész felső testét, majd a számba vettem a merev péniszét, amit évekkel ezelőtt becézgettem. Sokáig nem bírt magával így magára húzott. Felhúzott az ágy végébe, ahol felült és magához szorította a felső testem miközben meglovagoltam a gyönyör hullámait vele. Miután orgazmusom lett, ledöntött az ágyra és fölém tornyosult. A lábammal átöleltem a derekát. Az orgazmusa a fellegekig repített, ahol már rég jártam. Mosolyogva a mellkasára húzott.
- Hiányoztál életem értelme! – puszilta meg a fejem búbját
- Nekem is hiányoztál szerelmem!
- Ezután sosem engedlek el! Szeretlek.
- Én is szeretlek. – csókoltam meg lágyan
- Örökkön örökké!
- Örökkön örökké!