Megbabonáztál (Csábításból jeles fanfiction)

Vicces pillanatok

Másnap Alexyvel és Rosával elmentünk a belvárosba ünneplő ruhát venni az évnyitóra. Armin legszívesebben otthon maradt volna, de az öltöny nadrágja kicsi volt már rá, így nem úszta meg a vásárlást. Éppen egy cipőboltba voltunk, és a lapos balerina cipőket nézegettem, mikor megszólalt Armin:
- Valami szexi tűsarkút vegyél! – mondta sármos mosoly kíséretében
Fejemet ráztam, elutasításképpen, de Alexy kihívásként fogta fel a helyzetet és kézen fogva a tűsarkúk felé vonszolt. Leültetett egy székre, majd elindult felfedezőútra. Kis vártatva vissza is jött egy 12 cm magas platformos fekete magas sarkúval, kigúvadt szemekkel rá meredtem.
- Ne nézz így rám! Tűsarkú és szerintem nem túl magas, Armin még így is föléd tornyosul.
- Szeretek kicsi lenni és ez szerintem túl magas! Alexy gondolj bele egész nap abban kell lennem ráadásul állok és még haza kell sétálnom benne. Kizárt dolog! Válassz alacsonyabb sarkút! Próbáld fel te! – mondtam kinyújtott nyelvvel
- Női cipőket nem hordok és néz Rosa még ennél is magasabbat választott, nem sokkal alacsonyabb sarkú cipő volt rajtad a születésnapunkon. – mondta elgondolkodva
- Mikor táncoltam levettem, az iskolában mikor veszem le?
- Majd Armin ölben haza visz, ha nem bírod. – csatlakozott Rosa
- Vagy mezítláb mész haza. – mondta nevetve Alexy
- Nem. – vágtam rá határozottan
- Legalább próbáld fel! – kérlelt Alexy kiskutya szemekkel
- Abba nem halsz bele! – fűzte hozzá Rosa
Elvettem Alexytől a cipőt és szemügyre vettem. Egyszerű és szexi, a ceruza szoknyámhoz tökéletesen illene a fehér blúzommal együtt. Gondoltam nem veszítek vele, ha felpróbálom, attól talán nem töröm ki a nyakam. Levettem a cipőm és a 36-os lábamra felvettem a cipőt. Tökéletes volt, nem szoros és mégis jól rásimult a lábamra és nem utolsó sorban a méret is megfelelő volt, pedig nagyon nehéz a lábamra tűsarkút találni. Felálltam, kicsit megszédültem a hirtelen felállástól, de nem estem el. Tettem benne pár lépést, amiből megállapítottam, hogy tényleg nem zavaró ez a 12 cm. Armin hirtelen feltűnt a sorban, amiben éppen sétáltam és mondja:
- Hello szívem! Hú de szexi! – közelebb jött hozzám és az álláig értem. Lágyan megcsókolt – Megveszed?
Végigmértem magam a tükörben és beláttam, hogy jól áll.
- Egye fene. – adtam be a derekam
Győztes mosolyt láttam végig suhanni az arcán.
- Megveszi? – kérdezte Alexy
- Az arcára van írva! – mondta neki Rosa
- Igen, megveszem, de ti visztek haza ölben, ha nem tudok a nap végére járni. – mondtam nevetve
- Arra ott van Armin. – mondta Alexy és Armin mellé állt. Alaposan szemügyre vettem őket és megállapítottam, hogy nem sok különbség van köztük a szemük és a hajuk színét eltekintve.
- Mi az? – kérdezte Armin
- Azon gondolkodtam, hogy megtudnálak-e benneteket különböztetni, ha ugyanolyan lenne a hajatok színe, de rájöttem, hogy a hangotok és a szemetek színe mindent elárul rólatok.
- Hiszen ikrek vagyunk. – mondta Alexy
- Jó, de elképzeltelek fekete hajjal és rájöttem, akkor sem tudnátok átejteni.
- Tegyünk egy próbát? – kérdezte Rosa nevetve
- Nem festem be a hajam! – vágta rá Armin
- Nem te, Ő! – mutatott Rosa Alexyre
- Kizárt dolog! Nem festem vissza az eredeti színére! Így is anyáékat fél évig kérleltem, hogy kék lehessen a hajam, ha visszafestettem, akkor amíg el nem költözök lehet sosem festethettem vissza. – visszakozott Alexy
Rosa sunyin végigmérte mindkettőjüket és húzni kezdte a száját.
- Rosszul kezdődik, ismerem ezt a mosolyt. – suttogta Alexy Arminnak
- Nem festem be a hajam Rosa! – vágta rá Armin
- Nem is rajtad agyalok, te jó vagy így ahogy vagy. Alexyt alakítjuk át! – mondta elgondolkodva Rosa
- Nem nyúlsz a hajamhoz! – és a fejére rakta mindkét kezét.
- Pedig Kiki nagyon jó ötletet adott. Mindenesetre irány vásárolni és átmegyünk hozzátok utána. Ott pedig lesz ami lesz.
- Jaj ne! – mondta ki hangosan a gondolatait Armin
- Ne féljél nem fog fájni! – vigyorgott rá Rosa
Hallani lehetett, ahogy Alexy egy hatalmasat nyelt.
- Kiki és a te ötleteid. – mondta nekem Alexy sértődötten
- Bocsi. – mosolyogtam rá
Megrohamoztuk a férfiruhákat áruló butikokat, mindkét fiúnak választottunk egyforma darabokat, amik remekül álltak rajtuk.
- Általános iskolás korunk óta nem hordunk egyforma ruhát! – panaszkodott Alexy
- Egy fél napra kibírjátok! Ne rinyálj Alexy! Nézd, a jó oldalát vásárolunk és fogd fel egy bulinak. – mondta neki lágyan Rosa
- Nem festem be a hajam! – akadékoskodott tovább
- Elsőre is felfogtam. – mondta neki Rosa
A fiúk megvették a kiválasztott ruhadarabokat, majd beálltunk az egyik fagyizóhoz, amíg várakoztunk Rosa egy pár percre lelépett, majd visszajött.
- Mikor kerülünk már sorra? – kérdezte Rosa
- Hamarosan. – válaszoltam
Kikértük a fagyinkat, Armin csokoládé, lime és epres fagyit kért, Rosa málna, erdei joghurt, túrótorta fagyit, Alexy csokis menta, citrom, sárgabarack, én pedig bodzamenta, étcsokoládé és limes fagyit kértem. Miközben ettük a hűsítő édességet, elsétáltunk a fiúkhoz. A szüleik nem voltak otthon, mivel még dolgoztak. Felmentünk Alexy szobájába, ahol végigmértük a ruhadarabokat, Rosa a kezébe vette az irányítást mielőtt a fiúk dönthettek volna.
- Ezt veszitek fel! – választott ki egy fekete enyhén koptatott farmert, sötétkék narancssárga mintás pólóval. – Alexy gyere! – és elindult a fürdő felé a táskájával.
- Nem festem be a hajam! – visszakozott
- Kértelek, hogy gyere! Nem fog fájni. – mondta határozottan Rosa és kézen fogta a kék hajút, így nem volt választása, mint a lánnyal menni. Arminon láttam, hogy úgy tartja vissza a röhögést, hogy majdnem megfullad. Nem bírtam ki én se, így együtt nevettünk Alexy „nyomorán".
- Kíváncsi leszek, hogy áll majd neki. – mondtam ki hangosan a gondolataim
- Nézzél rám és meg tudod. – mondta nevetve
- Jó oké, de fura lesz látni, a kék haja után.
- Ne, ne Rosa! – kiabálta Alexy a fürdőből
- Kikötözlek, ha nem maradsz nyugton! Azt akarod, hogy összekenjem az arcod és a ruhád is?
- Ne, ne ez nagyon drága volt, a sármos férfi arcomat, meg össze ne merd kenni, mert az még egy jó ideig nem jön le! Kérlek kegyelmezz! Nem akarok fekete lenni! – sopánkodott
- Nyugodj meg csak színező és visszafestem utána kékre, csak várni kell 2-3 napot, addig meg kibírod! Évnyitóra újra kékben fogsz tündökölni. – csitította
Alexy és Rosa ezután csendben maradtak és csak azután csatlakoztak hozzánk, miután végeztek a hajfestéssel. Addig mi Armin szobájában megnéztünk egy filmet, éppen smároltunk, mikor Rosa kopogott a nyitott ajtón.
- Bocsi, hogy megzavarlak benneteket, Kiki gyere menjünk le a nappaliba, Armin te pedig légyszi vedd fel a ruhát. Lent megvárunk benneteket! – mondta Rosa
Egy rövid csókot leheltem Armin szájára, majd Rosa után eredtem. Armin addig a szobájában átöltözött, majd bekopogott Alexyhoz.
- Bejöhettek tesó? – kérdezte Armin nem jött válasz így bement a szobába
Alexy a tükör előtt méregette magát, Armin mellé lépett.
- Ezt nem heverem ki egykönnyen. – nyögte ki Alexy és a tükör képére mutatott, Armin belenézett a tükörbe
- Baszd meg!
- Nekem mondod? Elvesztettem az egyéniségem, ez nem én vagyok! Kár volt Kikinek megszólalnia! – panaszkodott a bátyának
- Beszélj úgy, mint én! – utasította izgatottan
- Így gondoltad? – utánozta a testvére hangját
- Állat! Nem gondoltam, hogy élvezni fogom ezt. Gyere menjünk le!
- Várj, még valami, ha már így, akkor csináljuk komolyan. – mondta Alexy, aki kezdett belemenni a játékba, kihúzta az asztala fiókját, majd kivett belőle egy dobozt és berakta a tárgyat.
- Na jó ez már nekem is kemény! – mondta Armin, miközben egymás mellett álltak a tükörbe bambulva
- Tegyünk a csajok kedvére. – mondta Alexy vigyorogva Armin hangján
Összeöklöztek, majd elindultak a nappali felé. Mi addig lent türelmesen várakoztunk, egyszer csak betoppant az egyikük.
- Úgyis megbírtok minket különböztetni, más a hangunk és más a szemünk színe. – állt meg előttünk az egyikük.
- Összehasonlítás Armin, összehasonlítás! – vágta rá Rosa, végigmértem a srácot és akkor hirtelen megállt bennem az ütő, mikor megjelent mellette a másik.
- Ti akartátok! – mondta határozottan a másik
Rosának tátva maradt a szája én meg fókuszálni kezdtem, melyik az én jó uram?
- Alexy kontaktlencséd van? – kérdezte Rosa
- Igen! – mondták egyszerre ugyanolyan hangnemben
- Úgyis megkülönböztetlek benneteket. – Rosa felállt a kanapéról és szemügyre vette közelebbről a srácokat. – Feladom! – vakarta a fejét – Kiki?
Felálltam a kanapéról és közelebb mentem hozzájuk fürkésztem a szemüket az arcukat és akkor rájöttem, hirtelen megcsókoltam Armint.
- Hogy jöttél rá? – kérdezte tőlem lágyan
- Engem nem tudtok átverni, mikor Alexy bejött, már akkor sejtettem, hogy nem te vagy az, hiába kompenzálta a lila szemét kék kontaktlencsével. Minden apró vonásodat ismerem, kevés a különbség, de akkor is. – magához húzott és megcsókolt
- Teljesen átvertetek! – hisztizett Rosa
- Ez volt a cél! – mondta Alexy és átölelte
A nappaliban filmeztünk, amikor az ikrek szülei haza értek a munkából. Alexy az egyik fotelban ült, Rosa a másikban, én pedig a kanapén Arminnal. Mikor Viki és Arnold haza értek Armin éppen a konyhában öntötte ki a pattogatott kukoricát.
- Sziasztok! – köszöntek a szülők
- Sziasztok! – köszöntük nekik
- Armin tudnál nekem segíteni a kocsiban maradt még pár csomag. – mondta Arnold
- Persze. – mondta Armin az ajtófélfában állva
- Mi van? – kérdezte Viki és a szemeit járatta a fiai között.
Armin odasétált Alexy mellé, mindkét srác a szülei arcát fürkészte. Viki odament és közelebbről is végigmérte mindkét fiút. Arnold a fejét vakarta:
- Kinek az ötlete volt ez? – kérdezte Arnold
- A lányoké! – mutatott Alexy ránk – Rosa befestette a gyönyörű kék hajamat feketére, én pedig megtoldottam a kontaktlencsémmel.
- Pedig már régen használtad. – mondta nevetve Armin
- Jó ez nekem sok, Alexy legalább a kontaktlencséd vedd ki! Mikor lehet visszafesteni a hajad? Nekem ez nagyon – nagyon sokkoló! – tört ki Vikiből
- 2-3 nap. – válaszolta Rosa
- Amint lehet fessétek vissza, örültem, hogy gond nélkül megtudtalak titeket különböztetni. – mondta zavartan Viki
- Hallod Rosa? Amint lehet visszafested a hajam! – adta ki az utasítást Alexy
- Mindenesetre segítsetek kipakolni a kocsiból. – mondta Arnold
A fiúk segítettek a szüleiknek kipakolni, majd közösen ötösben megvacsoráztunk, mert Rosának, haza kellett mennie. Vacsi után lefürödtünk, majd lefeküdtünk aludni.

A másnap átlagosan telt Arminnal moziba mentünk, majd otthon nálunk quichét sütöttünk anyuék örömére, este lefürödtünk, szeretkeztünk és elaludtunk. Az évnyitóig levő maradék három napot együtt töltöttük, Rosa visszafestette Alexy haját, így visszanyerte az egyéniségét és Viki lelki békéje is helyre állt, hogy nem fogja összekeverni a fiait. Az évnyitóra együtt mentünk Arminnal és a kedvéért az új tűsarkúmban mentem.