Megbabonáztál (Csábításból jeles fanfiction)

Párizs III. rész

Párizs belvárosa felé autókáztunk, hogy megnézzük a nevezetességeit.
- Hova menjünk előszőr? – kérdezte Armin
- Srácok? – kérdeztem a két fiútól
- Louvre. – vágta rá Alexy
- Majd haladhatunk kifelé. – fűzte hozzá Tom
- Értettem, akkor irány Louvre. – mondta Armin és lekanyarodott a megfelelő utcánál és leparkolt
Beálltunk a sorba, majd megvettük a jegyünket. Itt olyan híres alkotásokat csodálhatunk meg, mint például Delacroix – A szabadság vezeti a népet festménye, Leonardo Mona Lisája, a Milói Vénusz szobor és sorolhatnám. Éppen a Mona Lisát csodáltuk, mikor Armin mögém lopakodott és hátulról átölelt:
- Leonardo nem találkozhatott veled, mert akkor te lennél a festményen. – súgta a fülembe
- Úgy gondolod? – kérdeztem mosolyogva
­ Ha én lettem volna Leonardo nálad szebbet tuti nem festek le. – puszilta meg a fülem
Kézen fogott és elindultunk Alexy és Tom után, akik éppen Hammurapi törvényoszlopa előtt álltak.
- Na most olvashatsz. – vigyorgott Alexy
- Nyugi ezt a nyelvet nem értem. – simította meg a kezét Tom
- Azt hittem már ezt is, mert itt lementem volna hídba.
- Várj, akkor megpróbálom. – vigyorgott rá a barátja - Ha a nő nem volt gondos, "eljárogatott", házát "szétszórta", és férjét "megkevesbítette": ezt az asszonyt vessék vízbe. – elevenített fel emlékeiből a mondatot
- Nane! Azt ne mond, hogy akkádul is tusz. – bukott ki Alexyből
Halkan kuncogni kezdtem, majdnem megszólaltam, de Armin a fülembe súgta:
- Hagyd őket, hátha leesik neki.
- Itt menjek le hídba? – kérdezte Alexy
- Ha szeretnél. – nevetett Tom
- Várj, akkor. – körbenézett és nem látott senkit. Gyorsan állásból lement hídba és felállt.
Hangosan nevetni kezdtem, de Armin a számra tette a kezét nehogy kizavarjanak minket.
- Most, mint nevetsz? – kérdezte Alexy
Tom elfordította a fejét és dudorászni kezdett.
- Most mi van? – kérdezte meglepetten Alexy – Felolvasott egy mondatot a kőtábláról.
- Bolond. – bukott ki belőlem és próbáltam visszatartani a nevetést
- Viselkedj már asszony! – puszilta meg az arcom
- Most tényleg mi van már? Mondjátok meg? Van valami rajtam vagy akármi? – kérdezte
- Az drága testvérem, hogy meg lettél szívatva. – vigyorgott Armin
Tom is próbálta visszafolytani a nevetést.
- Mondja már el valaki, hogy mi van! – kelt ki magából
- Öcsi ezt a mondatot tanultuk töriből. Hidd el Tom nem tud akkádul. – vigyorgott
Tom rámosolygott és meg húzta a vállát
- Bocsi, azt hittem leesik, de nem baj én így szeretlek. – simította meg a hátát
- Inkább menjünk, mert Kiki megfullad. – mutatott Alexy rám
Armin megfogta a kezem és finoman húzott ki felé az épületből, ahol végre elengedhettem magam és tiszta szívből kacaghattam, ezen a három fiú is nevetni kezdett.
- Most min nevettünk? – kérdezte nehezen Alexy
- Nem tudom. – válaszolt Tom nevetve
- Szerintem rajtam. – próbáltam visszafolytani a nevetést. Nem bírtam a fiúkra ránézni főleg Alexyre és Tomra, mert újra elkezdtem nevetni.
- Csinálj vele Armin valamit. – nevetett Alexy
Armin közelebb lépett, hogy megcsókoljon meg is próbált, de nevetni kezdtünk. Leültünk nagy nehezen egy padra és próbáltuk megemberelni magunkat, ami 5 perc röhögőgörcs után sikerült is. Ittunk és tovább indultunk a Notre Damehoz. A Notre Dame előtt készítettünk fényképeket, ahogy korábban a Louvre előtt. Bementünk és megcsodáltuk a székesegyházat, ami gótikus stílusban épült.
- Imádom a tornyait. – bukott ki belőlem, ahogy kijöttünk a templomból
- Egy építészeti remekmű. – fűzte hozzá Armin
- Azok a rózsaablakok bent. – folytattam miközben sétáltunk a következő helyszínre.
- Gondolj bele egyszerre több mint 6000 ember tud benne lenni. – mondta Armin
- Tényleg még mindig a Notre Dameról elmélkednek? – kérdezte Alexy
- Jaja, nagyon megfogta őket. – válaszolt Tom
- Nem értem, hogy eddig, miért nem fogtam fel, hogy milyen gyönyörű. – és fordultam vissza az épület felé
Armin hátulról átölelt és megpuszilta a fejem búbját.
- Gyere, menjünk még sok mindent kell megnéznünk.
- Okés.
A Bastille környékén megebédeltünk egy büfénél, majd megnéztük a Pantheont. Megnéztük ezután az operát, aminél szintén bámulatba estem és a fiúk alig bírtak elrángatni a következő helyszínre. A nap folyamán folyamatosan fotóztunk a telefonjainkkal, készítettünk videókat. Tom szelfi boton hozta a telefonját, így az egész kirándulást filmre vette.
- Kiki most hova megyünk? – kérdezte Tom, aki mögöttem batyogott
- Most megyünk az Eiffel – toronyhoz. – ugrottam fel a magasba miközben Armin kezét fogtam.
- Hé életem el fogsz esni. – szólt rám Armin
- Akkor van egy ötletem, mert lógatni akarom a lábam. – hirtelen a hátára ugrottam
- Így már jobb? – kérdezte Armin
- Naná!
Hirtelen elkezdett velem futni és sikítottam hozzá.
- Hé bolondok el fogtok esni! – kiáltotta utánunk Alexy miközben még egy kört futottunk a közelükben.
- Hogy érzed magad Alexy? – kérdezte Tom és maguk fölé irányította a telót
- Mesésen! Itt vagyunk ebben a csodálatos városban Párizsban 2018. március 28-a van ma. Úton vagyunk, azzal a két idiótával, akik bevettek megint valami dilibogyót – mutatta felénk a kamerát, miközben Armin letett és megcsókolt – Szobára! – kiabálta Alexy mikor Armin belemarkolt a fenekembe – Nemsokára oda érünk az Eiffel – toronyhoz és azzal az emberrel vagyok, akibe szerelmes vagyok.
- Én is szeretlek! – vigyorgott rá a szőke és lágyan megcsókolta
- Szobára! – kiabáltam nekik vigyorogva
- Megyünk? – kérdezte Armin
Tom ismét felkapta a telefont és folytatta a videózást.
- Kiki nem nyomsz valami tánc mozdulatot itt, míg várakozunk? – kérdezte Tom
Kinyújtottam rá a nyelvem
- Még egy fél spárgát sem? – kérdezte Alexy
Hirtelen felkaptam a lábam oldalról és a fejem mellé tettem.
- Váó ügyes kiscsaj. – vigyorgott Tom
- Piruett? – kérdezte Alexy
Armin felemelte a kezem és elkezdtem pörögni, Armin elengedett így tovább pörögtem.
- Pörög, mint a búgócsiga. – nevetett Alexy
Mikor abbahagytam kérdezte Alexy:
- Nyomsz egy spárgát a torony lábának támasztva?
- Lefotózom! – fűzte hozzá Tom
Odamentem a torony lábához és nyomtam egy spárgát. Lassan mi is sorra kerültünk így megembereltem magam. Vettünk jegyet, majd a lifttel felmentünk az Eiffel – torony majdnem legfelső szintjére. Az utolsó szintet lépcsőn tettük. Tom itt ismét bekapcsolta a kamerát és kérdezte:
- Armin üzensz-e valamit az utókornak?
- Minden geeknek? – kérdezte
- Yep! – válaszolta Tom
- Azt üzenem nekik, hogy sose adjátok fel, az élet egyik területén sem! Mindig lesznek akadályok, buktatók, de át kell lépni rajtuk! Ne hagyjátok, hogy rajtatok gázoljanak keresztül! Mindig fel kell állni és szembe nézni a nehézségekkel. A szerelem terén azt üzenem a fiúknak, hogy ne féljetek egy lánytól sem. Nem harapnak kivéve ő – mutatott rám miközben próbáltam bekapni az egyik ujját – Áú! Bolond, de azért szeretlek. – rám mosolygott és folytatta: - Ha én ő rá találtam, akkor nektek is sikerülni fog, pedig higgyétek el nálam antiszociálisabb kocka nem létezett a Földön.
- Tanusíthatom. – szólt bele Alexy
- De ha nem hiszitek el bármelyik játékban megtaláltok Nobu néven.
- Engem meg Nalla!
- Szóval ne adjátok fel! Küzdjetek a céljaitokért és akkor eléritek. Akár tiétek lehet a Föld kerekség leggyönyörűbb, legodaadóbb, legcukibb, legaranyosabb nője a világon. Örökkön örökké szeretni foglak! – mondta az utolsó mondatot a szemembe nézve
- Én is örökkön örökké szeretni foglak – csókoltuk meg egymást
- Köszi srácok the end! – zárta le a videóját Tom
Készítettünk még képeket az Eiffel – torony tetején, majd miután lementünk előtte is. Elmentünk a Szajna partján lévő étteremhez vacsorázni, majd hajókáztunk egyet a Szajnán.
Nagyon jól éreztük magunkat, mindennap egyre jobban szerettem Armint. Meg sem fordult a fejünkben, hogy valaha is külön válhatunk. A hajókázás után visszamentünk a szállásra, ahol lezuhanyoztunk, majd lefeküdtünk aludni. Másnap korán keltünk, hogy időben elindulhassunk vissza Nantesba. Az út ismét 5 órát vett igénybe. Először Tomot vittük haza, majd elmentünk Arminékhoz, mert anyáék nem voltak otthon.
- Milyen utatok volt? – kérdezte Viki a nappaliban ülve
- Nagyon jó, rengeteg fényképet készítettünk. – mondta Alexy és elkezdte mutogatni a képeket – Tom többszőr is videózott, azt mondta majd átküldi őket.
- Itt alszotok? – kérdezte Arnold
- Úgy gondoltuk át megyünk Kikékhez. – válaszolta Armin
- Rendben van. – mosolygott Viki.
Megnéztük a fényképeket, majd megvacsoráztunk. Armin még felkapta a könyveit, majd elköszöntünk mindenkitől és elindultunk hozzám.

Otthon üres volt a lakás, anyáék üzleti útra mentek reggel és csak vasárnap jönnek haza. Arminnal felmentünk a szobámba, ahol közösen lezuhanyoztunk. A szobámba érve lekerült mindkettőnkről a törölköző miközben egymás száját faltuk. Hirtelen ledöntött az ágyra és fölém tornyosult. Megcsókolt és mondta:
- Szeretlek.
- Én is szeretlek.
A gyönyör hirtelen fogott el, ahogy belém hatolt, amitől ejtett felém egy sármos mosolyt. A testünk egy ritmusra járt. Elfelejtettük az élet gondjait. Nem foglalkoztunk a jövővel csak éltünk a pillanatnak.