Megbabonáztál (Csábításból jeles fanfiction)

Iskolai hétköznapok

Reggel fél 7-kor ébredtem, hallottam, hogy anyumék fent vannak és készülnek munkába. Gyorsan megfésülködtem és felöltöztem. Egy rugalmas farmer anyagú egybe ruhát vettem fel barna övvel. Lent a konyhában apum épp elköszönt anyumtól, majd tőlem is, mikor csengettek.
- Szia Armin! Kiki itt van Armin! Menjél csak be! – mondta apum, majd ment a kocsijához és elindult munkába
- Sziasztok! – köszönt Armin mosolyogva
- Mindjárt indulhatunk! – mondtam és adtam neki egy rövid szájra puszit – Akkor majd jövök anya. – mondtam neki és adtam neki egy arcra puszit
- Rendben, sziasztok! – köszönt el tőlünk
Mikor becsuktam a bejárati ajtót Armin hirtelen magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt.
- Hiányoztál! – mondta birtoklóan
- Te is nekem!
Elindultunk kézen fogva a suliba, nem törődve a kíváncsi és féltékeny tekintetekkel.
- Hogy aludtál? – kérdeztem
- Alexy még aznap este nyaggatott, hogy miért értem olyan soká haza, azt eltekintve egész jól. Te?
- Mint akit fejbe vágtak. Kíváncsi vagyok a matek doga eredményére.
- Úgy érzem jól sikerült. Szerintem jól átismételtük az anyagot. – mondta
Lassan a suli elé értünk, ahol összefutottunk Melodyval és Nathaniellel.

- Sziasztok! – köszöntünk nekik mosolyogva
- Sziasztok! – köszöntek
- Akkor igaz a pletyka. – mondta mosolyogva Nathaniel
- Milyen pletyka? – kérdeztem meglepetten
- El kapom és kitekerem a nyakát. – mondta dühösen Armin és elindult volna befelé a főkapun, de finoman visszahúztam
- Nyugi, nem árulkodott Alexy! Véletlenül összefutottunk velük a plázában szombaton és akkor hallottuk meg, hogy Alexy, Iris és Rosa rólatok beszélnek. Épp ideje volt már! – mondta mosolyogva Melody
Hallottuk a jelző csengőt, így bementünk az épületbe, ahol szintén nem engedtük el egymás kezét. Igaza volt Alexynek nem bírunk meg lenni egymás nélkül. Az első óránk történelem volt Mr. Faraizevel, majd francia és angol. Ezután jött egy hosszabb szünet mikor tízóraiztunk. Éppen a csajokkal tízóraiztam, mikor egyszer csak valaki elkapta a felkarom és kihúzott az udvarra.
- Mit akarsz? – kérdeztem tőle durcásan
- Csak kérdezni akartam valamit és az illetékes személytől akartam. – mondta határozottan Castiel
- Éppen ettem, egy cseppnyi tapintatosság sincs benned? – kérdeztem dühösen
- Nem vagyok vak, azt csiripelik a madarak, hogy együtt vagy a geek sráccal.
- Ha igen, akkor mi van? – kérdeztem tőle
Láttam a szemem sarkából, hogy Armin közeledik felénk.
- Akkor félreértettem biztos valamit. – mondta határozottan
- Mégis mit? Sosem viszonyultam úgy hozzád Castiel, hogy félre érthetsz valamit. Szálljál le rólam! – utasítottam határozottan
- Szépen is lehet mondani. – dühöngött
- Nem hallottad? Hagyd békén! – szólalt meg Armin és mellém lépett
- Ha nem akkor mi lesz? – szegezte neki a kérdést izzó tekintettel Castiel
Kezdett az ebédlőből a tömeg az udvarra seregleni, a két fiú méregette egymást, majd megjelent Lisander és Kentin.
- Castiel! Nyugodj meg! – lépett mögé Lisander
- Kiki gyere! – utasított lágyan Kentin Arminra néztem, aki bólintott így oda mentem Kentinhez.
- Szálljál le a földre geek arc, mert nagyot puffanhatsz! – sziszegte Arminnak Castiel
- Castiel gyere! – utasította Lisander és fordította meg a vállánál, Castiel nagy nehezen meg fordult.
- Meg ne merd bántani, mert agyonütlek. – suttogta dühösen Arminnak Castiel
- Attól nem kell tartanod. – mondta határozottan Armin
Castiel beleegyezően bólintott, majd elindult Lisanderrel. A tömeg is oszolni kezdett körülöttük, mindenki ment a dolgára mikor megszólalt a jelző csengő. Nemsokára Armint láttam meg a folyosón bejönni az udvarról. Odasiettem hozzá és szorosan hozzá bújtam, ő pedig magához húzott.
- Hú hallod, nem sejtettem, hogy Castiel ilyen is tud lenni. – mondta Alexy a háttérben
- Nem baj picit észhez kap, nehogy azt higgye, hogy mindent megkap, amit akar. – mondta Kentin határozottan
- Minden rendben? – kérdezte nyugodt hangnemben Armin
Bólintottam és adtam neki egy szájra puszit, majd elmentünk órára. A nap hátralévő része ezután eseménytelenül telt. Órák után Armin haza kísért út közben beszélgettünk:
- Mire utalt azzal, hogy olyan jeleket küldtél felé? – kíváncsiskodott Armin
- Nem tudom, mire gondolt, az, hogy nem martuk egymást már az utóbbi időben nem jelenti azt, hogy tetszik. Nem tudom, hogy is gondolhatta. – válaszoltam elgondolkodva
- Mindegy is, nem nagyon érdekel. Az a fő, hogy szeretlek. – mondta mosolyogva majd átkarolta a derekam.
- Én is szeretlek. – szenvedélyesen csókolózni kezdtünk. A lakásom előtt elköszöntünk egymástól.
- Holnap jövök érted kicsim!
- Rendben. – mondtam és megcsókoltam ezután felmentem a szobámba megírtam a maradék házit, este megvacsoráztam anyumékkal, majd lefürödtem és lefeküdtem aludni. Majdnem elaludtam már mikor rezegni kezdett a telefonom, Armin írt smst.
- Nem tudok nélküled lélegezni, létezni. Te vagy a szívemnek a párja, te vagy az én örök szerelmem, életem választottja. Szeretlek: Armin
- Mikor nem vagy mellettem alig kapok levegőt, minden másodperc, perc, óra, nap mit nélküled kell eltöltenem egy örökké valósággal ér fel. Mióta megismertelek tudtam, hogy te kellesz nekem, mivel te vagy a másik felem. Szeretlek: Kiki
Elküldtem az smst, majd becsuktam a szemem és vad szív kalapálásokkal Arminra gondolva elaludtam. A napok ezek után csak szaladtak év végéig, minden reggel jött értem Armin és minden délután haza kísért a suliból. Kedden, csütörtökön és vasárnap tánc órára jártam, amire néha elkísért és láttam rajta, hogy teljesen megbabonázom a mozgásommal a zene ütemére. Péntekenként és szombatonként randiztunk, elmentünk moziba, játékterembe. Természetesen töltöttünk időt Rosával és Alexyvel is, elmentünk velük vásárolni vagy moziba. A suliban hamar hozzá szoktak, hogy együtt vagyunk, tejesen felvállaltuk a kapcsolatunk. Nem is lett volna értelme bujkálni, mivel nem bírtunk egymás nélkül meg lenni. Június első hetében lett vége a sulinak, mivel a tanárok kirándulni mentek, így az évzárót is hamarabb tartották. Az évzáró napjára egy fekete rövid szoknyát egy fehér blúzt és egy fekete magas sarkút vettem fel. Mindenki ünnepi ruhába öltözött ki, az ünnepség után osztálykeretben kaptuk ki a bizonyítványokat, amiben csak 3 db 4-esem lett francia nyelvtanból, fizikából és földrajzból, a többi 5-ös. Az évzáró utáni napon Rosa átjött hozzánk, mivel közeledett az ikrek szülinapja és valami fergeteges bulit akartunk nekik szervezni.