Megbabonáztál (Csábításból jeles fanfiction)

Hirtelen jött ötlet

Délelőtt 10 óra tájban telefoncsörgésre ébredtem. Ránéztem a kijelzőre és láttam, hogy Alexy hív:
- Szia! – nyögtem bele
- Felébresztettelek?
- Félálomban voltam. – nyújtóztam
- Van kedvetek egy kis kiránduláshoz? – kérdezte izgatottan
- Hova? – dörzsöltem meg a szemem
- A Disneylandbe!
- Hova?
- A Disneylandbe!
- Elsőre is felfogtam. Amerikába akarsz menni?
- Dehogyis Párizsba!
- Ja...
- Ki az? – kérdezte Armin álmos hangon
- Alexy – válaszoltam
- Kihangosítod? – bólintottam és megnyomtam a telefonom kijelzőn a kihangosító gombot – Jó reggelt! Mi ez a korai pörgés öcsi?
- Korai? Reggel 7 óta fent vagyok.
- Kivertek az ágyból? – kérdezte álmosan Armin
- Ja anyáék... De mindegyis van kedvetek kirándulni?
- A plázába? – kérdezte Armin
- Nem Disneylandbe!
- Azt ne mond nekem, hogy Amerikába mész a tavaszi szünetre? – dörzsölte meg a szemét Armin és egy nagyot nyújtozott
- Bolond! Párizsba!
- Honnan jött az ötlet? – kezdett magához térni Armin
- Tommal beszéltük tegnap, hogy jó lenne valamikor elugrani...
- Van kedved kicsim?
- Elmehetünk. Elkérem anyáéktól a párizsi lakás kulcsát és mehetünk.
- Jó akkor, holnap reggel indulhatunk, ha úgy gondoljátok. – monda Armin a testvérének
- Ez az! Még dumálunk most mennem kell! Sziasztok!
- Szia! – köszöntünk el tőle
Armin kinyomta a telefonom és lerakta az éjjeliszekrényre, majd magához húzott és belefúrta a fejét a vállamba.
- Nem kelünk? – kérdeztem az ölelésében
- Kizárt dolog! Álmos vagyok... - nyüszögte
- Megnézem anyuék itthon vannak-e és elkérem akkor a kulcsot.
- Maradj még! Ne menj! – nyújt felém, de gyorsabb voltam így besurrantam a fürdőbe és megmosakodtam. Visszamentem a szobába és elkezdtem a szekrényemben kutakodni egy szabadidő együttes után.
- Kicsim bújj már vissza! – nyüszögte
- Beszélek velük és jövök. – válaszoltam miközben a nadrágom húztam
- De...
- Nincs de, mindjárt jövök. – nem kockáztattam meg, hogy adjak neki egy puszit így gyorsan kisurrantam az ajtón mielőtt visszarántott volna a puha ágyba.
A nappaliból TV zaját hallottam felszűrődni. Lementem és a nappaliban a kanapén anyum és apum valami természettudományos műsort néztek.
- Jó reggelt! – köszöntem nekik és huppantam le a fotelba
- Jó reggelt! Hol hagytad Armint? – kérdezte anyum
- Még alszik. – válaszoltam
- Te, hogy – hogy fent vagy? – kérdezte apum
- Alexy hívott telefonon. – válaszoltam
- Kávé a konyhában. Reggelizel? – kérdezte anyum
- Nem, köszi. – felálltam és csináltam magamnak egy tejszínhabos capuchinót majd visszaültem anyuékhoz.
- Te is pihenhetsz ám. Megterhelő ez a tanév és biztos ki vagy dőlve. – mondta lágyan apum
- Köszi, de jól vagyok. – mosolyogtam rá – Mi lesz az ebéd?
- Most raktam be a kacsát a sütőbe.
- Nyami! Párolt lilakáposztával és krumplipürével? – anyum bólogatott – Istennő vagy! – vigyorogtam rá
- Ritkán mondasz ilyet kislányom! – nevetett fel anyum
- Ez az igazság! Régen volt már kacsa és tudod, hogy imádom.
- Tudom, de te meg azt tudod, hogy mióta belefogtam az új vállalkozásomba kevés időm marad ilyen fogásokat készíteni.
- Tudom nem szemrehányásképpen mondtam. – mosolyogtam rá
- Sejtettem.
Belekortyoltam a cappuchinómba és felhúztam törökülésbe a lábam.
- Terveztek valamit a szünetre? – kérdezte apum
- Ezzel kapcsolatban szeretnék pont kérdezni valamit – ittam egy kortyot – Kölcsön tudnátok adni a párizsi lakás kulcsát?
- Miért? – kérdezte anyum
- Szeretnénk elmenni Párizsba. – válaszoltam
- Kettesben Arminnal? – kérdezte apum
- Nem négyesben Alexy, Tom, Armin és én.
- Három fiúval? – kérdezte meglepetten anyum
- Igen, akik közül kettő meleg egy pedig a vőlegényem. – válaszoltam mosolyogva
- Hova mennétek? – kérdezte anyum
- Disneylandbe. – válaszoltam
- Hány napra maradnátok? – kérdezte apum
- Két éjszakára. Gondolom a városban is körbe néznénk meg a környékén.
- Nem mentek az Avenue Montaignera? – kérdezte anyum
- Ne említsd Alexynek, mert a gatyám is ott hagyom. – nevettem fel – Nem gondolnám. Miért?
- Monique szólt, hogy kész van az új kollekció. – válaszolta
- És gondolom be kellene ugrani megnézni és elhozni pár darabot, ha már ott vagyunk. – mondtam elgondolkodva
- Így megspórolnál nekem egy utat. – fűzte hozzá anyum
- Max több napra maradtok. – vigyorgott apum
- Lehet róla szó, de engem a másik két srác körülbelül fel fog nyársalni, hogy bevásárlókörútra viszem őket. Így is a Rue du Faubourg mellett van a lakás így tuti fogunk menni bevásárolni, de érted bármit anyu. – mondtam mosolyogva
- Köszönöm! – vigyorgott – Egy egész napos ingázástól kíméltél meg!
- Ha már ott vagyunk...
- Igen, mehettek. – válaszolt apum a fel nem tett kérdésemre – A te kocsiddal menjetek viszont!
- Tessék? – kérdeztem meglepetten
- A Kadjarral. – válaszolta apum
- Az enyém? Azt hittem csak használhatom.
- A tiéd. A cégtől kaptam egy Peugeot 508-ast.
- Nane! – kiáltottam fel – Mikor?
- Holnap hozzák a céghez, így megkapod a Kadjart. – válaszolta apum mosolyogva
- Ez túl nagy ajándék. – bukott ki a számból
- Nem kell nekem két autó. Az 508-ast honoráriumként kaptam meg, hogy végeztünk tél előtt a projekttel és most szállítják ki. Minden vezetőnek egy 508-ast adnak plusz juttatásként. – magyarázta
- Úgyis ti használjátok nagyrészt a Kadjart és ahogy észrevettem kezdted személyre szabni. – mosolygott anyum
Eszembe jutott az egyedi kulcstartó, a belső plüssöm a csomagtartó fedélnél és hasonlóságok.
- Köszönöm. – borultam a nyakukba
- Ingyen volt nem? – nevetett fel apum
- Van benne valami. – húztam meg a szám – Mehetünk akkor?
- Persze, csak gondoljátok át, hogy hány napra mentek. Maradhattok tovább is. – mondta apum
- Akkor szerintem holnap azaz hétfőn indulunk és csütörtökön jövünk haza. – gondolkodtam hangosan
- Rendben, de telefonálj mindennap. – mosolygott rám anyum
- Természetesen és köszönöm. – adtam nekik két puszit. Elmosogattam a bögrém és felszaladtam Arminhoz, aki az igazak álmát aludta. Bebújtam mögé hátulról és átöleltem. Hirtelen megfogta a csuklóm és magára húzott.
- Szia! – köszöntem vigyorogva
- Nem tudtál a seggeden megmaradni. – ásított egyet és belemarkolt a fenekembe
- Megbeszéltem anyuékkal mindent, odaadják a lakást.
- Szuper! – igazította meg az egyik kósza tincsemet
- Arra gondoltam, hogy csütörtökön jöhetnénk haza ránk fér a kikapcs.
- Tőlem... - húzta fel magát ülésbe az ágyon
- Anyu megkért... - puszilta meg a nyakam
- Igen?
- Hogy menjünk el Monique boltjába az új kollekció pár darabjáért... - csókolta meg a fülem
- Megoldható, Alexy biztos akar vásárolni. – vette le rólam a pulcsim
- Nem is ellenkezel? – kérdeztem meglepetten
- Miért tenném? Legyen egy jó napja. Úgyis panaszkodott, hogy nem figyelünk rá. Párizsban lesz lehetősége beszabadulni a boltokba.
- Nagyon megértő testvér vagy... - vigyorogtam és felemeltem a kezem, hogy a pólóm is le tudja venni
- Megpróbálok majd nem pofákat vágni és ezt az egy napot kibírom. – csókolt meg – Az boldogít, hogy nem csak én fogom lejárni a lábam.
- Rám gondolsz?
- Meg Tomra. – simított végig a hátamon
- Csak nehogy az legyen, hogy te fogod élvezni a legjobban a helyzetet.
- Kétlem... De az is megeshet, ha téged fog öltöztetni.
Hirtelen megelevenedett előttem a kép Monique boltjában, ahogy Armin kényelmesen egy fotelban elhelyezkedve szürcsöli a gyömbérjét és Monique Alexyvel felváltva öltöztetnek.
- Ajjaj...
- Mi az? Túl élénk a fantáziád?
- Azt hiszem...
- Akkor elterelem. – kapcsolta ki a melltartóm és falni kezdte a melleim. Csendben kéjesen nyögtem, közben megmarkolta a fenekem – Útban van ez a nadrág... - Hirtelen a hátamra fektetett és egy mozdulattal megszabadított a nadrágomtól és a fehérneműmtől. – Így már jobb. – vigyorgott diadalittasan
Bemászott a lábaim közé és orális örömökben részesített, majd én is őt. Szeretkeztünk, majd elmentünk lezuhanyozni, felöltöztünk és csatlakoztunk anyuékhoz a nappaliban.
- Épp időben, kész az ebéd. – mosolygott anyum
- Sziasztok! – köszöntötte őket Armin
- Szia! – köszönt neki apum
- Szia! Ebédeltek? – kérdezte anyum
Arminnal leültünk az asztalhoz. Első fogás húsleves volt csigatésztával, a második pedig sült kacsa párolt lilakáposztával és krumplipürével. Ebéd után segítettem anyunak elmosogatni, majd csatlakoztam Arminhoz és apumhoz nappaliban, akik éppen egy filmet néztek.
- Mit néztek? – kérdeztem
- Hackert. – válaszolta apum
Csendben néztük, majd anyum is csatlakozott
- Nem volt rossz. – fűzte hozzá apum
- Ja, de biztos nem tudnák így élni. – mondta Armin
- Én sem. – fűztem hozzá
- Ezért ne hackerkedjetek. – mosolygott anyum lágyan
- Holnap mikor indultok Párizsba? – kérdezte apum
- Még nem beszéltünk róla, de gondolom korán reggel. – néztem Arminra
- Remélem nem futunk bele semmilyen lezárásba. – fűzte hozzá Armin
- Múltkor jó volt az út, egész hamar megjártam, csak az egész napomat felemésztette. – mondta elgondolkodva anyum
- Most spórolunk neked egy utat. – mosolyogtam rá
- Köszönöm, ez nagy segítség. – mondta
- Akkor odaadom a Kadjar kulcsait, meg a papírjait. Ha visszaértetek meg átírjuk a nevedre Kiki. – mondta apum és az előszobában kihúzta a fiókot, amiben az autó kulcsai és papírjai voltak
- Hogy – hogy? – kérdezte Armin
- Kiki nem mondta? Új autót kapok a cégtől és neki adjuk a Kadjart úgyis ti használjátok nagyrészt. – magyarázta apum
- A kisasszony erről nem tájékoztatott. – mosolygott rám
- Én is ma tudtam meg. – vigyorogtam
- Mázlista!
- Szívem a lakáskulcsot is hozd már ide, legyen az is a gyerekeknél. – mondta anyum lágyan
Apum idehozta a kulcsokat és a papírokat és a kezembe nyomta.
- Köszönöm! Beszélünk Alexyékkel?
- Jaja! – felálltunk a kanapéról és felmentünk a szobámba. Kihangosítva felhívtam Alexyt:
- Szia! – köszöntem bele
- Hello!
- Megkaptuk a kocsit és a lakást is.
- Szuper! – kiáltott fel
- Úgy gondoltuk, hogy holnap indulhatnánk és csütörtökön jöhetnénk haza. Mit szólsz hozzá?
- Tom? – kérdezte Alexy
- Nekem tökéletes. – szólalt meg a háttérben a szőke hajú
- Szia Tom! – köszöntem
- Hello Kiki!
- Mikor indulnánk? – kérdezte Alexy
- Reggel fél 8-ra ott vagyunk értetek. – válaszolta Armin
- Tökéletes, akkor holnap tali. Sziasztok! – zárta le a beszélgetést Alexy
- Sziasztok! – köszöntünk el
A délután maradék részében összepakoltuk a cuccainkat. Elugrottunk Arminékhoz, ahol ő is csomagolt magának ruhákat, majd bedobtuk a kocsi csomagtartójába.
- Hogy – hogy csütörtök? – kérdezte Alexy
- Be kell ugranunk Monique boltjába. – válaszoltam
Láttam, hogy Alexy szeme felcsillan.
- Kizárt! – vágtam rá
- Nem is tudod mit akarok!
- Vásárolni...
- Túl egyértelmű...
- Csak beugrunk az új kollekcióért és jövünk!
- Az pont elég, hogy körbe nézzek!
- Akkor jó!
- Akkor is ráveszem, hogy próbáljon fel ruhákat. – súgta Alexy Arminnak – Valami szexi darabokat. Megint kezd eltramplisodni. – nézett végig a melegítőmön
- Nem kell szervezkedni ellenem! – szóltam rá
Tom a háttérben elnevette magát.
- Olyanok vagytok, mint a házasok. – nevetett tovább Tom
- Szervezkedtek mindig... - sétáltam a két testvér elé
- De jó móka. – vigyorgott Alexy
- Főleg neked mi? – kérdeztem
Armin sem bírta tovább és elnevette magát
- Te meg ne nevess! Még adod alá a lovat és még élvezed is mi?
- Van benne valami... - válaszolt elgondolkodva a barátom
- Ááá gondoltam, hogy ebből bevásárlótúra lesz. Még hogy te utálsz vásárolni! – néztem kimérten Arminra
- Ha nem nekem kell. – vigyorgott
- Ne izélj már Kiki! Sejthetted, hogy egy nap tuti fogunk menni bevásárolni. – próbálta oldani a hangulatom Alexy, hogy megsimította a vállam és bevágta a kiskutya szemeket
- Igaz...
- Na látod! – vigyorgott a kék hajú
- Mindenesetre tényleg rám fér pár új darab. Kezdem őket kinőni... - mondtam elgondolkodva
- Magasságra? – cukkolt Tom és nevetett
- Vettem a célzást! – nyújtottam ki rá a nyelvem – Hogy fogom én ezt a négy napot kibírni veletek? Három pasival... - mondtam ki hangosan a gondolataim
- Gondolj bele, ha Rosát is vinnénk. – mondta vigyorogva Alexy
Megelevenedett előttem a kép, ahogy Rosa boltról boltra rángat és a létező összes ruhadarabot felpróbáltatja velem, mint egy próbababával. A kocsi csomagtartója csak ruhákkal teli szatyrokkal lenne megtömve. Hirtelen megráztam a fejem, hogy elhessegessem a képet a gondolataimból.
- Na ugye? – kérdezte vigyorogva Alexy
- Jó! Armin inkább menjünk, mert még a végén tényleg beszervezi Rosát is és akkor nekem lesz ne mulass. – fordultam mosolyogva a kocsi felé
- Meg is írom neki, hogy nem akarod, hogy jöjjön. – mondta nevetve Alexy
- Ne! – rohantam vissza a kék hajúhoz és próbáltam kivenni a kezéből a telefont, amit a magasba tartott – Add már ide! – ugráltam
- Kizárt! – fordult meg, de én sem voltam rest és a hátára ugrottam és nyújtózkodtam a telefonért. Közben röhögött.
- Armin segíts! – visítottam Alexy hátán
- Kizárt dolog. Meccseljétek le! – röhögött rajtunk
- Nyugi. – mondta Alexy – Nem írok meg neki semmit. Rosa Milánóban van az anyukájával.
- Ja tényleg. – szálltam le a hátáról és elindultam a kocsi felé – Jössz életke?
- Persze. – szállt be a vezető üléshez – Akkor holnap fél 8 és 8 között itt vagyunk. – mondta a két fiúnak
- Rendben, sziasztok! – köszönt el Alexy vigyorogva
- Sziasztok! – intett Tom
- Csáó! – köszöntem el és beszálltam a kocsiba
Hazamentünk hozzám, ott megvacsoráztunk, majd megfürödtünk és korán lefeküdtünk aludni, hogy másnap időben fel tudjunk kelni Armin szerinti hajnali induláshoz. Az ébresztőóra reggel 6-kor csörgött megkávéztunk és megreggeliztünk. Készítettünk szendvicseket az útra. Bepakoltuk a csomagjainkat a kocsi csomagtartójába, majd elindultunk felvenni a két fiút. Fél 8 után érkeztünk meg hozzájuk pár perccel. Bepakolták ők is a csomagjaikat a csomagtartóba, majd elindultunk Párizsba, ahová kb. 5 órás autókázás várt ránk.