Megbabonáztál (Csábításból jeles fanfiction)

Alexy barátja

Megbeszéltük Alexyvel, hogy szombaton náluk ebédelünk, mivel Tom átjön. Éppen az előszobában vettem fel a csizmám, mikor anyum kérdi:
- Estére haza jöttök?
- Lehet. Ne jöjjünk? – kérdeztem vigyorogva
- Hát kettesben lennénk apáddal, ha nem gond. – mosolygott
- Jó akkor ott alszunk, úgyis van ott cuccom. – rákacsintottam anyumra
- Armin nálatok alszunk! – kiáltottam a konyhába
- Redben életke! – fűzte hozzá, miután megitta az üdítőjét
- Köszi. – mosolygott rám anyum és átölelt
- Nem akarok kistesót. – súgtam a fülébe
- Már öreg vagyok hozzá. –húzta meg a száját anyum – Erről jut eszembe. Nem kell orvoshoz menned?
- Nem, szünetben voltam és felírattam a bogyókat és minden rendben. – válaszoltam
- Akkor okés. Jó kislány.
- Szia! – köszöntünk el Arminnal, majd elindultunk hozzájuk.

Busszal mentünk, majd egy kis séta és meg is érkeztünk. 11 órára értünk hozzájuk, így tudtam még segíteni Vikinek az ebéd elkészítésében. Gyorsan megcsináltam a salátákat. Alexy közben 5- ször öltözött át.
- Hé öcsi! Ez jó lesz már! – szólt rá finoman Armin
- Jó oké... Csak izgatott vagyok. – vallotta be és végig nézett magán. Egy farmert vett fel, kék pólóval, amin fehér minták voltak és egy lila szürke csíkos kapucnis cipzáras kapucnis pulóvert.
- Ismerős érzés. – mondta Armin
- Ja emlékszem. – vigyorgott Alexy és elindította a Visszatérők 4. évadának második részét. – Mikor Kiki átjött nem tudom novemberben először úgy hosszabb időre, vagy 3-szor tuti átöltöztél és visszatértél az elsőre.
- Már akkor?
- Igen, kockultatok pedig csak. – mondta elgondolkodva Alexy
- Lehet. – vigyorgott Armin
Elindította a sorozatot Alexy és csendben a képernyőre meredtek. Viki közben megterített, Arnold pedig csatlakozott a fiúkhoz. Ahogy vége lett a sorozatnak csengettek.
- Legyetek nagyon kedvesek! – nézett a szüleire Alexy, akik értetlenül meredtek rá – Jó, adjátok magatokat, alapból jó fejek vagytok! – eresztett feléjük egy halvány mosolyt és futott ajtót nyitni.
Odamentem Armin mellé, aki a derekamra tette a kezét és nagyot nyelt.
- Talán te is izgulsz? – kérdeztem
- Nem mindennap mutatja be az öcséd a barátját.
- Ez igaz.
Viki átkarolta Arnoldot és mondta neki:
- Ne izgulj!
- Én nem izgulok. De te igen látom rajtad.
- Picit, de Kikinél is izgultam. – súgta a fülébe
- Igazad van izgulok, ahogy akkor is. – puszilta meg az arcát
- Várj felrakom a kabátod! – hallottuk Alexy hangját
- Köszi. – hallottam Tom hangján, hogy mosolyog
Besétáltak egymás mellett a nappaliban, majd Alexy a saját stílusában bemutatta Tomot:
- Család ő itt Tom a barátom, de már találkoztatok egyszer futólag.
- Jó napot kívánok Mr. Dumont! Tom Martinez vagyok! – fogott kezet Arnolddal
- Szia, Arnold.
- Jó napot Ms. Dumont! Ezt önnek hoztam. – és nyújtott át egy csokor virágot
- Köszönöm! Nagyon kedves! Viktória vagyok. Sok jót hallottunk már rólad. – mosolygott
- Hello haver! – köszönt neki Armin és kezet fogtak
- Szia!
- Szia Tom! – öleltem meg lágyan
- Hello Kiki!
- Remélem mindenki éhes, mert kész az ebéd. – mondta Viki és követtük az ebédlőbe.
Leült mindenki a szokásos helyére, Tom természetesen Alexy mellé ült le. Viki szedett Arnoldnak, majd magának levest és átadta a merőkanalat. Mindenki szedett magának, majd csendben megettük. Segítettem Vikinek leszedni, majd behoztuk a második fogást, ami sült hús volt salátákkal és krumpli körettel. Mindenki szedett magának, majd felálltam az asztaltól és el kezdtem leszedni.
- Nagyon finom volt az ebéd. Nagyon jól laktam. Csodálkozom, hogy a fiúk nincsenek elhízva. – mosolygott Tom
- Ó, nem csak az én érdemem. Az én kis menyem is besegített ő készítette a salátákat. – mosolygott Viki
- Mosogatógép? – kérdeztem
- Persze. Addig üljetek le a nappaliban, mi is mindjárt megyünk.
Armin próbálta oldani a kínossá váló csendet így megszólalt:
- Meg volt az első próbánk a szalagavatóra.
- Milyen volt? – kérdezte Arnold
- Kiki egy rabszolga hajcsár, két órán keresztük próbáltunk. – magyarázta Alexy
- Nem is vagyok. – huppantam le Armin mellé, aki átölelte a derekam
- Nem mutattok be valamit róla? – kérdezte Viki
- Titok. – mosolyogtam
- Még a zenét sem áruljátok el? – kérdezte Viki
- Annyit mondok, hogy nem totál keringő. – válaszoltam sejtelmesen
- Talán modern tánc? – kérdezte Tom
- Félig meddig. – válaszoltam
- Te mióta táncolsz? – kérdezte Tom
- Hat éves korom óta.
- Adam segít még betanítani a táncot. – fűzte hozzá Armin
- Ja összefutottam vele egyik nap, mikor végeztem a suliban.
- Te melyik iskolába jársz? – kérdezte Arnold
- A St. Josephbe, most vagyok én is végzős S szakon, vagyis tudományos részen.
- Akkor emelt szinten tanuljátok a tudomány kategóriába eső tárgyakat, mint az informatika, matek, fizika, kémia, biológia, földrajz? – kérdezte Arnold
- Pontosan, ezen kívül ugye meg kellett szereznünk másodikra két nyelvből középfokút és egyből a felsőfokú nyelvvizsgát, ajánlott a sport. – válaszolta
- Te sportolsz? – kérdezte Viki
- Igen, mivel abba a suliba járok általánostól kezdve vízilabdázom.
- Az kemény, gondolom párszor bevágtak már. – mosolygott Viki
- Igen előfordult. – halvány mosoly jelent meg a szája szélében
- És milyen nyelveken beszélsz? – kérdezte Arnold
- Apu...
- Semmi baj. – mondta mosolyogva Tom – Perfekt beszélek angolul, németül, középszinten koreaiul, spanyolul és olaszul.
- Hogy- hogy a koreai? – kérdezte Arnold
- Nem tudom, nagyon érdekes nyelv és megtetszett. A japán között vacilláltam még, de az csak alap szinten megy még.
- Gondolom akkor a nyelvekkel kapcsolatban akarsz tovább tanulni.
- Igen tolmács fordító szakra megyek. Illetve érdekel a számítógépes programozás. Egyik közös ismerősünkkel a srácok ismerik, Chrissel egy fordítóprogramon dolgozunk, amit nemsokára piacra is tudunk dobni.
- Ezt magyarázta múltkor Chris, hogy az utolsó simítások vannak hátra? – kérdezte Armin
- Igen! – vágta rá mosolyogva
- Szép tervek és van testvéred?
- Igen van egy nővérem meg húgom. Totál csajok, de engem nem zavar. Nagyon jó a kapcsolatom velük. Lehet azért nem is kezdtem el vonzódni a lányokhoz sosem, mert a nővérem szeretett babázni velem és folyton beöltöztetett. – mosolygott – A nővéremet lehet ismerik is az unokatesója Lyonban él.
- A szomszédunk volt. – fűzte hozzá Alexy
- Ki az? – kérdezte Viki
- Era. Emlékszel a volt szomszéd szőkésbarna hajú csaj? – kérdezte Alexy
- Ó, már tudom, szegénynek az unokahúga szerelmes lett Alexybe, miután kék lett a haja. – mosolygott Viki
- Jaja! – vágta rá Armin mosolyogva
- Az a magas szőke, aki vagy 10 évvel idősebb nálatok? – kérdezte Viki
- Igen. – válaszolta Alexy
- Erica Leroy... Frank Leroy lánya... Ő a nővéred? – kérdezte Arnold
- Igen, a szülei elváltak és anyukája, aki az enyém is hozzáment apumhoz. Ezután lettem én és Lia.
- Kicsi a világ. – mosolygott Viki
- Jól van gyerekek, mi hagyunk bennetek. – mondta Arnold
- Elmegyünk bevásárolni holnapra, meg a hétre. – fűzte hozzá Viki
- Hozzatok popcornt! – kérte Armin – Fogyóban van.
- Mást? – kérdezte Viki
- Chips. – vágta rá Alexy
- Más?
- Nem tudok róla, Kiki? – kérdezte Armin
- Semmi. – húztam meg a vállam
Elmentek a felnőttek bevásárolni, így megkérdeztem a fiúktól:
- Van kedvetek filmezni?
- Mire gondoltál? – kérdezte Alexy
- Harmadnaposok 2? – kérdezte Tom
- Benne vagyok! – vágtam rá
- Jó, de akkor a fenti nagy szobában nézzük. Ott van a másik nagy TV! – magyarázta Alexy
- Rendben, ti addig keressétek meg. Mi meg Kikivel viszünk fel rágcsát. – mondta Armin
Bementünk a konyhába, a fiúk meg az emeletre. Armin kivette a popcornt és bedobta a mikróba én addig poharakat vettem elő és elővettem az üdítőket. Amíg pattogott a kukorica Armin magához húzott és megcsókolt, majd mondta:
- Szerintem jól sikerült.
- Jó fejek voltak, mint mindig.
- Nem tudom mit parázott Alexy.
- Mintha te nem paráztál volna, mikor a barátnődként mutattál be.
- Igaz.

Fent a fiúknál:
- Itt is van! – mondta Tom és mutatott a laptop képernyőjére.
- Jó oké összedugom a TV-vel. – mondta Alexy és HDMI kábelen keresztül összekötötte a két elektromos készüléket.
- Szerinted mi a véleménye rólam a szüleidnek?
- Ahogy levettem minden okés volt. Szimpi vagy nekik, az plusz pont, hogy vannak terveid és okos vagy. – magyarázta Alexy
- Jól kezelték kezdettől fogva, hogy meleg vagy?
- Elfogadták. Meglepődtek, de elfogadták, sosem szembesültem azzal, hogy meg akarnak változtatni. Igaz eddig te vagy az első srác, akit a barátomként mutatok be. – magyarázta és vörös fejjel megvakarta a fejét
- Tényleg?
- Ja és szerintem jól fogadták.
- Kikit is faggatták anno?
- Ó hogyne, anyu kész keresztkérdésekkel bombázta még akkor, amikor még Arminnal nem voltak együtt.
- De miért?
- Mert látta, hogy Armin szerelmes és meg akart bizonyosodni arról, hogy Kiki milyen.
- Ahogy apud is nálam.
- Pontosan. – lépett hozzá közelebb, majd Tom átkarolta és megcsókolta.

Kipattogtatott kukoricás tálakkal caplattunk fel az emeletre. Bekopogott Armin a nyitott ajtón, de szemre vételezte, hogy semmit sem zavarunk meg. A fiúk önfeledten nevettek valamin.
- Meghoztuk a kaját és a piát. – mondtam és huppantam Armin ölébe, aki hátulról átölelt
- Köszi kiscsaj! – mosolygott rám Alexy és odarakott melléjük egy tál popcornt, miután elindította a filmet. A film után megnéztünk még egyet, majd Tom elköszönt mindenkitől és haza ment. Megvacsoráztunk a szülőkkel, majd Arminnal közösen lezuhanyoztunk. Szenvedélyesen szeretkeztünk, majd lefeküdtünk aludni.

A vasárnap gyorsan eltelt. Délután Armin hazakísért, majd megvacsoráztam anyuékkal. Következett is a hétfő, amikor kikaptuk a félévi bizonyítványokat. Csupa 4-es 5-ös, ahogy Arminé, csak bioszból kapott 3-ast. Kedden próbáltunk, ahogy csütörtökön is, egyre jobban kezdett összeállni a koreográfia. A következő héttől már csak csütörtökön próbáltunk. A február hamar ránk köszöntött, ami ugyanolyan hideg volt, mint a január. Időpontot kértünk Rosával a fodrászhoz és a kozmetikushoz a bál miatt.

- Vegyük meg szombaton a ruhákat. – mondta csütörtökön a próba után
- Benne vagyok! – vágta rá Alexy
- Még van időnk nem? – kérdezte Armin
- Mindjárt itt a bál és nem akarok mindent az utolsó pillanatra hagyni. Jövő hétvégén nem érek rá. Programom van Leighttal. – magyarázta Rosa
- Nekem is Tommal. – fűzte hozzá Alexy
- Február 24. mindjárt itt van életem. – tettem hozzá
- Jó legyen. – adta be a derekát
Alexy Rosával elindult átöltözni, így Armin körbenézett és belemarkolt a fenekembe.
- Mondtam már, hogy szép ez a ruha? – bökött a fejével a táncos ruhámra.
- Igen... - mosolyogtam rá – Szeretném, ha egyben is maradna a bálig.
- Egyben fog. – rám mosolygott és szenvedélyesen megcsókolt
Mi is elmentünk átöltözni, majd haza kísért.