Megbabonáztál (Csábításból jeles fanfiction)

Epilógus

Arminnal töltöttem az időm nagyrészét, amit még Franciaországban töltöttem. Mindenki nagyon örült, hogy végre újra egymásra találtunk. Főleg a szüleink. Adam egy picit elbeszélgetett Arminnal és a lelkére kötötte, hogyha még egyszer megbánt akkor kiheréli. Gondoskodó barátként, „bátyként" úgy érezte, fel kell hívnia erre Armin figyelmét. Rosáék esküvőjére is egy párként mentünk. Hamar eltelt az a kis idő, amit a szülőhazámban töltöttem. Könnyes tekintettel intettem neki búcsút a reptéren Párizsban, de tudtam, hogy nemsokára láthatom.
- Kevesebb, mint egy hónap múlva találkozunk! – csókolt meg – Azután el sem engedlek.
- Én se téged. – mosolyogtam rá és felszálltam a gépre, majd visszatértem Koreába.
Armin betartotta az ígértét és három hét múlva Koreába költözött hozzám. Egy hónap együttélés után vettünk egy családi házat és elkezdtük építeni a közös jövőnket. Állást kapott ő is az NCSoftnál több projekten dolgozhattunk együtt. Franciaországba fél évente látogattunk haza, ahol részt vettünk Alexy és Tom esküvőjén is. Két év együttélés után mi is összeházasodtunk Koreában. Nem terveztük, hogy visszaköltözzünk Franciaországba teljesen elégedettek voltunk az itteni életünkkel. A házasságkötésünk után pár évvel megszülettek a gyerekeink egy ikerpár személyében. Az egyikük kislány volt a másik fiú. A Lin és a Nobu nevet adtuk nekik. Boldogok voltunk, és szerelmesek. A szerelem tüze, ami fellobbant köztünk tinédzser korunkban egy mély szerelemmé, szeretetté, tiszteletté megbecsülésé formálódott át, amit semmi vagy senki nem tudott szétszakítani. Jöhetett bármilyen akadály közösen átvészeltük és boldogan éltük az életünk.
- Te vagy életem nagy szerelme. Soha nem akarlak elveszíteni. – mondta egyik este mielőtt elaludtunk volna az ikrek letétele után
- Már nem szabadulsz tőlem. Mindennél és mindenkinél jobban szeretlek.
- Örökkön örökké!
- Örökkön örökké!