Megbabonáztál (Csábításból jeles fanfiction)

Az "első" randi

Másnap 7 óra keltem, lezuhanyoztam és felöltöztem valami kényelmesbe, hogy könnyen elkészüljek a piknikre. Gyorsan a konyhában megreggeliztem, anyuék még aludtak így feltettem nekik egy kávét főni. Épphogy lefőtt anyum jött ki a hálójukból álmos tekintettel.
- Hogy – hogy fent vagy Kiki? – kérdezte én pedig a kezébe toltam a Latte Macchiatóját. – Ó köszi. – mondta és leült vele az asztalhoz.
- Szívesen. Pizzát sütök, tudod Arminnal a parkba megyünk.
- Nem felejtettem el. Estére úgy gondoltam Quichét sütök.
- Akkor a gyerekeknek kész gyors kajáldás napjuk lesz. – mondta nevetve apum – Jó reggelt! – köszönt és adott egy puszit a homlokomra, majd elvette az előkészített eszpresszóját.
- Nem baj én mindkettőt imádom. – mondtam mosolyogva és nekiálltam a sütésnek. Elkészítettem a tésztát, majd félre raktam kelni és utána megcsináltam a szószt, ami egy egyszerű paradicsomos alap volt. Kinyújtottam a tésztát, majd rá a szósz, aztán sonka, kukorica és jó vastagon sajttal, majd be a sütőbe. Míg meg sült felmentem a szobámba készülődni. Egy szürke farmer nadrágot vettem fel, türkizkék tunikával. Épp a hajamat fésültem mikor hallottam, hogy csengettek.
- Kinyitom! – kiáltotta anyum
Lentről hangokat hallottam, de én csak folytattam a fésülködést. Mikor a lépcsőn sétáltam lefelé anya és apa nevetését hallottam, miközben Armin magyarázott nekik valamit.
-... Képzeljétek el, mikor köpni nyelni nem tudott, mert épp tele volt a szája pattogatott kukoricával, Alexy pedig ráesett Kentinre a nagy magyarázkodás közben, így borult az egész nachos Rosa fejére.
- Rólam beszéltek? – szakítottam meg az idillt
Armin a kanapén ült anyumékkal szemben, anyum már egy kosárba a pulton összekészítette a piknikre szánt pizzát, mellette a széken pedig egy pokróc volt.
- Armin épp a múltkori filmezést meséli mikor Nathanielnél voltatok. – magyarázta apum
- Szia! – huppantam le mellé a kanapéra
- Szia! – finoman megfogta a kezem
- Akkor nem unatkoztatok. – mondtam mosolyogva
- Sofia lekorholt, hogy tegezzem őket. – mondta mosolyogva Armin
- Múltkor már megbeszéltük, hogy tegezel minket, már vagy fél éve majdnem mindennap látunk. Vagy te voltál nálunk, vagy Kiki ment át hozzátok. – mondta nyugodtan apum
- Philip hagyjuk a gyerekeket! Biztos indulni szeretnének piknikezni. – fűzte hozzá anyum
- Indulunk? – kérdeztem Armintól
- Csak rád vártam. – válaszolta mosolyogva
Kezébe vette a kosarat a pultról, én pedig a pokrócot.
- Akkor majd jövünk! – kiáltottam anyuéknak
- Rendben. Sziasztok! – köszönt el apum
Kint az utcán Armin a szabad kezével finoman magához húzott és megcsókolt.
- Erre vártam, mióta elköszöntünk. – mondta búgó hangján
- Hiányoztál! – hebegtem – Indulunk?
- Persze!
Kéz a kézben elindultunk a parkba, mikor odaértünk egy fa tövébe leterítettük a pokrócot és kipakoltunk a kosárból.
- Pizzát sütöttél? – kérdezte izgatott tekintettel
- Igen, gondoltam azt itt is meg tudjuk enni. – válaszoltam mosolyogva
Finoman ülve magához húzott és hosszan megcsókolt. Nem zavartatva, hogy bárki ismerős megláthat minket.
- Én pici istennőm. – mondta mosolyogva, majd elvett egy szeletet a pizzából.
- Milyen? – figyeltem az arckifejezését
- Kóstold meg! – válaszolta vigyorogva
Elvettem én is egy szeletet és beleharaptam.
- Szerintem finom lett. – mondtam ki hangosan az észrevételemet
Miután megettük a pizzát Armin a hátára feküdt. Mosolyogva szemléltem az arcát és próbáltam megfejteni mire gondol. Kérdő tekintettel nézett rám:
- Mi az? Mit nézel ennyire?
- Semmi, csak fura ilyennek látni.
- Talán baj, hogy nem a konzolt nyomkodom? – kérdezte meglepetten
- Egyáltalán nem, olyan nyugodtnak és felszabadultnak tűnsz.
- Melletted az is vagyok és egy mázsást súlyt vettél le a vállamról. – mondta nyugodtan majd finoman lehúzott maga mellé. Egymás mellett fekve szemléltük a felhőket, egyszer csak azt vettem észre, hogy az arca teljesen az enyém fölött van. Csak fürkészte és fürkészte a tekintetem, amitől teljesen zavarba jöttem.
- Mi az? Van valami az arcomon? – kérdeztem tőle pirultan
- Olyan gyönyörű vagy. Örülök, hogy vagy nekem. – mondta mosolyogva
Amitől teljesen elolvadtam, szenvedélyesen el kezdtünk csókolózni. Armin figyelt arra, hogy ne nehezedjen rám. Hangokat hallottunk a háttérben így felültünk és finoman letörölt az arcomról egy morzsát.
- Mondtam már, hogy jó idő van senki nem fog minket itt háborgatni! – hallottam Rosa hangját a háttérben
- Inkább menjünk plázázni, Armin is lelépett otthonról, így nem tudtam el menni sehova se vele. – dünnyögte Alexy
- Ne csak plázázni járjunk már! Rosának igaza van Alexy a friss levegő nem árt nekünk. Nézzétek az ott nem Rikuji és Armin? – kérdezte a többieket Iris
Armin a fejét fogta.
- Sehova nem tudunk elbújni előlük? – kérdezte tőlem suttogva
- Úgy látszik! – nevettem
- De ők azok. Sziasztok! – kiabálta Rosa és integetett
Mi visszaintegettünk, mind hárman odajöttek hozzánk, majd leterítették a pokrócukat a miénk mellé.
- Milyen volt a szünetetek? – kérdezte Iris közben elővett egy szendvicset a kosarukból
- Rövid, de eseménydús. – válaszoltam miközben Armin finoman a derekamra tette a kezét
- Ó értem már! Még annyit fűznék hozzá: Végre! – kiáltott fel boldogan Iris
- Tessék? – kérdezte tőle meglepetten Armin
- Bolondok vagytok nem vitás. – mondta mosolyogva Alexy
- Nem tudjátok ezt eltitkolni. – tette hozzá mosolyogva Rosa
- Ki akarja? – kérdezte Armin meglepetten – Hopsz lebuktam. – és a kezére nézett, amivel átölelt
Rámosolyogtam és közelebb bújtam hozzá biztatásként.
- Igazából a fél gimi arra várt, hogy mikor esik le nektek, hogy mi van köztetek. – magyarázta Iris miután megette a szendvicsét
- Ó hoztatok sütit! – csillant fel Alexy szeme
- Kértek? – kérdeztem mosolyogva elővéve a sütis dobozt
Bólogattak, mindenki kivett egy darabot belőle az utolsó darabot Arminnal megfeleztük.
Átlagos dolgokra terelődött a téma, hogy telt a szünet, mit csináltunk. Iris meglátogatta az apukáját az öccsével meg járt a nagyszüleinél is. Hirtelen méhek kezdtek megjelenni körülöttünk.
- Szerintem menjünk, biztos a süteményre jöttek. – mondta Alexy
- Véleményem szerint ne mozduljunk és békén hagynak minket. – magyaráztam
Egyre több kezdett körülöttünk zsongani és nagyon közel jöttek hozzám, így gyorsan Armin ölében kötöttem ki. Nevetett és mondta:
- Nem te mondtad, hogy maradjunk nyugodtan?
- De! – nyújtottam ki a rá a nyelvem, ő pedig finoman belém csípett.
- Aú! – kiáltottam fel és finoman visszacsíptem
- Le akarsz győzni? – kérdezte nevetve majd felállt és ölbe kapott.
- Armin tegyél le! – kiáltottam
A többiek nevettek rajtunk.
- Mi megyünk mert még elugrunk vásárolni. – mondta mosolyogva Rosa
- Ez az! – kiáltott fel Alexy
- Dobjuk le nálunk a cuccokat, aztán mehetünk. – fűzte hozzá Iris
Összepakolták a piknikes cuccokat, majd elköszöntek tőlünk.
- Letennél végre? – kérdeztem tőle
- Máris hölgyem. – válaszolta mosolyogva
A szél fújni kezdett és az arcomba fújt egy hajtincset. Armin finoman megigazította, majd átkulcsolta a derekam és megcsókolt.
- Imádlak te nőszemély! – mondta a szemembe nézve
- Én is imádlak! – mondtam halkan, mire szenvedélyesen megcsókolt
- Megyünk mi is? – kérdezte lágyan és megsimogatta az arcom. Bólintottam, majd összepakoltunk.