Megbabonáztál (Csábításból jeles fanfiction)

Meghallgatás

Armin előkapta a telefonját és tárcsázni kezdte Adam számát.
- Szia megérkeztünk. – mondta Armin
- Szia, mindjárt ott leszek az egyetem előtt. Várjatok meg!
- Okés szia! – rakta le a felefont.
A fekete hajú fiú alakja nemsokára feltűnt a távolban. Messziről már integetett nekünk, mi vissza integettünk. Odasietett hozzánk és köszöntött minket:
- Üdvözöllek titeket Orleansban. – vigyorgott és kezet fogott Arminnal engem lágyan megölelt és adott két puszit
- Szia! – mosolyogtam rá
- Hello haver!
- Etettek már? – kérdezte Adam
- Most akartunk elmenni, csak gondoltunk szólunk, hogy ne aggódj. – válaszoltam
- Akkor gyertek utánam! – indult felfelé az egyetem lépcsőjén
Követtük a kb. 185 cm magas srácot, aki az ebédlő felé vezetett minket.
- Ez itt az ebédlő. Kiki te sokat leszel majd itt. – vigyorgott rám – Hidd el szeretni fogod! Bármit kérhettek, amik a menükön vannak. – és beállt a pulthoz. Elvett egy tálcát, majd kért egy gyros tálat a konyhástól
Arminnal követtük a példáját. Armin szintén gyrost kért én pedig csirkesalátát. Leültünk az egyik asztalhoz megebédelni, majd visszavittük az üres tálcákat és követtük Adamet a meghallgatás helyszínére a rendezvényterembe.
- Ma költözöl be a koliba? – kérdezte Adam miközben épületek mellett haladtunk el
- Igen. – válaszoltam mosolyogva
- Akkor itt leszel. – rámutatott egy nagy épületre – Itt szállásolják el az első éveseket.
- Te nem itt vagy? – kérdeztem meglepetten
- Á dehogy csak az első évesek vannak itt. Látod azt a magas épületet? – mutatott a távolban egy hat szintes épületre – Ott vannak a felsőbb évesek. – magyarázta és közben kinyitotta a rendezvényterem ajtaját. – Az öltözők a folyosó végén vannak. Melegíts be és találkozunk a színpad mögött.
- Oké! – csókoltam meg Armint és ott hagytam a két fiút. Adam megmutatta közben Arminnak a nézőteret. Közben én hátra mentem átöltözni. Az öltöző üres volt, így nem találkoztam szúrós tekintetekkel. Éppen a folyosón bemelegítettem, mikor Adam alakját láttam feltűnni.
- Vele táncolsz? – hallottam egy srác kérdését, amit Adamnek intézett
- Jaja, nála jobbat nem ismerek.
- Nem láttam még, hova jár? – kérdezte a barna hajú srác
- Ide fog. Várj bemutatom! – sétáltak felém
A spárgából álltam fel, mikor oda értek hozzám:
- Kiki ő itt Lewis Johnson. Lewis ő itt Rikuji Legrand.
- Örvendek a szerencsének! – köszöntött Lewis
- Szintén!
- Mióta táncolsz? – kérdezte 
- 12 éve. – válaszoltam mosolyogva
- Az szép, kíváncsi vagyok. – mosolygott rám biztatásképpen – Nekem most mennem kell. – nézett az órájára – Még látjuk egymást! – intett és elindult a nézőtér felé
- Ki volt ez? – kérdeztem Adamet
- Az egyik tánctanár az egyetemen.
- De hisz olyan fiatal! – bukott ki belőlem
- Tavaly végzett, de már tavaly tanította a hip-hop táncot. – fűzte hozzá Adam
A háttérben hallottuk, hogy valaki beleszól a mikrofonba, így úgy gondoltuk, hogy csatlakoznunk kell a többiekhez a színpad mögött. Elindultam Adam után, aki mutatta az utat. A színpad mögött találkoztunk Adam ismerőseivel, akiket sorra bemutatott, egy szőke hajú rózsaszín mellírcsíkos hajú csajnak mutatott be utoljára.
- Szia akkor te vagy az áldozata. – vigyorgott rám a lány, akinek Loren volt a neve
- Szia! Igen én lennék. – mosolyogtam rá
Átölelte hátulról egy szőke hajú majdnem két méter magas srác.
- Kiki ő itt Evan. – mutatott be neki Adam
- Szia! – köszöntem neki
- Szia! Te vagy Adam barátnője?
- Nem, ő az egyik legjobb haverom barátnője. – válaszolta Adam
- És nem féltékeny? – kérdezte Loren
- Nem. – válaszoltam mosolyogva
- Pedig a tánc egy eléggé erotikus mozgásforma. – puszilta meg a feje búbját Lorennek Evan
- Teljes a bizalom közöttünk. – magyaráztam
- Mi is tánc közben jöttünk össze, nehogy félre értsd! – vigyorgott Loren és Evan után indult mivel ők következtek
Az alakjuk után néztem és mondtam Adamnek:
- Most már értem miről beszéltél.
- Ugye? Pár hónapja jöttek össze, mikor Evan megkérte, hogy legyen a táncpartnere. A második próbán már össze is jöttek. – mesélte
- Komoly. – fűztem hozzá
Bemelegítettük pár végtagunkat még közösen, majd utolsóként mi következtünk.
- Most pedig következzék Adam Watson és táncpartnere Rikuji Legrand.
Adam a kezét tartotta, amit megfogtam és a táncparkett közepére kísért. Miután beálltunk intett a dj-nek a fejével, hogy indíthatja a zenét. Hamarosan felcsendült a szokásos ritmus, amivel mostanában feküdtem és keltem. A zene ütemére megpörgetett és a ritmusra tekerni kezdtem a csípőm, majd jöttek a salsa lépések előre hátra jobbra és balra egymás mellett enyhén hip – hoposan keverve. A dobra a magasba ugrottunk majd én megráztam a csípőm az ütemre ahogy ő is és a kezét. Ahogy felhangzott az ének magához pörgetett megforgatott egy teljes körrel a levegőben, majd megdöntött hátra, miközben az egyik lábam a térdénél volt. Felemeltem a felső testem, majd neki álltunk salsázni. A jobb lábamat hasonlóan a filmben kétszer keresztbe raktam egymás után a bal lábán, majd nekem hátrafelé lépések következtek. A levegőbe emelt miközben megtartottuk a sztenderd tartását a salsának. A shoufflre váltás előtt többszőr megpörgetett, majd egy teljes kör a levegőben és lerakott és shuffle. Különböző emelések és ugrások. Hip – hop tánc mozdulatok. A levegőben átpörgetett féloldalasan a nyakán, ami után egy cigánykereket csináltam. Visszatáncoltam hozzá pár salsa lépéssel és átpörgetett a hátán majd újabb salsa lépések egymással szemben. Pörgetés és shuffle. Csinált egy szaltót a levegőben majd robot mozgásszerű lépések hip – hoppal keverve. Felkapott szemből a nyakába, majd a levegőbe dobott és ugrottam. Leguggoltam átugrott majd a nyakába ugrottam hátulról és átpörgetett maga elé. Háttal voltam neki miközzben a lábaimmal átfogtam a derekát. Hatalmas tapsvihar, meghajoltunk, hogy megköszönjük, majd lementünk a színpadról hátra, majd ki a folyosóra. Ott megpörgetett Adam:
- Köszönöm egy istennő vagy! – vigyorgott rám és átölelt
- Ki mozdítottál a komfort zónámból. – mosolyogtam rá
- Kimegyünk? – kérdezte Adam.
Bólintottam kimentünk az előtérbe, ahol megláttam Armint. A nyakába ugrottam, megcsókolt és lerakott a földre.
- Szuper volt. – vigyorgott
- Eszméletlen jó a mozgása. – csatlakozott hozzánk Adam
- Egyetértek, de te is ki tettél magadért. – a hang irányába fordultunk – Remélem taníthatok neked pár dolgot.
- Armin ő itt Lewis Johnson akrobatikus hip – hop tánc oktató az egyetemen. – mutatta be neki Adam
- Örvendek, Armin Dummont Rikuji vőlegénye. – köszönt neki és kezet fogtak
- Te is táncolsz? – kérdezte Lewis
- Nem az én világom. – válaszolta Armin
- Nem is értem. Pedig egy ilyen jó partnerrel, mint Rikuji bárkinek meg jön hozzá a kedve. – fűzte hozzá a fiatal férfi
- Csak a bulikon szoktam megtáncoltatni, meg a szalagavatón – mosolygott Armin és a derekamra tette a kezét
- Mindenesetre sokat nem árulhatok el, de nagyon még nem volt rá példa, hogy elsőst felvegyünk a tánc részre az első félévben. De, mint a hip – hop kar vezetője szeretném, ha felvennéd az óráimat.
- Ahogy én is szeretném. – csatlakozott hozzánk egy fekete hajú nő – Sziasztok Charlotte Degrassi vagyok a modern táncot tanítom az egyetemen. Akkor ő az a lány, akiről meséltél Adam?
- Igen. – válaszolt Adam vigyorogva
- Rikuji Legrand mióta táncolsz? – kérdezte Charlotte
- 12 éve hölgyem. – válaszoltam
- Szuper! Nagyon tetszik a stílusod. Adamnak volt sütnivalója, hogy téged választott. Nem szoktunk első féléveseket beengedni a tánckarra, de téged szívesen látunk. Adam neked pedig garantált a további éved is. – mondta Charlotte
- Köszönöm szépen! – mondta boldogan
- Tudnál jönni Lewis még beszélnünk kell a többiekkel, hogy kiket vegyünk még be, illetve kik maradhatnak. – mondta Charlotte és elindult egy külön terem felé, Lewis követte.
Adam hirtelen átölelt.
- Adam alig kapok levegőt. – nyögtem
- Köszönöm! – vigyorgott miközben elengedett
- Én köszönöm, hogy lehetőséget adtál, hogy táncolhassak már első félévesként.
- Nálad jobbat nem ismerek. De most megyek a haverokhoz. Oda találtok a koliba?
- Igen. – válaszoltam mosolyogva
- Hello haver! – köszöntek el Arminnal egymástól
- Szia! – köszöntem el tőle