Megbabonáztál (Csábításból jeles fanfiction)

Családi körben

A rész 18+-os jelenetet tartalmaz!!!

Délelőtt 10 óra tájékában kelhetünk ki az ágyból, de azért, mert anyum kopogni kezdett a szoba ajtómon:
- Gyerekek! Ideje felkelni lassan indulnunk kell az ünnepi ebédre Vikiékhez. – újra kopogott
Nyújtózkodtam, amiközben majdnem lecsaptam Armint és nyüszögve megszólaltam:
- Rendben anyu, kelünk már!
Armin finoman visszahúzott maga mellé az ágyra és végig simította a meztelen oldalamat, amire felnevettem.
- Így már jobb! Nem szeretem, ha morcos vagy. – lágyan megcsókolt – Mennyi az idő?
- 10 óra – mondtam miközben visszaraktam a telefonom az éjjeli szekrényemre.
- Akkor még ráérünk. – mondta és szenvedélyesen megcsókolt és fölém tornyosult. A lábamat felhúzta miközben a nyakamat csókolgatta, amitől kéjesen felnyögtem. Merev szerszáma tornyosult közöttünk, ami a forró hüvelyemért ácsíngózott. A kezével megfogta és a hüvelyem bejáratához rakta, ami a nedvesség miatt rögtön magába fogadta. Az összefonódás pillanatában mindketten felnyögtünk, majd Armin ritmusosan el kezdett mozogni, a körmeimmel végig szántottam a hátán, mire ő még jobban begerjedt és gyorsított a tempón. Hamar a csúcsra értünk, egy ideig nem bírtunk megszólalni, se megmozdulni csak lihegtünk.
- Remélem nem voltam túl vad, de teljesen beindítottál. – lihegte
- Tökéletes volt. Szeretlek! – nyögtem
- Én is szeretlek!
Lezuhanyoztunk, majd felöltöztünk. Egy fekete farmer nadrágot vett fel, szürke kapucnis pulóverrel és magasszárú vastag fekete edzőcipővel. Egy bársony kockás miniszoknyát húztam téli harisnyával és egy fekete enyhén v kivágású pulóverrel és felhúztam a fekete 10 centi sarokkal rendelkező csizmámat, kiegészítőként az Armintól kapott nyakláncomat viseltem. A derékig érő kékesfekete hajamat kiengedtem. Kézen fogva lementünk az emeletről, majd leültünk a nappaliban. Apum már végzett a készülődéssel, anyum is már csak a csizmáját húzta.
- Indulhatunk? – kérdezte anyum az ajtóban állva
- Rád vártunk. – válaszolta apum és kimentünk a kocsihoz, ami már kint állt a ház előtt beindítva. Beszálltunk a fekete városi terepjáróba, majd megsem álltunk Arminék házáig, csak néhány lámpánál, amikor pirosat kaptunk. Az úton halkan figyeltük anyuék beszélgetését majd becsatlakoztam én is.
- December 29 – én Párizsba kell mennem, arra gondoltam ott tölthetnénk a Szilvesztert. – mondta anyum és végig simított apum felkarján
- Benne vagyok, elég idős már Kiki, hogy egyedül hagyjuk szilveszterkor. Tavaly sem velünk töltötte.
- Igen, mert Rosáéknál voltam. – fűztem hozzá
- Igaz, ha házi bulit szervezel, csak egyre kérlek ne törjetek szét semmit, illetve takarítsatok fel. Tudom milyen egy gimis házi buli, pia, drog, minden. – sorolta anyum
- Anyu! Mi nem szoktunk drogozni, láttál már valaha is betépve? – kérdeztem felháborodottan Armin csak mosolygott a kiborulásomon. – Te meg ne nevess itt mellettem! – korholtam le és finoman megböktem
- Jó igazad van. – mondta és megszorította a kezem
- Egy szónak is száz a vége nem akarunk felfordulást a lakásban, úgyhogy ésszel. – figyelmeztetett anyum
- Mint mindig. – fűztem hozzá
- Így van kisasszony. – erősített meg apum
Arminék háza gyönyörűen fel volt díszítve kívülről. Az előkertben rénszarvasok álltak kivilágítva, a tetőn egy mikulás szán. A ház teljes fényárban tündökölt.
- Hú! – képedtem el mikor kiszálltam a kocsiból
- Szerintem Alexy picit túlzásba esett megint. – fűzte hozzá Armin
- Ez a sok világító elem nekem túlzás. – egészítettem ki
Anyumék közben csengettek a bejárati ajtón, miközben a járdáról csodáltuk Alexy keze munkáját.
- Sziasztok! Gyertek be! A gyerekek? – kérdezte Viki
Akkor vett minket észre, mikor anyumék bementek a házba. Becsukta maga mögött az ajtót és kijött mellénk.
- Sziasztok fiatalok!
- Szia! – nyögtük ki egyszerre, valahogy még mindig sokkhatás alatt álltunk
- Nem tudom, úgy érzem ez már sok, eddig elég volt egy szarvas és csak a fényfűzérek, már átmegyünk totál Amerikába. – mondta ki hangosan a gondolatait Viki
- Miért nem állítottad le? – kérdezte a fia
- Dolgoztam, ahogy apád is. Rosával és neki az ismerősével csinálták meg. Nem volt semmi beleszólásom. – mondta elgondolkodva Viki
- Mikor csinálta?
- Tegnap.
- Tegnap dolgoztatok? – kérdeztem meglepetten
- Igen karácsonyi partit szerveztem, amire Arnold is elkísért. Ez évben elmertem vállalni, mert tudtam, hogy a fiúknak lesz társasága.
- Meg is lett az eredménye. – fűzte hozzá a kék szemű
- Menjünk be, nagyanyádék már várnak. – igazított minket Viki finoman a bejárati ajtóhoz
- Mikor jöttek? – kérdezte Armin
- Ma reggel, de holnap mennek is vissza. Ha nem gond odaadtam nekik a szobádat, mivel úgy gondoltuk úgyis Kikiéknél alszol. – magyarázkodott az édesanyja
- Persze, nem gond, csak viszek még pár ruhát. Azt terveztük úgyis, hogy megcsináljuk a beadandókat, meg együtt töltjük ezt a pár napot a suliig.
- Nincs ellene kifogásom, de hozzánk is gyertek. – mondta Viki mosolyogva
- Egyértelmű. – fűztem hozzá a barátom mosolyogva
Bent az előtérben levettük a kabátunkat, majd a cipőnket és felvettük a benti papucsainkat. Alexy a nappaliból futott és megölelt.
- Hogy tetszik? – tért egyből a lényegre
- Sokkoló. – válaszolta röviden és tömören Armin
- Elképesztő. – fűztem hozzá
- Pont ez volt a cél, Franciaországban nem nagyon látsz így házakat feldíszítve, így gondoltam felborzolom a kedélyeket. – mondta vigyorogva
Az sikerült. – fűzte hozzá Armin, amire Alexy kihúzta magát.
A lakás belülről ízlésesen volt feldíszítve, akár csak nálunk. A karácsonyfán az ezüst és a sötétkék színek domináltak. Bementünk a konyhába, ahol mindenki csak ránk várt. Köszöntem Arnoldnak, majd Armin nagyszüleinek is.
- Végre újra láthatunk! – köszöntött Lou nagymama
- Régen találkoztunk már aranyom, de cseppet sem változtál. – fűzte hozzá Mathis papa és megöleltek.
- Örülök, hogy újra láthatom magukat. – rájuk mosolyogtam
Leültünk az asztalhoz, majd Viki felszolgálta az ebédet. Halászlevet főzött, majd főfogásként Töltött csirkét, rántott húst, rántott zöldségeket. Köretként francia salátát, tört krumplit, kukoricás rizst. Az ebéd végeztével anyummal segítettem leszedni az asztalt, majd Viki bepakolta a koszos edényeket a mosogatógépbe. Csatlakoztunk a többiekhez a nappaliban, Arnold épp képeket mutogatott a nyaralásukról, a fiúk szülinapi bulijáról, a mi nyaralásunkról Arminnal, és az őszi nyílt napról Le Mansban.
- Akkor odamész tovább tanulni? – mutatott Mathis nagypapa a képernyőre, amin a Le Mansi egyetem volt.
- Nagyon úgy néz ki. – mondta Armin és megszorította a kezem
- Alexy te merre fele mész? Mit szeretnél tanulni?
- A szakom kereskedelem és marketing és úgy gondoltam értékesítési menedzser lesz belőlem. Eléggé keresett szakma, meg tetszik is. – válaszolt mosolyogva
- Rikuji te is informatika irányában mész tovább tanulni? – kérdezte Lou
- Igen, azaz én világom. – válaszoltam mosolyogva
A szülők ezután elterelték a szót a továbbtanulásról átlagos dolgokra, de valahogy elkanyarodtunk az esküvőig.
- Tényleg gyerekek és mikorra tervezitek az esküvőt? – kíváncsiskodott Lou
Arminnal köpni nyelni nem tudtunk, annyira meglepődtünk ezen a kérdésen.
- Csak tudjátok már, hogy mikorra tervezitek. – fűzte hozzá Mathis
- Igazából még nem beszéltünk róla, mindenesetre majd kiderül. – válaszolt Armin, de a nagyszülők még mindig kíváncsi tekintettel meredtek ránk így kiegészítettem:
- Az biztos, hogy elkezdjük az egyetemet és olyan húsz éves korunk környékén gondoltuk. – Armin egyetértően bólogatott. A délután többi része hamar elszállít Arminnal a szobájában a táskájába összepakoltunk pár cuccot, majd visszamentünk a többiekhez. 5 óra tájékában elköszöntünk mindenkitől:
- Örülök, hogy találkoztunk és látogassatok meg mihamarabb bennünket. – mondta Lou és megölelt minket, majd adott két – két puszit.
- Mindig örömmel látunk benneteket. – fűzte hozzá Mathis majd megölelt egyenként minket és adott két – két puszit.
Elköszöntünk a szülőktől és Alexytől:
- Holnap délután 3 óra fele gyertek át Rosáékhoz! – kiabálta Alexy, mikor beszálltunk a kocsiba
- Rendben! – kiabálta vissza a bátyja
Otthon megvacsoráztunk, közösen lefürödtünk, majd beraktunk egy filmet. Abból sem lett filmnézés, mivel a felénél egymásnak estünk, majd elaludtunk.