Megbabonáztál (Csábításból jeles fanfiction)

Vissza a suliba

Másnap reggel az ébresztő hangjára ébredtem. A régi ismerős hang kiverte az álmot a szememből. Nagyot nyújtózkodtam, majd a számítógépes székem felé tekintettem, ahová előző este gondosan kikészítettem a ruhámat, egy sötétkék feszülő vastag nadrágot vettem fel egy hosszított barna garbós felsővel. A hajamat megfésültem, szempillaspirállal kikentem a szemem, majd fogat mostam. Lent anyum a konyhában itta a reggeli kávéját apummal.
- Jó reggelt kicsim! – köszönt apum
- Jó reggelt nektek is! – próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra és a joghurtomért nyúltam a hűtőbe.
- Tudom, hogy nincs sok kedved suliba menni Kiki, de gondolj arra, hogy nem kell sokat várni és itt a bálotok. – próbálta oldani a hangulatom anyum
- Addig még másfél hónap és biztos nem lesz egy séta-galopp ez a félév sem. – mondtam és gyorsan kanalazni kezdtem a joghurtom, épphogy végeztem csengettek. Futottam ajtót nyitni.
- Szia édes! – köszöntött a barátom és magához húzott, hogy megcsókoljon
- Szia életem! Veszem a csizmám és a kabátom és indulhatunk is. – hadartam
- Sziasztok! – köszönt Armin
- Szia Armin! – köszöntek a szüleim
- Hallottuk jól sikerült a kirándulás. – mondta anyum
- Igen, minden szuper volt.
- Jól ment a kocsi? – kérdezte apum és kezet fogott vele, majd vette a cipőjét és a kabátját
- Igen és minden cuccunk kényelmesen befért. – válaszolta Armin
- Elvigyelek benneteket? – kérdezte apum
Ráztam a fejem.
- Jól van, ma későn érek haza. Jössz szívem? – kérdezte apum
Anyum nyomott egy puszit az arcomra, majd apum után sietett. Felvettem a táskámat, majd bezártam az ajtót és mi is elindultunk Arminnal a suliba.
Útközben beszélgettünk:
- Nem sok kedvem van a sulihoz. Nem maradhatunk otthon? – nyüszögtem
- Bárcsak megtehetnénk, de ez az év első napja. Nem hiányozhatunk és a tanárokkal is beszélnünk kell. Emlékszel említették, hogy miután visszajövünk a szünetről a szalagavatóról fogunk tárgyalni és békén hagynak minket arra az időre. – magyarázta nyugodtan
- Igazad van, de jó volt ez a kis szünet, alig várom már, hogy újra az legyen. – tettem hozzá
- Mindenki így van vele szerintem kicsikém. – mondta mosolyogva és mielőtt beértünk volna a suliba lágyan megcsókolt.
A szekrényünkhöz mentünk, ahonnét kivettük a könyveinket, majd az osztályterembe. Az osztálytársaink folyamatosan érkeztek meg, lassan mindenki beért és beszélgetett.
- Milyen volt a szünetetek? – kérdezte Írisz
- Nagyon jó, a karácsonyt együtt töltöttük. Hatalmasat buliztunk szilveszterkor, a hétvégét meg a hegyekben töltöttünk. – meséltem neki – Neked?
- Az olasz hegyekben voltunk. Nagyon jó volt kimozdulni, az öccsém nagyon jól érezte magát, valami fiatal olasz kiscsajnak csapta egész végig a szelet. Anyum meg teljesen felszabadult az itthoni gondoktól, rólam nem is beszélve.
- Na beszélünk Mr. Faraizevel? – huppant mellénk Alexy
- Miről? – kérdezte meglepetten Írisz
- Kiki taníthatná be a szalagavatós táncot. – tette hozzá mögöttünk Castiel
- Ne erőltessük rá biztos sok dolga van... - fűzte hozzá Lisander, majd rám nézett és kérdezte: - Van hozzá kedved?
- Igazából van, zene ötletem is lenne, de nem tudom mit szólnátok hozzá.
- Srácok mit szólnátok hozzá, ha Kiki tanítaná be a szalagavatós táncot? – kérdezte túlkiabálva a zajt Alexy
- Aki benne van tegye fel a kezét! – fűzte hozzá Rosa
Mindenki felemelte.
- El van döntve kiscsaj. – vigyorgott Castiel
- Jó, rendben, de nektek kell tálalni Faraizenak. – mondtam
- Bízd ide. – mondta Castiel és összenéztek Alexyvel
Jelző csengetéskor mindenki a helyére ült, majd meg is érkezett az osztályfőnökünk az igazgatónővel.
- Gyerekek csendet kérek! – szólalt meg Mr. Faraize
Mindenki elcsendesett és a két tanárra szegezte a tekintetét.
- Boldog új évet kívánok mindenkinek! – köszöntött minket az igazgatónő
- Boldog új évet! – mondtuk kórusban
- Mint tudjátok, ez az utolsó félévetek az intézményünkben és közeledik a hagyományos szalagavatós bál. Minden végzősnek táncolnia kell, ha az osztályból nem találtok párt, akkor az alsóbb évfolyamokról válasszatok, illetve külsöst is meg lehet kérni. A táncoktatására a szokásos tanárt kérjük fel, aki betanít nektek egy keringőt. – magyarázta az igazgatónő
Alexy felemelte ekkor a kezét.
- Igen Alexy! – szólította fel Mr. Faraize
- Az osztály nevében szeretném kérdezni Önöket, hogy lehetne-e lehetőség arra, hogy Rikuji tanítsa be a táncot?
- Igen, az nagyon jó ötlet lenne és végre egy kis színt lehetne vinni az unalmas ünnepségre. – tette hozzá Castiel. A többiek egyöntetűen egyetértetek vele
- Ha az osztály egyetért, akkor talán lehet róla szó. – mondta Mr. Faraize és Ms. Schermansky felé fordult.
- Ilyen még nem volt, de engedélyt adok rá, ha Legrand kisasszony is beleegyezik. – nézett rám az igazgatónő
- Természetesen. – mondtam és nyeltem egy nagyot. Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen megy.
- Rendben van! Mihamarabb kezdjék el a felkészülést a héten még lezárjuk Önöket, úgyhogy készüljenek azokból a tárgyakból, amelyekből kétesre állnak. – mondta az igazgatónő, majd kiment a teremből
Mr. Faraize leült a tanári asztalhoz, majd felcsapta a naplót és végig olvasta a névsort. Senki sem hiányzott, így rátérhettünk a félévi jegyekre. Szinte minden tantárgyból lezártak már minket. Tesiből még volt egy általános felmérésünk, rajzból pedig a tanárunk egy élmény lefestését várta, ami meghatározta a félévi jegyünket. Mr. Faraize elmondta mindenkinek, aki kétesre állt, hogy milyen tantárgyból kell készülnie, ami hozzá tartozó tárgy volt elmondta a pontos anyagrészt is, hogy könnyítsen az életünkön. Szerencsére nem kellett beadandót készítenem semmiből sem, de Arminnak történelemből igen, ha 5-öst szeretett volna.
- Minek az? – kérdezte tőlem az ebédlőben
- Figyelj segítek megírni. II világháború egy nagyon jó anyag. – mondtam neki és beleharaptam a hamburgerembe
- Könnyen beszélsz te töriből profi vagy, miért nem kérdezik inkább a valószínűségszámítást.
- Az matek, de abból minek is kérdeznének, hisz abból kitűnő vagy. – fűztem hozzá és bele ittam az üdítőmbe
- Mi a helyzet fiatalok? – kérdezte Rosa, miközben leültek hozzánk Alexyvel
- Nem értem, minek kell beadandót írnom töriből. – dörmögte Armin
- Mit izélsz legalább adott lehetőséget, engem simán lezárt 4-esre. – tette hozzá Alexy
- Érettségi tárgy, meg kell adni a javítási lehetőséget, max nem élsz vele. – egészítette ki Rosa
- Segítek megírni. Mikorra kell leadnod? – kérdeztem
- Jövő hét hétfő. – válaszolta Armin
- Akkor ott a hétvége seperc alatt meg van. – vigyorogtam rá
- Kiki mikor beszélünk a szalagavatóról? – kérdezte Rosa
- A héten megyek próbára, egyeztetek Adammel és akkor majd a kész terveket tárom elétek.
- Milyen stílusra gondoltál? – kíváncsiskodott Alexy
- Meglátjátok! – vágtam rá vigyorogva
- Rosszat sejtek. Ismerem ezt a mosolyt. Hallod én nem fogok riszálni meg ilyesmik. – fűzte hozzá Rosa
- Ettől nem kell tartanod. – mosolyogtam rá
- Mikor megyünk ruhát vásárolni? – kérdezte Rosa
- Hétvégén ráérek! – vágta rá Alexy
- Nem jó! Kikinek is ott kell lennie. Meg neked könnyű, neked csak egy öltöny kell.
- Nem jó a tavalyi? – kérdezte Armin
- Persze... Ez szalagavató új kell. Múltkor láttam az új kollekciót, mintha rád öntötték volna. Azt mondják egyáltalán nem kényelmetlen. – hadarta bátyjának
- Hiszem, ha felvettem. – dünnyögte
- Akkor majd elmegyünk és felpróbáljuk, addig a csajok meg vásárolnak maguknak valami szexi rucit. – mondta izgatottan Alexy
- Előre félek ettől a közös plázázástól. Alexy nem lehetne, hogy én otthon maradok te meg megveszed? – kérdezte Armin
- Szó sem lehet róla! – vágta rá a testvére – Nem vagyok a próba babád!
- Régen szerettél nekem vásárolgatni. – vigyorgott rá a testvére
- Az nagyon régen volt. – mosolygott vissza – Most már, ha piros hó esik.
- Fiúk siessünk mert 5 perc és kezdődik a kémia óránk. – sietettem őket és felálltam az üres tálcámmal, hogy a helyére vigyem. Követték a példámat, majd kimentünk a szekrényünkhöz és elmentünk a kémia órára, utána még volt egy rajz óránk, majd vége volt a napnak. Armin hazakísért, majd ő is haza indult. Otthon rendet raktam a szobámban, majd bekapcsoltam a gépem és zenét kezdtem keresgélni a szalagavatóra. A többiek nem akarnak megszokott keringőt, így a lassú zenék kilőve. A hip-hop kilőve mert azzal kivágnánk a biztosítékot, illetve a latin zenék is. Rosa így is felhívta a figyelmem, hogy nem akar riszálni. Akkor modern tánc Kiki stílusban és leegyszerűsítve. Felmentem a youtubera és keresgélni kezdtem az előadók között. Rátaláltam a One Republic – Apologize című számára. Nem jó, mert nem szerelmes, de felírtam a papírra, aztán Lindsey Stirling feat Pentatonix – Radioactive című számát is felírtam, mert totál összeállt a fejemben a koreográfia, mivel sokat táncolok rá és az egyik kedvencemet is felírtam tőle, mire előszőr lassúztunk Arminnal Lindsey Stirling feat John Legend – All of me, majd Ed Sheeren – Perfect és Ed Sheeren Give me Love című számát is. Miután ezzel végeztem felnéztem picit Aionra, ahol kockultam közösen Arminnal és Chrissel.
- Kiki kész a vacsi! – kiabálta fel anyum
- Srácok én lépek vacsizni. – szóltam a fülesbe
- Jó étvágyat kis csaj! Visszajössz még? – kérdezte Chris
- Még igen, mert? – kérdeztem
- Fort foglalás lesz fél óra múlva, aztán akkor írok nekik, hogy téged is bevehetnek, csak eszel. – magyarázta Armin
- De akkor a templart hozod nem? – kérdeztem
- Kizárt, ha megtámadnak minket az asmok az full deffben van pvp-ben semmit sem érek, azt csak instázni szoktam használni, ha nincs Kentin vagy Chris. Maradok inkább Nobun.
- Jó akkor én átlépek Nallára, majd ha asmozunk, meg Ninglára visszalépek.
- Írtam nekik, azt mondják várják a kari cseréd. – tette hozzá Chris
- Máris és itt vagyok Nalla készen áll. Várjatok egy gyors ellenőrzés, hogy poti ügyben. hogy állok. Oké rendben. Na 10 perc és itt vagyok. Szívem max induljatok el aztán várjatok meg a teleportnál. Megjött az inv is. – beszéltem magamban tovább
- Nem kell sietni fél óra múlva indulunk csak el, háromnegyed óra múlva foglalható. - tette hozzá Armin
- Jó oké, akkor jövök nemsokára, max egy gyors zuhanyt is beiktatok. – mondtam és leraktam a fülest.
Lementem vacsorázni anyuval, aki látta rajtam, hogy sietek, így nem nagyon kérdezgetett. Hamar befaltam a melegszendvicsem, majd a tányért a mosogatóba tettem.
- Fortot foglaltok? – nézett az órára, ami lassan 8-at mutatott.
- Igen, legalább lesz alkalmam kipróbálni az új healing boostos macem. – mondtam vigyorogva
- Kigyűlt rá? – kérdezte anyum
- Naná, ahogy tudtam, hogy melyik nap fog kijönni már addigra összegyűlt minden. Arminnak nagyon durva a Polearmja. – mondtam vigyorogva
- Majd egyszer megmutatjátok őket. – mosolygott rám lágyan
- Oké! Nem maradok fent sokáig. – kiabáltam miközben az emeletre futottam és ránéztem az órára. 5 perc alatt megvacsiztam, így gyorsan lezuhanyoztam, átöltöztem pizsamába és felraktam a fülest.
- Jelen! – szóltam a srácoknak
- Szia! – köszönt Adam
- Hello! Nem tanulnod kellene? – kérdeztem
- Holnapután vizsgázom, meg bratyó felhívott, hogy jól jönne egy kis segítség, így jöttem.
- Itt vagyok én is. – mondta Chris – Figyelj Kiki behívjuk a tankoló templart a hívásba, Armin mondta, hogy nem nagyon csipázod az ilyesmit, de úgyis a karakter neveken szólítjuk egymást, így nem gond nem?
- Igazából régen nem szerettem, mert sokszor zaklattak mikor egyedül kolbászoltam, hogy menjek velük hang hívásba. De már kinőttem belőle. – nevettem
- Jön Noah Goorhannal. Behívjátok hívásba? – kérdezte Adam
- Felébredt az álommackó? – kérdezte Chris
- Szép reggelt srácok! – vigyorgott Noah
- Hello ember! Rég hallottam felőled! – mondta Chris
- Behívtak a céghez az egyik rendszer összeszarta magát és 18 órát gürcöltünk rajta, de így kaptunk egy nap szabit, így holnap itthon vagyok. – magyarázta - Szia Kiki! Téged is látni?
- Voltam eddig is csak a barddal.
- Ki az? – kérdezte Noah
- Ningla. – válaszoltam mosolyogva
- Meg se kérdeztem. – vigyorgott
- Hello ember! – köszönt Armin és hallottam, hogy az utolsó falatot nyeli le.
- Na akkor behívom az emberkét, nem tudom, hogy csaj vagy srác, de innentől, akkor karakternév. – magyarázta Chris
- Ha valaki ismeri a hangból úgyis rájön, de nekem nyolc. – tette hozzá Adam
- Szia én vagyok Kenshou. – mondta Chris
- Kenji, szia! – köszönt Adam
- Hello, Goorhan. – köszönt Noah
- Szia, Nobu. – mondta Armin
- Szia én pedig Nalla. – köszöntem
- Sziasztok én pedig Gork vagyok. – mondta egy srác – Gyertek akkor ide Danariába.
Elmentünk Danariába, ahonnan közösen indultunk az allival a forthoz. Mindenki tette a dolgát, így könnyen bejutottunk.
- Gondolom nem most jársz itt először Nalla, az elején még kicsiket csap, aztán ha elérünk a feléhez rákezd és nyomja a tömeg skilljét is. – magyarázta Gork
- Ismerős. – válaszoltam
- Kenshou lehetőleg ne húzd le rólam okés? – kérdezte Gork
- Tiszta. – válaszolta Chris
- Remélem mindenki figyel, nem nagyon akarok halni. – mondta Gork
- Nalla mellett nem fogsz. – mondta Adam
- Fortoltunk már együtt Pradethnél. – mondtam
- Biztos. – mondta és ráugrott a bossra
Természetesen jelentek meg asmok is, de általában hárították őket. Nekem csak a healre kellett figyelnem, mert ha valaki meghalt élesztették. Egyszer leugrott nagyon Gork élete, de nyomtam egy nagy healt, így a veszély elhárult. Hirtelen stunba kerültem egy asmo assa miatt.
- Vigyázz kicsim! – mondta Armin és leszedte rólam az assát.
- Köszi!
Durván fél óra alatt elfoglaltuk a fortot, így az asmok is leléptek. Lecsücsültem a fenekemre, mikor végeztünk.
- Jó a maced. – mondta Noah.
- Köszi, tudjátok ma jött ki az új weapon szett.
- Meg is lett? – kérdezte Noah
- Persze, láttad Nobu poleját? – kérdeztem
- Ezt nézd! – mondta Armin és megmutatta a fekete zöld fényben tündöklő poléját.
- Fasza! Nekem nem tudtatok szólni, hogy ne szórjam el a pontjaim? – kérdezte
- Nekem sem szóltak. – fűzte hozzá Chris
- De te megvetted. – egészítette ki Noah
- Szerintem te is meg tudod venni, farmoltunk mostanában annyit. – mondta Adam
- Meg lesem. – mondta Noah és elportolt a bolthoz – Szuper meg is van.
- Ti régóta játszotok együtt? – kérdezte Gork
- Nobuval 5 éve, Nallával meg most talán harmadjára. – válaszolta Chris
- Mi Nobuval lassan két éve. – egészítettem ki
- Láttalak már titeket együtt Sanctumban. Megleshetem a ruhád? – kérdezte Gork és odajött mellém.
- Hát...
- Igazából a kövezésedre vagyok kíváncsi.
- Nalla nem szívesen hozza nyilvánosságra a kövezését. – mondta Armin
- Még én sem tudom. – fűzte hozzá Adam
- Még nyilvánosságra kerülne, aztán megtalálnák a gyenge pontom. – mondtam mosolyogva
- Értem én, de a fegyot belinkeled? – kérdezte Gork
- Azt persze. – válaszoltam és belinkeltem a macem
- Szép, jó magas az alap healing boostja, de ezzel pvp-ben nem sokat érsz. Abban is mace shield párosítással nyomod vagy staffal?
- Mikor hogy? Arénázni staff, de ha kint vagyok jobb szeretem, ha shield értékei is rajtam vannak. Meg általában a barddal vagyok. – magyaráztam
- Ningla igaz? – kérdezte Gork
- Honnan veszed? – kérdeztem
- Hasonlóan néznek ki, meg igazából, ha megfigyel titeket az ember Nobuval, tudja, hogy általában milyen karaktereitek vannak. Nallának még van egy gunnerja, bardja és egy spiritmastere. Nobunak egy templar, gunner és egy sorci – magyarázta
-Jó sokat tudsz rólunk, gondolom ráértél megfigyelni. – vigyorgott Armin
- Várjatok hívásom van a másik csatornán. – mondta és kilépett a hívásból
- Halljátok honnan tudja a karaktereiteket? – kérdezte Noah
- Egy nagyon ráért megfigyelni minket vagy gm. – mondtam
Felálltam a karimmal mert pvp-re hívott ki Gork
- Mi van kicsi? – kérdezte Armin
- Ki hívott pvp-ni. – válaszoltam
- Szerintem asmo karija is van és tesztel téged. – gondolkodott Adam
- Teszteljen csak. – mondtam és pvp-ni kezdtem vele, ami döntetlen lett.
Fel healeltem magunkat, majd Armin is pvp-zet vele egyet mert kihívta. Fel healeltem Armint, majd eltűnt Gork.
- Mondom, hogy asmo. Figyeljétek meg eljöttünk a forttól, hozza az asmokat. – mondta Adam
- Félsz egy kis szőrös hatútól? – kérdezte Noah nevetve
- Nem, jöjjenek csak.
Jött egy hívásom.
- Srácok külső csatornás hívásom van. – mondtam elgondolkodva
- Nekem is. – tette hozzá Armin
- Fogadjátok el, majd elmondjátok mi volt.
Kiléptem a hívásból és elfogadtam.
- Szia Nalla! – köszönt egy ismeretlen hangú srác
- Sziasztok! – köszöntem
- Bocsi, hogy kirángattunk titeket Nobuval, de meg szeretnénk nézni valamit. – mondta egy másik srác és hirtelen a gm mappon voltunk.
- Mit szeretnétek? Honnan tudjátok a címem? – kérdeztem
- Bocsi én voltam, de kíváncsiak voltak a fort foglalás után valamire. – ismertem fel Gork hangját
- Mire vagytok? – kérdezte Armin
- Aha az új szettek. Jó a kövezésetek. – mondta az első srác
- Fogadd el kérlek! – mondta Gork és kihívott a karijával
Elfogadtam a pvp-t, levette magáról a parancsokat és a buffokat és így ismét döntetlen lett.
- Miről maradtam le? – kérdezte egy csaj – Nane... Itt van Nalla! Nagy rajongód vagyok, váá imádom, ahogy a karaktereiddel bánsz!
- Ching csillapodj! – szólt rá az egyik srác
- De ez itt Nalla és Nobu. Mit akartok tőlük? Már 1000-szer átnéztem őket, semmi hack vagy ilyesmi. Egyszerűen csak jól vannak kövezve és értenek a karihoz. – magyarázta
- Azt eddig is tudtam, hogy nincs hack, mert kiszúrtam volna foglalás közben. – mondta Gork és láthatóvá tette a nevét
- Te vagy az egyik admin Gokuro? – kérdezte meglepetten Armin
- Személyesen.
- Ők pedig Ching az egyik gm, Doser a másik gm.
- Sziasztok! – köszönt a másodjára megszólaló srác
- Ő pedig Saiken a másik admin. – mutatta be Gork
- Sziasztok!
- Fort foglaláskor, hirtelen hatalmas healt nyomtál rám, amit eddig nem tapasztaltam. – magyarázta Gork
- Nekünk is feltűnt és megkértük hívjon ki pvp-ni, azalatt az idő alatt megfigyeltük, hogy használsz-e hacket, illetve Nobu használ-e mert két skillből lecsapta a fullos asmo assát. – magyarázta Saiken
- Ching te túlságosan felspannolt állapotban vagy, hogy kihívd Nobut, így simán lecsap. Doser? – kérdezte Gork
- Gladi – gladi nem jó páros, inkább Saiken ő gunner.
- Jól van, gyere! – mondta egy nagy sóhaj kíséretében Saiken és kihívta Nobut
- Nem fogok kesztyűs kézzel bánni veled. – mondta Armin vigyorogva
- Nem is kell. Várj eltávolítom a buffokat. – mondta, majd leszedte őket
Armin végül legyőzte Saikent.
- Sejthető volt, nagyon jól kezeli a gladit. Semmi esélyem nem volt ellene. – mondta Saiken
- Köszi, hogy ilyen készségesek voltatok. Nem sokan szeretnek azok lenni, ha már itt találják magukat egyből portálnak el meg minden. – magyarázta Gork
- Nincs semmi rejtegetni valónk. – válaszoltam
- Mehetünk? – kérdezte Armin
- Persze. – válaszolta Doser
- Várjatok! – kiáltotta Ching – Ti a való életben is ismeritek egymást?
Felnevettünk Arminnal.
- Mi az? Csak kevés olyan párost láttam eddigi gm-kedésem alatt, akik ennyire egyhúron pendülnek. – magyarázta Ching
- Igen, osztálytársak vagyunk. – válaszolt Armin
- Sejtettem, hogy ismeritek egymást és mondjátok a való életben is egy párt alkottok? – kérdezte Ching
- Ching ez eléggé személyes kérdés. – korholta le Gork
- Szerintem neked feltűnt Gokuro a beszélgetésből, mivel egyszer Nobu kicsimnek szólított. – válaszoltam
- Tudtam! – kiáltott fel Ching diadalittasan
Armin nagyot nevetett, majd mondta:
- Nagyon bírom, hogy ennyire felspannolt állapotban vagy.
- Még szép! Jaj, de megismernélek titeket élőben is... Gondolom a való életben is ugyanolyan jó páros alkottok, mint a játékban. – áradozott Ching
- Azt mondják. – mondtam mosolyogva
- Srácok, ha nem baj mi lépünk hívásból meg a mapról is van pár dolgunk. – mondta Armin
- Rendben. Megkérlek titeket, hogy ne áruljátok el, hogy ki vagyok a játékban a többieknek. Sziasztok! – köszönt el Gokuro alias Gork
- Rendben! – vágtuk rá egyszerre Arminnal
- Sziasztok! – köszöntek el a többiek is
- Sziasztok! – köszöntünk el, majd visszaléptünk a hívásba, a karinkkal pedig Sanctumba
- Merre voltatok? – kérdezte Chris
- Gm map. – válaszoltam
- Mit akartak börtön, ban? – kérdezte Noah
- Dehogyis, csak tesztelték a karikat. Biztos eddig pontosan nem látták mit tudnak az új cuccok, meg régóta megfigyelés alatt állunk a hatékonyságunk miatt. – magyarázta Armin
- Na és kicsoda Gork? – kérdezte Adam
- Ő nem gm és nem admin. – válaszolta Armin
- Magyarázd másnak haver, inkább azt mond, hogy nem mondhatjátok el. – mondta Chris
- Ezzel értek egyet. – fűzte hozzá Adam
- Ha tudjátok, hogy úgysem mondhatjuk el, akkor minek kérdezitek? – kérdeztem mosolyogva
- Kíváncsiság. – vágta rá Adam
Rápillantottam az órára és láttam, hogy fél 11.
- Srácok én lépek, holnap hosszú napom lesz. Adam sok sikert a vizsgákhoz!
- Szia és köszi, majd 13-án lesz próbám hétfőn 17:00-kor. Neked?
- Egy órával korábban, de majd maradok, aztán beszélünk. – hadartam
- Szia Kiki! – köszönt el Noah
- Szia Kiki! – köszönt el Chris
- Szia kicsim! Holnap megyek érted. Szeretlek, jó éjszakát!
- Én is szeretlek! Jó éjt! Sziasztok! – közben kijelentkeztem a játékból
- Jó éjt! – mondták kórusban

Kiléptem a hívásból, majd láttam, hogy Ching bejelölt ismerősnek skypeon visszaigazoltam láthatatlan állapotban és kikapcsoltam a gépet. Bekapcsoltam a TV-t aláfestő zajként, majd bebújtam az ágyba és elaludtam. Másnap reggel 6 kor az ébresztő hangjára ébredtem fel.