Megbabonáztál (Csábításból jeles fanfiction)

Koreában az életem II. rész

- Az élet sokszor másképpen alakul, mint ahogy elképzeljük, de a változásoknak örülni kell és lehetőséget kell bennük meglátni. Számomra az életem egyik nagy fordulópontja hozta meg azt a lehetőséget, hogy most itt állhatok. Köszönöm a lehetőséget, hogy most itt vagyok és egy ilyen szuper teamnek lehetek a tagja, amit vezethetek. A nevem Rikuji Legrand az Aion designer grafikusa vagyok. 2019 januárjától élek Koreában és azóta dolgozom a cégnél. Végzettségem alapján grafikai, programtervező informatikus vagyok. Az NCSoft kötelékében lettem az, aki vagyok és váltam azzá az emberré, akit ismerhetnek a különböző nagyszabású rendezvényeinkről. Most szeretném Önöknek/nektek bemutatni az Aion főhadiszállását, azon belül is a designer grafikai részleget, amiknek a szetteket, a mapokat, a karakter kinézeteket köszönhetitek. Tartsatok velem! – ejtettem egy lágy mosolyt
- Jó elég lesz! Szünet! – kiáltotta a producer
Nagy levegőt vettem és beletúrtam a balayage ombre szőke hajamba. Megigazítottam a kosztümömet és frissítőért indultam a pulthoz.
- Rikuji csodás vagy. Nyugi. – sétált mellém Iam a producer
- Valahogy nem érzem úgy magam. – húztam meg a szám
- Hát igen nem egy tánc, mi? – vigyorgott rám egy fekete hajú srác a tömegből
Felé fordultam és rávigyorogtam, ahogy a karját kitartotta felém beleszáguldottam. Az ismerős illata megnyugtatott. Visszakalauzolt a több évvel ezelőtti időszakokra, amikor még tinédzserek voltunk, ahogy az évek során mindig, mikor találkoztunk. Azóta eltelt több, mint négy év. Kiszakadtam az öleléséből, de úgy éreztem nem szabad elengednem a kezét, mert akkor megszűnik és szertefoszlik minden a közel 200 centiméterével és a barna nyugalmat árasztó tekintetével együtt.
- Rég láttalak kicsi. – mosolygott rám
- Miért nem írtál? – kerestem a szavakat
- A reakciód mindent megér és már lassan egy éve nem találkoztunk. Úgy emlékszem akkor nyitottad meg a tánciskolát. Az, hogy megy? – ültünk le egy kanapéra a pihenőhelyiségben
- Nagyon jól. Igaz a héten még nem sikerült beugranom. Yumiko viszi az egészet egy ideje. A válogatásokra meg hasonlókra benézek. Jelenleg az Aion foglalja le minden időm. – le nem lehetett vakarni a mosolyt az arcomról, ahogy az övéről sem. Késztetést éreztem, hogy megcsípjem a felkarját, mert még mindig nem hittem el, hogy itt van.
- Áú Kiki! – próbált szúrós szemmel rám nézni
- Bocs. – húztam meg a szám
- Ha arra vagy kíváncsi, igen itt vagyok.
- Mennyi időre jöttél?
- Már küldesz is haza? – próbált felháborodást erőltetni a hangjába
- Téged, sose! – nevettem
- Pár napra. Olvastam az NCSoft oldalán, hogy Rikuji Legrand bemutatja az Aion designer részlegét, amiről kisfilmet forgatnak a közreműködéseddel. Gondoltam nem hagyhatom ki, ha már a Lakrumi map bemutatójáról lecsúsztam. Nem is tudom gratuláltam már hozzá?
- Egypárszor már igen. – vigyorogtam, mint a vadalma
Mélyen egymás szemébe néztünk. Hagytam, hogy a nyugalom megszálljon a sötétbarna szemeinek tengerében. Az évek múlásával a vonásai férfiasabbak lettek és sok nőt az ágyába is csábított vele. Mi viszont megmaradtunk az örök barátság fogalmának kategóriájában, amit semmi pénzért nem rúgnánk fel. Ő volt az egyik olyan ember, aki mellettem állt az életem utóbbi négy évében. Rosán, Alexyn Tomon, Peteren és a szüleimen kívül. Ő volt, aki a borús napokon mosolyt csalt az arcomra, akár egy skype vagy egy facetimozás alkalmával. Egymásnak voltunk a támaszai és örültünk egymás sikereinek. Nem mellékesen a táncparketten is néha-néha már engedtem, hogy mellettem legyen.
- Mi az kicsi? – túrt bele a fekete hajába
- Örülök, hogy itt vagy. – öleltem át a nyakát
- Megígértem nem? Amint tudok jövök, csak kissé elhúzódott. – suttogta a fülembe
- Tudom, te mindig mellettem voltál és segítettél abban, hogy elérjem azt amire vágyom. Segítettél talpra állnom és nem törtél pálcát a fejem felett, hogyha olyat tettem. Igaz barát vagy! Köszönöm Adam! – pusziltam meg az arcát
- Neked bármit kicsi. – mosolygott rám
- Mesélj, mi újság Franciaországban? – tereltem a témát más vizekre
- Minden szuper! Elindítottuk Chrissel és Emmával a családi vállalkozást és nagyon jó ötletekkel megáldott csapatot tudhatunk magunk mögött. Az android és az ios játékok fejlesztése a főprofilunk, azon belül is az MMORPG-k.
- Magánélet?
- Korábban említettem, hogy szakítottunk Jessával két és fél év után. – bólintottam – Chris múlt hónapba nősült meg, ezért is nem tudtam korábban jönni.
- Gratulálok! Ems?
- Ems éli a világát. Három hónapja költözött haza Amerikából és úgy néz ki itthon is marad. Belátta, hogy a távmunkának nem sok előnye van.
- Igazgatóasszonyként jó, ha a cég főhadiszállásán mozog szerintem.
- Igen, ő is belátta.
- Jól vagy? – simítottam meg a kéz fejét. Tudtam, hogy Jessával történtek mélyen megérintették és emiatt sem találkoztunk sokáig.
- Már jönni akartam korábban is. De... - kereste a szavakat – Ahogy említettem Chris megnősült és az esküvőszervezésben totál el volt veszve. Én tanítottam be a táncukat és tett egy lapáttal rá az is, hogy Jessica elhagyott.
- Nagyon sajnálom Adam. – hajtottam le a fejem
- Így volt megírva. Totál magam alá kerültem és tudom, hogy el is tűntem egy időre. Emiatt sajnálom.
- Tudtam, hogy időre volt szükséged. – mosolyogtam rá lágyan
- Egy pszichopata, féltékeny, álnok kígyó volt. Szabályozni akarta az életem. Miután eljegyeztem rövid pórázra fogott. Nem bízott meg bennem. Miután hazamentem a legutóbbi látogatásomról, megvádolt, hogy megcsalom veled. Bizonygatnom kellett neki, hogy több éve barátok vagyunk és mi ezt semmi pénzért nem rúgnánk fel. Nagy nehezen és egy hét mosoly szünet után újra beszéltünk, de maga volt a pokol az azt követő időszak. Ellenőrizgette a telefonom, az e-maileim, a közösségi profiljaim még az accountomat is fel akarta töretni. – túrt bele a hajába
- Jézusom! Erről nem is beszéltél. – ámuldoztam
- Nem akartalak terhelni. Ti is nemrég mentettek szét Enriquevel.
- Enrique egy faszkalap, egy megalomániás bunkó.
Adamből kitört nevetés, amihez én is csatlakoztam idővel.
- Bocsi, de nem akarok az exeid helyében lenni. – törölte le a nevetéstől kicsurranó könnyeit
- Csak az igazságot mondtam. – húztam meg a vállam
- Enrique mindenesetre tényleg fasz volt, ahogy akármelyiküket is vesszük alapul.
- Ezen nem vitatkozom. – vigyorogtam rá
Megittuk az üdítőnket még épp időben, mert Iam jött oda hozzánk.
- Rikuji nem akarom a baráti csevejt megszakítani, de Yongcham elmondta a fő tudnivalókat. Újra te jössz.
- Máris megyek. – álltam fel a kanapéról és visszavittem az üres poharam a pulthoz – Jössz te is? – fordultam Adam felé
- Ki nem hagynám. – mosolygott rám
Visszasétáltam a kamerák elé, Adam pedig a nézőközönség sorai közé. Iam odajött hozzám és mondta:
- Csak lazán. Ahogy egyszer anno még egyetemista korodban kalauzoltad körbe az Aion rajongókat. – bólintottam majd visszasétált a kamera mögé
Felelevenítettem magamban a két évvel ezelőtti történteket, amikor a Lakrumi map miatt kalauzoltam körbe a rajongókat. Megigazítottam a ruhám és bólintottam a kamera felé. Iam visszaszámolt háromtól és folytatódott a forgatás.
- A grafikus team egy nagyon összeszedett csapat. Egymás kezei alá dolgozunk és mindent az én jóváhagyásommal küldenek a főnökség felé. Kérem kövessenek! – léptem be egy ajtón, amire rá volt írva, hogy: „Belépés csak engedéllyel". Egy nagy térbe érkeztünk, ahol kisebb körülbelül 130 centiméteres válaszfalak határolták el a kisebb részlegeket.
- Itt látható a designer stúdió. Itt tervezzük meg a remodelleket, a fegyvereket, ruhaszetteket, karakter kinézeteket. A mapok kivitelezésének nagy részét én csinálom. Külön kisebb teamek dolgoznak a különböző fegyvertípusokon, szetteken, eventes szetteken, hajakon, arc, testfelépítés kinézeteket, illetve a készülő mapok részterületein...
A körbevezetés ezután még körülbelül fél órát vett igénybe, majd következett egy interjú, amit minden részleg vezetőjével elkészítettek. Mindenkivel körülbelül egy pár perces interjút készítettek a kisfilmhez. Az interjút az irodámban készítettük Iammel és a riporterrel Tanjával.
- Rikuji korábban említetted, hogy több, mint négy éve dolgozol a cégnél. Milyen érzés a legfiatalabb női designer grafikusa lenni az Aionnak?
- Hatalmas megtiszteltetés. Korea megváltoztatta az életem és célt adott neki. Az NCSofthoz való bekerülésemmel egy álmom vált valóra, amit azóta is tovább hajszolok. Elvégeztem az egyetemet, közben folyamatosan dolgoztam a mostani kollégáimmal. Megcsináltam a mesterszakot és lettem az, aki most vagyok. Amikor kineveztek, alig hittem el és hatalmas megtiszteltetésnek vettem, hogy a cég egyik legfiatalabb dolgozója vezetői pozícióba került. Egy megvalósult álom, ami célként lebegett évekkel ezelőtt a szemem előtt.
- Te tervezted a Lakrumi és a Demahai mapot. Mennyi időbe telt a kivitelezése?
- Lakrumi map egy hatalmas teher volt. Már gimnazistaként álmodoztam egy mapról, amit én tervezek az Aionba. Az egyetem első féléve alatt fogtam bele és a kollegáim segítségével tökéletesítettük. Egy álomszerű zöld világ számomra. A szélcsatornák nagyon sok helyre el tudnak vinni minket. Régen mikor játszottam és találkoztam az első szélcsatornámmal még Sarpanban, imádtam. Sokan nem szeretik, de engem már akkor magával ragadott és gondoltam, miért ne lehetne többet egy mapba. A fortját megtervezni két napomba telt. Csak jött az ihlet és a részletek magától megjelenítődtek az érintőképernyőmon. Lakrum számomra az egyik gyermekem. Demahát ellentétben három részre tudod osztani van a zöld, a kopár hegyek és a vulkáni tűzmező. A változatosság gyönyörködtet alapon. Full pvp orientált, ami tesz rá egy lapáttal. Kivétel ez alól a központ, ahol mindkét frakció játékosai jelen vannak és innen tudnak eljutni a map különböző helyeire. Hasonlóan van megoldva, mint Tiamarantában. Ott is a központban, mindkét frakció tagjai jelen vannak és nem tudják egymást megtámadni. Ezzel elevenítettük fel a régi időket. Az egyik nagy kedvencem a mapban a kanyon, amit a legnagyobb aprólékossággal terveztünk meg. Sok visszajelzést kaptam a játékosoktól, játéktesztelőktől, vloggerektől, hogy magával ragadta őket a map sokszínűsége. Ennek a mapnak a megtervezése körülbelül másfél évig tartott és fél éve dobtuk piacra a 7.0-ás frissítéssel, amelyben az új class is szerepel, amelyet az unokatestvérem Peter Deschamps álmodott meg.
- Mit jelent számodra az Aion és a grafikus tervezés?
- Az informatika világa szőtte át az egész gyerekkoromat. Édesapám szoftvermérnök és régen dolgozott az NCSoftnál. Így tizenéves koromban egyik nagy célommá vált, hogy egyszer ellátogathassak a céghez. Mindig ódákat zengett róla és amikor eljutottam úgy éreztem hazaértem. A grafikai tervezés nemcsak a munkám, hanem a hobbim és az egyik hitvallásom. Általa kiélhetem a fantáziámat és utat nyit számomra egy új világ felé. Ugyanolyan fontos szerepet tölt be, mint a másik hobbim a tánc. Egy új világ kapuit nyitják meg számomra, ahol meg tudom formálni a képzeletem és hiába nem kézzel fogható, mivel virtuális kódok és képek sokasága, bizonyos szintig kézzel foghatóvá válik a képzeletem és meg tudom osztani másokkal. Az Aion nagyon régóta kulcsfontosságú szerepet tölt be az életemben. Nagy játékos voltam korábban egy francia szerveren. Magával ragadott a sokszínűsége. Az adrenalin száguldott az ereimben egy – egy pvp vagy fort foglalás alkalmával. Rám voltak utalva az emberek, mivel mindig clerik volt a főkarakterem. Elmondhatom már azt is, hogy a clerik azért lett ilyen, mert én így álmodtam meg hála annak a csapatnak, akik a classokért felelősek. Az Aion egy álomvilág, ahová az ember el tud menekülni. Kedve szerint irányíthat természetfeletti elemeket és dönthet bizonyos dolgok alakulása felől. Tudom ezt akármelyik hasonló stílusú játéknál elmondható. De a kezdetektől, ha nézzük, miből lett a mostani. Egy káprázatos álomvilág, ami be tudja szippantani az embert.
- Úgy érzem számodra az Aion egy mentsvár is egyben. Ki tudsz szakadni a hétköznapi gondokból. Játszol még valamilyen szerveren?
- Erre a kérdésre igazából nem szeretnék válaszolni és nem is válaszolhatok. – mosolyogtam rá
- Értem. – kacsintott – Örülök, hogy körbe vezettél minket, ezen a csodálatos helyen és elmondtad a véleményed. – meglátott egy posztert a falamon, ami a régi karakteremet ábrázolta – Az a te karaktered?
- Az? – fordultam a poszter felé. Bólintott. – Igen, ő az egyik régi karakterem totális mása Nalláé. Még a francia szerveren játszottam vele. Az első én általam tervezett chain szettben tündököl és a mace, shield párosítása is egyedi, mivel ezeket nem dobtuk piacra. Ő az én büszkeségem. Mindig rajta próbálom ki az új ötleteimet.
- Mintha láttam volna már korábban ezt a karaktert.
- Vele reklámozzuk körülbelül egy éve az új chain szettet és néhány remodellt.
- Ötletes. Köszönöm szépen az interjút! Egy élmény volt Rikuji.
- Én is köszönöm. – mosolyogtam rájuk
A kamera megállt. Kezet fogtam a stáb tagokkal, majd kikísértem őket a főkapun. Iam jelezte, hogy telefonon és e-mailben értesítenek bennünket, ahogy kész a dokumentumfilm. Visszamentem az irodámba. Kijelentkeztem a számítógépemből és kicsekkoltam a főkapun. Hazafelé vettem az irányt a pár hónapja megvett Lexusommal. Haza érve a Peterrel bérelt lakásba lefürödtem, majd megvacsoráztam. Csipogott egyet a telefonom, hogy e-mailem jött, amelyben a főnököm tájékoztatott, hogy három nap szabadságot adott a sikeres projekt zárás miatt. Vissza írtam neki, hogy köszönöm. Előkerestem Adam számát a telefonom névjegyzékéből és írtam neki, hogy holnaptól három napig szabadságon vagyok, amit ő nagy örömmel vett, mivel ő is akkor indul haza. Így legalább tölthettek vele egy kis időt és nosztalgiázhatunk és hülyéskedhetünk úgy, mint régen.