Végzetem

Bevezető..

-Miért akarsz más lenni? - idézem fel anyám szavait.

-Mert talán többre vagyok hivatott, mint, hogy selyembe öltözve jó pofizzak mindenkihez, porcelán tányérból evve, miközben odakint mások az életüket kockáztatják! - vágtam a legnagyobb politikushoz ebbe az országba, aki valójában az édesanyám.

-Ahj apádtól örökőlted a makacsságod.. - tette a kezét a halántékjára amit elkezdett masszírozni.

-Mr. Scott! Vigye a kisasszonyt a szobájába! Későre jár. - adta anyám az utasítást a komornyikunknak.

-Igenis mrs. Carl! -

A férfi mellém állt, majd utóljára arra a nőre néztem, aki úgy kezel engem, mintha még mindig az a kicsi lány lennék. Vettem egy mély levegőt, majd felálltam és felbatyogtam a szobámhoz.

Ahh mindig ezt csinálja! Mióta apa meghalt a kinti léte alatt, miközben felderítést indítottak egy másik országba, hogy felfedezzék az ellenség relytekhelyeit.

Emlékszem apám utolsó ölelésére, amikor szorosan szorított és azt mondta, mindjárt találkozunk újra.., csak az az újra sosem jött el..

Miközben felfedezték a csapatával a relytekhelyet, kiderűlt, hogy az egyik katona társa besúgó volt és csapdába invitálta a többi társát.. Ahol apa is ott volt.. Egy bombát dobtak be a helyre, ami pár pillanat után felrobbant és mindenki szörnyű halált halt volna, ha apa nem veti rá magát a bombára..így csak a 3 méter belül tartózkodók vesztették életüket. Apám hősies halált halt. De engem itt hagyott.. De ennek már több mint 5 éve!

Nagy volt a gyász az egész országba és anyám mellett voltak, vannak!

Akkoriban apám volt a legnagyob katona. A nevét mindenki ismeri.. számos kitüntetése volt, számos problémát oldott meg, mentett meg országokat, akadályozott meg háborúkat most meg! Minden a feje tetejére állt,igaz nincsenek háborúk, mert remek katonáink vannak, de mostanság nagyon oda figyelnek, hogy kik is tartoznak oda!

Követni akarom apám munkáját, jó tetteit folytatni amit elkezdett! De.. Anyám az országunk legnagyobb politikusa.. Mondhatni ő a "vezér".

Én meg a "vezér" egy szem lánya vagyok.. Mióta apám meghalt, semmi bele szólásom nincs semmibe.. Elridegűltünk egymástól. Ha nem lenne az étkező, nem is látnánk egymást. Mondhatni az egész életemet a szobámba tőltöm, néha mozdulok ki, és azt is csak testőrökkel, hogy ne legyek soha veszélybe.. Az anyám bele halna ha engem is elvesztene.. Pedig tudok magamra vigyázni! Ezt meg is akarom mutatni a seregbe! De ez csak egy szép álom..