Kpop Imaginations

Költözés/ VAV

Ki várt erre a napra? Te...
Mióta vártál erre a napra? Lassan 8 éve...
Ideges vagy? Nagyon!!

Ma van a nagy nap... Ma indul el az életed egy hatalmas szakasza, ugyanis ma indul el a géped Koreába. Két bőrönddel indulsz neki a nagy kalandnak, ugyanis a többi cuccod már a szép kis lakásodban vár rád.
Három éve véglegesen elhatároztad, hogy te akkor is Szöulban fogsz élni, így gőzerővel neki is estél az előkészületeknek.
1, a család felkészítése - a szüleid, habár sejtették hogy ez lesz, egyáltalán nem fogadták jól hogy ázsiába akarsz költözni, de azt hitték hogy ez csak egy felindulás és majd elmúlik (tévedtek)
2, nyelv - eddig is tanulgattad a nyelvet, de akkor aztán gőzerővel neki is álltál tanulni, hogy minden rendben menjen. Volt, hogy napi 6/7 órát is a füzeteid, és a könyvek felett töltöttél
3, pénz - iszonyat gyorsan álltál neki munkát keresni, és szerencsédre találtál is. Egész jól kerestél, és ha semmi feleslegeset nem vettél, simán össze is jött a havi 80 ezer
4, a lakás - amint megvolt az elegendő tőke, kereshetted is a lakást. Hetekig bújtad az internetet, több száz, vagy akár ezer lakást is átnézve, mire egyszer meglelted a tökéletes lakást.

Akkor meg is volt minden...
És most, a 23. életévedet is átlépve, a repülőn ülsz, ami nemsokára elindul az új otthonod felé.
Természetesen nem kívántál társalogni a melletted ülővel, ezért a fülesed bedugva elindítottad a majdnem 2000 számból álló, kpop listádat.
Fel is csendült a Give me more, egyik kedvenc bandádtól.
Mosolyogva, magadban énekelgetted a számot együtt Aynoval és a többiekkel, miközben a gép kerekei elemelkedtek a földtől.
-A francba... - suttogtad mikor bedugult a füled. Elfelejtettél rágót venni.

A több 10 órás útón végig zenét hallgattál, és jó vaskos füzeted elő-elővéve, olvasgattad a szavakat.
Kinnt világos volt, áldottad az időeltolódást, hogy nem az éj leple alatt kell megérkezned álmaid városába.
Aztán amikor a gép ereszkedni kezdett, elöntött a boldogság, és az izgalom érzése.

Vigyorogva sétáltál át a reptéren, figyelve a sok koreait körülötted. Habár nem illik, de belehallgattál egy-egy beszélgetésbe, hiszen élvezted hogy érted miről beszélgetnek.
-Helló Szöul!- néztél körbe kilépve az épületből. Igazából semmi érdekeset nem láttál egyenlőre. Parkolót, meg kocsikat pár fával vegyítve. De ez is Szöul része.
Bőszen integetve fogtál egy taxit, majd az úticélt bediktálva, el is indultál újdonsült lakásod felé.

Az ajtón belépve hirtelen megcsapott a szabadság illata. Nem volt túl jó, szóval gyorsan ki is nyitottad az ablakokat.
Csak ezután tudtál körülnézni először. Nagy nappaliddal összekötött konyhában egy konyhasziget foglalt helyet, egy pulttal, és pár székkel. A nappaliban csak egy kisasztal, egy kanapé, egy szekrény, és egy TV állt. Természetesen erkélyes lakást választottál, ahonnan rálátsz egy parkra. Ahogy a folyosón mentél, három ajtó volt. Jól tudtad hogy az első a fürdő lesz, és igazad volt! Zuhanyzó, kád, a mosdó, és egy wc. Aztán jött a két szoba. Az egyik nagyobb volt, tartozott hozzá egy gardrób, és egy kisebb fürdő. Ez lesz a te szobád. A másik pedig apróbb volt, és nem tartozott hozzá sem gardrób, sem fürdő.
Mosolyogva huppantál le az új ágyadra, és habár pihenni akartál, azonnal neki is estél a pakolásnak. De előtte, természetesen benyomtad a lejátszási listádat. És máris felcsendült Ayno hangja...

Először a szép fehér szekrényeidbe kipakoltad a ruháid, cipőid, és személyes tárgyaid.
Utána a lakás többi részébe is eltetted amit, és ahova kellett.
Aztán jött a nehezebb része: a dekor.
Az ágyra tetted az utolsó 3 dobozt, és óvatosan felnyitottad. Mindenféle kpop dolgok. Vagy 700 falra való kép, albumok, kártyák, lightstickek, plüssök, pólók, ékszerek... Minden amit a sok év alatt beszereztél. És ez csak bővülni fog.
Mindent szépen eltettél a polcra, és úgy rendezted be, hogy minden látszódjon nagyjából.
Aztán jöhettek a képek.
Na azokkal 5 órán keresztül elszórakoztál, de a végeredmény mindent megért.
Már most imádtad a szobád, amiről üvöltött hogy melyikek a bandáid. Az összesről iszonyatosan sok kép a falon, és a merchek pedig a szekrényeken. Párnák, plüssök az ágyadon. Igen, ez egy érett 23 éves szobája.

Most hogy készen voltál, pihenhettél volna, de nem tetted. Úgy döntöttél hogy iszol egy kávét itt, Szöulban.
Szóval felvéve egy fehér blúzt, csipkés gallérral, és egy magas derekú farmerbe be is tűrted, indultál is.
Ha emlékeid nem csaltak, láttál egy kávézót alig egy sarokra.

És hat perc séta után meg is láttad a kávézót. Nem csaltak az emlékeid.
Mosolyogva beléptél, és azonnal körbe is néztél. Valahogy máshogyan hatott a hely. Olyan volt mint egy kávézó otthon, csak ez már korea. Itt koreaiak ültek, és a pultos is az volt.
Angolul kezdett beszélni hozzád, de te legnagyobb meglepetésére koreaiul válaszoltál, tökéletes kiejtéssel.
Mielőtt elléptél a pulttól a kávéddal, meg is jegyezte hogy milyen jól beszéled a nyelvet. Mosolyogva megköszönted, és a finomsággal a kezedben el is indultál a lakás felé. Arra viszont nem számítottál hogy az ajtón kilépve azonnal kiverik a kezedből, egyenesen a ruhádra.
-Jézusom! Annyira sajnálom! Nem tudom mi van velem!! - hadarta koreaiul, te pedig azonnal felnéztél az ismerős hangra.
-GeumHyuk nem hiszlek el!! -(GeumHyuk:Van) kaptad el a fejed a másikra, hiszen Lou már szídta is. Nem más állt előtted, mint az egész VAV... A kedvenc bandád.
Teljesen sokkoltan nézted őket, és a könnyek is megeredtek, de szegények ezt teljesen félre is értelmezték.
-Jajj ne ne sírj!! - ijedt meg kedvenc tagod, GeumHyuk, mire te rázni kezdted a fejed - Ne haragudj! Veszek neked másikat!
-Te barom! Nem gondoltál arra hogy családi darab? - kérdezte felháborodva Chung (Baron).
-Jézus - fehéredett el Geum pillanatok alatt- Kérlek mond hogy nem az! - elnevetted magad arckifejezésére, mire megkönnyebbülten sóhajtott.
-Ajj istenem! Én csak egy kávét akartam inni - durcizott be Yoonho (Ayno).
-Miért sírsz?? - kérdezte tőlem HeeJun (Ziu), mire könnyezve válaszoltál.
-Mert imádlak titeket! - kaptad a szád elé a kezed, mire mindnek egy mosoly jelent meg az arcán.
-Igen? És ki a bias? - szólalt meg végre WooYoung (Ace).
-GeumHyuk - felelted a könnyeid letörölve, mire ő szégyenlősen mosolyogva nézett rád.
-Hát akkor ez egy remek első találkozás volt...-forgatta a szemét HeeJun (Ziu) , te pedig elnevetted magad.
-Nekem tökéletes!-nevettél fel.
-Csináljunk egy képet? - mosolygott Chung (Baron), és te bólogatva vetted elő a telefonod, hogy meg tudjátok csinálni a képet.
-Köszönöm!! - ragyogott az arcod.
-Nagyon szívesen, és kérlek ne gondolj bunkónak, de nekem most mindenképp kell egy kávé...- mondta Yoonho (Ayno), te pedig nevetve jeleztél hogy nem lesz ilyen. Gyorsan megölelt, és be is ment az üzletbe. A többiek a példáját követve lassan elindultak befelé, de Geum nem mozdult.
-Szóval hol vetted?
-Hm??
-A felsőd. - mutatott rá, te pedig hevesen ráztad a fejed.
-Nem! Nem kell venned nekem újat, és úgyis több ezer kilómétterrel arrébb vettem!
-Akkor legalább egy új kávét engedj meg! - nézett rád boci szemekkel, és te hülye lettél volna nemet mondani. Bólintottál, mire mosolyogva kitárta előtted az ajtót.
-Várj! Tiszta kávé a felsőm!-esett le neked, mire egy pillanatig sem agyalt.
-Akkor add meg a számod, és megisszuk máskor - rántott vállat. Egy pillanatig még lélegezni is elfelejtettél, de ő már elő is vette a telefont. Felhúzott szemöldökkel meredt rád, te pedig lassan bediktáltad a számod.
-Külföldi számod van?
-Ma költöztem ide - mosolyogtál büszkén.
-Ahh... Akkor már így első nap tönkre tettem a felsőd- mondta kínosan vakarva a tarkóját.
-Nem számít, majd valahogy megpróbálom kiszedni...de akkor én most megyek mert ragadok - nevettél.
-Igen, persze! Akkor majd hívlak... És akkor visszaadom... - mosolygott, és megölelve téged, megvárta míg elindulsz.

Az utca sarkáról visszanézve is láttad még kint állni...
Az az érzésed volt, hogy tényleg fog hívni. És akkor nem csakhogy találkoztál velük, de kávézni is fogsz a biasoddal...
Máris imádod Szöult...