Mivel a többség szívesen olvasna ilyeneket is, én pedig szívesen írnék, innentől lesz pár ilyen is. Aki nem szereti, szimplát áthussan felette :)
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hwasa és te sokáig közel álltatok egymáshoz. Még kilencedik első napján ismerkedtetek meg, nem túl előnyös módon. Éppen nagyon bámultad a tankönyveid listáját, és így nem nézted hova is lépsz. Éppen ezért nem tűnt fel mikor az italautomatáknál valaki hirtelen fordult meg. Nyilván neki is mentél, így ő beterített a frissen vásárolt teával. Ami pedig forró volt. A lány nem kért bocsánatot, sőt, téged hibáztatott. Te pedig őt, mert szerinted ő volt a hibás. Végül ő unta meg az értelmetlen vitát, és felajánlott neked egy felsőt, amit pótba hozott. Nem is sejtetted hogy ez a tesipólót takarja, de mivel nem volt más választásod, elfogadtad. Igazi szerencsétlennek érezted magad, hogy pont a gimi első napját ülöd végig, félig torna ruhában. Amire kifejezetten nem számítottál, az az volt hogy Hyejin órák után az iskola előtt fog várni. Veled ellentétben ő még a nagy szélben is modellnek nézett ki.
-Haza kísérlek, és akkor vissza tudod adni a pólóm.
-Nem szükséges, majd holnapra kimosom és elhozom!
-Nem kérdés volt. - jelentette ki, majd minden ellenállásod ellenére megragadta csuklódat.
Hamar rájött hogy nem is tudja a lakcímed, így végül átadta neked az irányítást. Életedben először örültél egy fél órás sétának, hiszen megtört a jég. Hwasa és te aközben jöttetek rá, milyen jól is megvagytok, mennyire jól kijötökk. Attól a naptól kezdve szinte össze voltatok nőve. Közös hétvégék, bulik, programok, és rengeteg közös ruha, amin felváltva osztoztatok. Sokszor nővéreknek néztek titeket, de előfordult már, hogy a közelségetek miatt egy párnak hittek benneteket.
Így ment ez egészen két hónappal ezelőttig. HyeJin szerzett egy új barátot, Yuta személyében. Új srác volt, és valamiért egyből kijöttek. Egyre többet láttad őket együtt, és téged egyre többet rázott le valami hülye kifogással. Nem kell bölcsésznek lenni ahhoz, hogy valaki tudja, neked ez borzasztóan esett. Egy idő után már nem is próbáltál kitalálni új programokat, mert Hwasa mindenre nemet mondott. Ezután jött csak a java. Kerülni kezdett téged. Az iskolában egyenesen levegőnek nézett, főleg ha Yuta is vele volt. Minden alkalommal össze szorult a szíved mikor együtt láttad őket. Erre rátett egy lapáttal, ha arra gondoltál, esetleg együtt vannak.
Mert igen, egy ideje úgy érzed hogy jobban megdobogtatja a szíved mint kellene. Egy ideje sokkal többet jelentenek neked kedves szavai, ölelései mint addig, és ezt nehezen tudtad elfogadni. Főleg mivel tudtad, nem viszonozza érzéseidet. Így megpróbáltad eltemetni.
Már csak két hónap volt az érettségi vizsgákig, így iszonyat szétszórt voltál. Éppen kiszaladtál a szakadó esőbe, esernyődet keresve táskád oldalában. Csak akkor jöttél rá hogy a könyvtárban hagytad, mikor már csurom víz voltál. Duzzogva battyogtál vissza a polcokkal teli helyiségbe, és csakugyan ott volt az asztalodnál a piros esernyő, amit még a te legjobb barátnőd vett neked.
-Nem azt mondtad hogy soha nem fogod elhagyni? - a számodra oly kedves hang hallatán fordultál meg, szembe találva magad gondolataid főszereplőjével.
-Tudod milyen szétszórt vagyok ha stresszelek, ráadásul fáradt is vagyok. Folyamatosan tanulok.
-Igaz. Nem is zavarlak, sok sikert. - biccentett, s simán elment volna.
Neked viszont valami azt súgta hogy nem hagyhatod.
-Hwasa! - érdeklődve fordult feléd - Mi történt velünk?
-Velünk? - ráncolta szemöldökét.
-Olyan jól megvoltunk. De jött Yuta, és azóta mintha idegenek lennénk. Én...próbáltam megmenteni a dolgokat. Miért hagy téged ez teljesen hidegen? Egyik napról a másikra toltál el magadtól, és én nem tehettem semmit! Neked nem fontos a barátságunk?
Hosszú pillanatokig hallgatott, már azt hitted hogy nem is hallotta, olyan halkan mondtad. De aztán végre szólásra nyitotta a száját.
-Mindennél fontosabb vagy nekem Y/N... Yuta csak segít, hogy ez ne így legyen.
Szavai mint egy tőr, úgy támadták meg szívedet.
-T-tessék? - gyűltek könnyek szemedbe.
-Ez nem olyan egyszerű mint gondolod.
-Akkor magyarázd el! - csattantál fel - Miért akarsz eltűntetni az életedből, mit tettem?!
Alig fejezted be mondatod, már határozott lépéseivel tolt az asztalnak, elzárva minden lehetőséget hogy elrohanj.
-Tudni akarod mit tettél? - finoman bólintottál.
-Teljesen elvetted az eszem, ezt! - közölte, majd azonnal megszüntette ajkaitok közötti távolságot.
Annyira meglepődtél, hogy szemeid kikerekedtek, de ahogy realizáltad mi történik, pilláid lecsukódtak. Úsztál az árral, hagytad hogy derekadnál fogva húzzon magához. Teljsen hidegen hagyta hogy csurom víz vagy, mintha nem is létezne eső. Csak te és ő voltatok.
-Szóval el akartál felejteni... - realizáltad, mihelyst elengedett.
-Ne haragudj. De már muszáj volt megtennem. - Túrt hajába idegesen.
-Megbocsájtok, ha megteszed még egyszer! - mosolyodtál el sokat mondóan.
Szerencsédre leesett neki, és semmi ellen vetése nem volt az alku ellen...
