¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Elhagytad lassan fél éve. Minden kapcsolatot megszakítottál vele, de mindezt az ő érdekében. Persze benne volt a pakliban hogy az ellenkezője jön össze a dolgoknak, de remélted hogy nem. Seungri ugyanis sokszor ivott, és hajnalban ért haza téged és az egészségét elhanyagolva. Hiába kérted hogy hagyja abba nem tetted. Így egy nap összepakoltál, és levelet hagyva elmentél. Csakhogy holnap van a szülinapja, és tudni akarod mi van vele, sikerült e a terved. Idegesen ütötted be a számot a telefonodba majd emelted a füledhez. -Igen? Kivel beszélek? - hallottad meg a hangot. Akkor ő is kitörölte a számod. -Szi.. Szia Taeyang.. Én vagyok. Y/N. - mondtad vékony hangon. -Y/N!? Te... Mit akarsz? Hova lettél? - hallottad a felháborodott hangját, amit maximálisan meg is értettél. -Én...nem tehettem mást. Így volt a legjobb neki és nekem is. Abba hagyta az ivást igaz? - Taeyang halkan hümmögött egyet, neked pedig egy szikla szakadt le a szívedről - Ezért mentem el. Tudtam hogy abba fogja hagyni.- beszéltél leginkább magadnak, ezzel teljesen összezavarva Taeyangot a vonal túlvégén. -Micsoda?! Ezért mentél el?! Nem lehetett volna ezt megbeszélni?! -Tae én... -TE NE TAEZZ! TUDOD MENNYIRE ÖSSZETÖRT?! MÉG MINDIG HALLJUK SÍRNI AZ ESTE, MÉG MINDIG HIÁNYZOL NEKI ÉS MÉG MINDIG KICSESZETTÜL SZERET! - üvöltött, de szavai nem pont emiatt érintettek meg. Hallják sírni. Kiköltözött a lakásunkból. De főként... Szeret. -Szeret? - kérdezted könnyeiddel küzködve. Megint egy hümmögés - Én is szeretem őt Taeyang. El sem tudod hinni mennyire. És hogy mennyire hiányzik, de értsd meg! Nem hatott rá a szép szó! Mindent elveszthetett volna! Az egészségét, a hírnevét, a családját... - eredtek meg a könnyeim. -És így a MINDENÉT vesztette el. - hangsúlyozta. A ruhád ujjával letörölve a könnyeid, szipogva szóltál. -Szeretnék ott lenni a szülinapján. Szeretném elmondani neki is. -Neked a maradék eszed is elment! - mondta döbbenten és idegesen. Meglehet. -Kérlek! Segíts Taeyang! - egy nagy sóhajjal és pár másodperc csendel később szólalt meg újra. -Legyen. Holnap 10-re gyere a régi lakáshoz és hozd a cuccokat amiket fel akarsz tenni, a srácok mennek és segítenek. Én meg dél fele viszem Seungrit. Ne merd megint megbántani Y/N, mert eltörlek! - váltott szigorúba, te pedig határozottan bólintottál, de mivel ezt nem láthatta... -Nem fogom..
Így hát úgy tettél ahogy mondta. Még aznap megvettél mindent és sokáig fent voltál hogy meg süssd Seungri kedvenc tortáját. Másnap már fél tízkor a lakásnál voltál és idegesen vártad a srácokat. El sem merted képzelni mennyire mérgesek rád, de meglepetés ért. -Taeyang elmondott mindent - kezdte GD mikor odaértek hozzád - Hagyjuk ki a magyarázkodós részét és álljunk neki ha lehetne. - eresztett meg egy halvány mosolyt, mire te mosolyogva bólintottál. Ezután ügyelve a kezedben tartott tortára, mindegyikőjük megölelt. De nem volt sok időtök, fel kellett állínati a dolgokat.
Pár perc volt délig, mindent készenlétbe tettetek, már csak Tae és a legfontosabb, Seungri hiányzott. -Nem akarok Taeyang! Nem vihetsz ide be! - hallottad meg a hangot, amitől egyből görcsbe rándult a gyomrod, így nehezen, de felálltál a kanapéról, az ajtót bámulva. A többiek mögötted állva várták hogy nyíljon az ajtó és Boldog Születésnapot-ot kiabálhassanak. De az ajtó nem nyílt. -De most be fogsz! - próbálkozott Tae. -Biztos hogy nem! Főleg nem a szülinapomon! Miért kell még jobban elrontani?! - a szíved szakadt meg szegény miatt, de majd most talán minden rendben lesz majd. -Csak menjünk be! Ez most jó lesz! - bizonygatta, mire egy rövid rendben után nyílt az ajtó. -BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!! - kiabálták mögötted, de Seungri csak tátott szájjal nézett valamit. Téged. -Y..Y/N? - kérdezte döbbenten, te pedig nagyot nyelve bólintottál. -Szi...szia Seungri. - abban a pillanatban hozzád futott, és leborulva eléd átölelte a derekad. Hasadba fúrva a fejét sírt, te pedig hirtelen azt sem tudtad mit csinálj. -Sajnálom! Én voltam a legnagyobb barom a világon, én...leszoktam! Nem iszom egy kortyot sem hónapok óta Y/N! -Tudom...-simítottam a hajára, de ő csak jobban sírt. -Kérlek, kérlek gyere vissza! Hiányzol, Szeretlek! - könnyek gyűltek a szemedbe, miközben elmosolyodtál. -Én is Szeretlek téged! - mondtad sírva, mire felemelte rád piros szemeit. -Tényleg? -Nagyon szeretlek, de muszáj volt elmennem! Tudtam hogy így megváltozol. Nem volt nap hogy nem gondoltam volna rád, de nem jöhettem még vissza, ne haragudj rám! - tetted kezeid az arcod elé miközben sírtál. Érezted hogy elenged, aztán pár pillanat múlva a karjait érezted magad körül. Seungri köré fogva a kezeid bújtál vállába, miközben ő a nyakadba bújt amennyire csak tudott. -Ne hagyj el többet Jagiya! - suttogta sírva. -Nem foglak. Soha többet. - mondtad felemelve fejed, ő pedig egyik kezét arcodra vezetve érintette össze ajkaitok, végre valahára.
