Baby, I am Worth it {NAMGI}

5. Kellemes meglepetés

~Yoongi pov.:~

Mikor felébredtem fogalmam sem volt hol vagyok. Félmeztelenül feküdtem valaki idegen ágyába.Lenéztem a melkasomra és láttam hogy a sebeim elhalványultak. Szóval az aki befogadott le is ápolta a sebeimet. Ah nem nagyon emlékszem sok mindenre. Várjunk. Amire emlékszem az az volt hogy megszólítottam Namjoon az utcán. Nem láttam ott senkit ezért muszáj voltam szolni neki. Az elájulás szélén voltam. Akkor most az ő ágyában feküdnék? Nem bántam vele valami fényesen de ő mégis befogadott ha minden igaz. De akkor most hol van? Kimásztam az ágyból és kimentem a szobából. Elindultam le a lépcsőn és láttam hogy a kanapén ül és a TV-t nézi. Szóval mégis csak nála vagyok.
-Kaphatnák egy rövid újjut?- szoltam oda neki. Kicsit megijedt ahogy hirtelen valaki hozzá szolt.
-Persze máris adok.- mondta majd fel ment előttem a szobába ahol feküdtem. Én pedig mentem utána.
-Ez a te szobád?-kérdeztem miközben ő a szekrényében keresgélt. Persze Yoongi ennél hülyébb kérdést nem is kérdezhettél volna, komolyan.
-Igen.-mondta majd felém nyujtott egy kék rövid újjut.
-Őm nemtudtam mitcsinálni , kénytelen voltalak téged ide hozni, mentőt nem akartál ezért így döntöttem.-mondta majd a szemembe nézett.
-Semmi gond, igazából meg is akartam köszönni hogy voltál olyan jó hogy gondomat viselted pedig megsem érdemlem.- mondtam majd lesütöttem a fejemet.
-Ne viccelj , természetesen nem hagytalak volna az utcán ,meg amúgy is osztálytársak vagyunk.-mondta egy mosollyal az arcán.
-Ah de azok után hogy ilyen bunkó voltam veled...- mondtam de félbeszakított .
-Hé emiatt nerágódj ,ami volt , volt nemharagszom.-mondta mire elmosolyodtam.
-Kérsz valamit enni?-kérdezte nagylelkűen.
-Ah nem, így is túl sokat törödtél már velem. Inkább haza megyek.- mondtam majd indultam az ajtó felé.
-Mondtam már hogy ez rendben van meg amúgy is sokat aludtál , bisztos éhes vagy.-mondta.
Ebben igaza volt. Farkas éhes voltam. -Najó legyen- mondtam beadva a derekam, majd követtem le a konyhába. Mikor leértünk megkérdezte:
-Spagheti jó lesz? Anyukám nagyon finoman csinálja.-mondta büszkén.
-Aha.-mondtam majd leültem az asztalhoz. Elém rakta a tányért majd enni kezdtem. Tényleg nagyon finom volt. Mikor megettem feláltam és beraktam a tányért a mozsdóba.
-Köszönöm , nagyon finom volt.- megköszöntem és elmosolyodtam. Namjoon ugyan igy tett.
-Na de most már tényleg megyek.- mondtam majd elindultam az ajtó felé. Kikísért majd így szolt:
-Legközelebb vigyázz magadra.- mondta majd mélyen a szemembe nézet. Gyönyörű barna szemei voltak. Tele volt tisztasággal. A mondatára csak bólintottam. Közelebb léptem hozzá hogy közelebről csodálhassam arcát. Tényleg nagyon szép volt. De persze ezt a léptemet nemrealizáltam, csak bámultam. Közel hajoltam arcához és ha időben nem térek észhez bisztosan rátapadok ajkaira. De nem tettem. Lehet szegényt el is riasztottam volna. Meg amúgy sem hiszem hogy meleg. Kár.
-Akkor szia.-köszöntem el tőle egy halvány mosollyal.
-Szia.- köszönt el ő is majd kiléptem az ajtón. Haza fele út csak azon járt az eszem hogy ő kell nekem. Minden áron meg akarom szerezni. Csak még egy dolgot kell megtudnom. Hogy ő is olyan e mint én , hogy ő is a fiúkat szereti e... Ez az információ annyira titkos hogy az égvilágon senki nemtud róla. Még én magam sem mertem egy kicsit sem kimutatni mert igazából nem volt kinek. De most hogy találkoztam Namjoonnal, minden megváltozott. Teljesen elragadott a kinézete meg a jó szívűsége is. Már az első nap a suliban felfigyeltem rá. Csak először vele is olyan rideg voltam mint a többiekkel. Féltem bevallani magamnak hogy lehet tényleg bejön. De nemhittem hogy tényleg ennyire elvarázsol.

Itt a kövi rész. Most Yoongi szemszögéből láthattátok a dolgokat. Remélem kezd izgi lenni mert szerintem igen. 😂 Lehet ez a rész kicsit rövidebre sikeredett de igyekszem hosszab részeket kirakni.