Baby, I am Worth it {NAMGI}

15. Tiltott szerelem

~Namjoon pov.:~

Ott ált az ajtóban az az ember. Az ember aki 3 éve eltünt az életemből, és most ujra itt van. Egy borzasztó formában.
Csak bámultam őt kínzó tekintetemmel. De nembírtam szó nélkül hagyni.
- Te meg mit keresel itt?-kérdeztem kicsit ideges hangnemmel.
- Ezt hamarabb kérdezhetném én tőled. Mondjuk azt hogy miért fekszel egy fiú ágyában.
- Ismered ezt az embert Namjoon?- kérdezte Yoongi kicsit meglepődve.
- Sajnos igen... Ő az apám.- mondtam ki kínkeservesen. Yoongi tekintete teljesen lefagyott és egy szót sem tudot kierőszakolni magából.
- Mi az hogy sajnos? Hogy mersz velem így beszélni?- kérdezte miközben egy kicsit felhúzta magát.
Elnevettem magam majd hozzá szoltam:
- Még hogy hogy beszélek veled? Te már nem vagy senki az én életemben. Elhagytál minket 3 éve rémlik?-dörgöltem órra alá majd folytattam:
- És most ide jössz nekem belepofázni az életembe? Hát megál az eszem. Ha meg annyira tudni akarod ő a párom. És semmi közöd többé az életemhez.- vágtam a fejéhez szavaimat. Nemtudott se köpni se nyelni. Yoongi anyukája megfogta a kezét és kimentek a szobából. Ezután én Yoongira néztem aki még mindíg sokkos állapotban volt.
- Neharagudj a viselkedésem miatt de nembírtam tovább.- mondtam.
- Semmibaj , viszont mi lessz ezek után velünk?- kérdezte kétségbeesve.
- Fogalmam sincs. De nemhagyom hogy közénk áljanak. -mondtam elhatározva.
- Namjoon. Fél testvérek lettünk. Tudod mit jelent ez? - mondta majd rám vezette tekintetét.
- Igen sajnos tudom. De kész ennyi , vége feladjuk? Ezek után hogy összejöttünk, szeretjük egymást csak így adjuk fel az egész kapcsolatunkat?- kérdeztem félve.
- Nemtudom. Most kikell szellőztetnem a fejemet. Nemsokára jövök. - mondta majd ott hagyott. Elsemhiszem mitörtént az előbb. Az apám csak hirtelen beálít és felforgat mindent. Miért kellett Yoongi anyukájának pont az én apámat kifognia? Nemhiszem el az élet miért büntet ennyire. Mikor végre találtam magamnak valakit akit tiszta szívemből szeretek és ő is engem és ez történik. De nemfogom hagyni hogy tönkre tegyék a kapcsolatunkat Yoongival. Sok mindent elvett már az életemből apám de ezt nemfogom hagyni.

~Yoongi pov.:~

Amint megudtam hogy a drágalátos anyám új párja Namjoon apja, teljesen lesokkoltam. Miért kellett egyáltalán elmondania? Jobban meglettem volna úgy hogy nemtudom. És ugyan úgy Namjoon is. Mivel eggyütt vagyunk és szeretjük egymást nem fogom hagyni hogy tönkretegyék a kettönk kapcsolatát. Tulságosan szeretem Namjoon hogy csak úgy feladjam ezt az egészet. Pár náp alatt teljesen az életem részévé vált. Muszaj voltam eljönni egy kicsit kiszellöztetni a fejem. Tulságosan sok volt ez nekem egyszerre. Szegény Namjoont ott hagytam egyedül ,de nem leszek sokáig távól ezért remélem megvár. Ugyan oda mentem ahová az nap mentem mikor áthívtam magamhoz Namjoon-t. A kikötőbe. Ugyan úgy leültem a móló szélére és bámultam a vizet. Ez eléggé lenyugtat ezért gyakrabban fogok ide járni. Nem voltam ott maximálisan egy órát és már mentem is haza. Namjoon szerencsére még nálunk volt. Muszáj vagyunk megbeszélni hogy lessz tovább. Ahogy beértem a házba röktön a szombámba vettem az irányt. Onnan tudtam hogy Namjoon még itt van ,mert a cipője még lent volt az előszobában. Mikor felmentem Namjoon az ágyamon ült, már természetesen nem pizsamában. Leültem mellé de mielőt mondhattam volna valamit is ,anya berontott.
- Mit akarsz?- kérdeztem mérgesen.
- Beszélni szeretnék. Mind kettőtökkel.-mondta komolyan.
Namjoonnal csak egymásra néztünk.
Anya becsukta maga mögött az ajtót majd az ágyra ült mellénk.
- A kapcsolatotokról lenne szó. -mondta anyám.
- Mivan vele?-kérdeztem teljesen nyugodtan.
- Mi az hogy mivan vele? Mivel féltestvérek vagytok nem lehettek eggyütt. Kész ennyi. -mondta ki anya felsem fogva mit mondott az előbb.
- Mi az hogy kész ennyi?-kérdeztem felháborodva.
- Nem szakíthatsz el minket egymástól. A szerelemnek nem lehet parancsolni. Nem fogunk szakítani. Nem fogunk mi türni amiatt mert te pont az apját nézted ki magadnak.-mondtam még mindig idegesen.
- Figyelj. Nekem semmi gondom nincs azzal hogy ő egy fiú. Megértem hogy felvagy háborodva mivel ezek szerint szereted őt és ő is téged de megkell értenetek, ez így nem mehet tovább.- mondta anya.
- Nem , nemhiszem hogy érted a helyzetet. Te most konkrétan azt kéred tőlünk hogy szakítsunk hogy te boldogan élhess probléma mentesen az új pároddal.- mondtam még mindíg eléggé felháborodva.
- Ami azt illeti...- mondta majd felmutatta a kezét.
- Nemsokára a férjem lessz.-mondta.
- Hát ez pompás.- mondtam majd hamisan elnevettem magam.
Namjoon halgatott. Nemszolt közbe semmit az egész beszélgetésünk alatt.
- Majd ehez vissza térünk egy kicsit később.- mondta majd kiment a szobából.
- Nem is hiszem el hogy képzelik hogy csak így szét akarnak szakítani minket. - mondtam Namjoonra nézve aki csak a földett bámulta.
- Valami baj van?- kérdeztem kicsit ijedten.

~Namjoon pov.:~

Amikor Yoongi anyukája bejött és mondta hogy beszélni akar ,tudtam mi lessz a téma. A mi kapcsolatunk Yoongival. Ahogy elkezdett beszélni a nő erről az egész helyzetről, beláttam. Lehet tényleg igaza van. Lehet tényleg hagynunk kellene ezt az egészet. Nagyon szeretem Yoongit, pár nap alatt az életem részévé vált ezért nehéz lessz elengedni. De ezt így nem folytathatjuk. Mivel az anyja nemsokára hozzá megy az apámhoz, ezuttal hivatalosan is féltestvérek leszünk és nem így néz ki egy testvéri viszony. Nem olyan ami köztünk van Yoongival. Lehet miután kimondom amit akarok végkép nem fogunk beszélni , amit borzasztóan bánni fogok de más választásunk nincs. Muszáj megtenni. Néztem fel Yoongira és beszélni kezdtem.
- Hogy baj van e? -kérdeztem meglepődve.
- Természetesen hogy baj van. Ez az egész szituáció egy baj ami ellen nincs mit tenni. - mondtam
- Mit akarsz ezzel mondani? -kérdezte Yoongi ijedten. Hjaj istenem segíts hogy nefájjon ez annyira egyikönknem sem.
Becsuktam a szemeimet és nagyot nyeltem. Kinyitottam a szemeimet és Yoongi szemeibe béztem. Sajnálom szerelmem...
- Úgy értem hogy tényleg szakítanunk kellene. Borzasztóan szeretlek mivel teljesen az életem részévé váltál és nem akarlak elveszíteni de más választásunk nincs.- mondtam majd a könnyeim útnak eredtek. Ez volt életem legnehezebb döntése.

Sziasztok. Itt az úljabb rész. Remélem tetszett és nem köveztek meg a történtek miatt 😀.