Baby, I am Worth it {NAMGI}

12. Boldogság? Szerelem!

~Namjoon pov.:~

Miután felvettem a telefont kissé lesokkoltam.
-Szia. - szólt bele Yoongi a telefonba.
-Szia. - mondtam kicsit meglepődve.
- Neharagudj hogy tegnap úgy elrohantam egy szó nélkül de nem volt más választásom. -mondta lehangoltan.
- Semmi gond bisztosan jó okod volt rá , nemharagszom.- mondtam bíztatva őt hogy tényleg nem haragszom. Mivel tudtam mi volt az oka.
- Át tudnál most jönni? Tudom késő van de tulságosan egyedül érzem magam és nagyon jó lenne ha most itt lennél.- mondta mire én teljesen meglepődtem. Miért pont enegem hív? Természetesen nagyon örültem ajánlatának.
- Rendben, mingyárt ott vagyok. - mondtam majd leraktam a telefont.
Még magam sem tudom hogy fogok elmenni mivel anyukám ilyen későn már nem fog elengedni sehová, mivel lassan fél 8 van. Nem volt más választásom. Kénytelen vagyok kimászni az ablakon. Igen egy kicsit hülye ötlet de ez van. Lassan kinyitottam az ablakot hogy necsapjak vele nagy zajt majd kimásztam a tetőre. Óvatosan lecsúsztam majd a végén beugrottam a kertbe. Remélhetőleg anya nem vett ebből a kis akciómból észre semmit. Ahogy a lábam a földet érte, röktön elindultam Yoongihoz. Mikor oda értem bekopogtam mire ő majdnem röktön ki is nyitotta az ajtót.
- Szia. -köszöntem.
- Szia. -köszönt ő is majd behívott.
Elég nagy házban laknak , vagyis inkább lakik mivel az annya ritkán jár haza. Miután behívott felmentünk a szobájába majd leültem vele szembe az ágyon.
- Mivel a telefonba nem akartam mondani de azért rohantam el mert... meghalt a nagyapám.- mondta majd lehajtotta a fejét.
- Nagyon sajnálom -mondtam szomorúan.
- Köszönöm - mondta majd rám nézett.
- De nem azért hívtalak ide hogy szomorkodjunk - mondta majd egy mosolyt eröltetett az arcára.
- Anyukád elengedett ilyen későn? -kérdezte már egy kicsit jobb kedvel.
- Hát az az igazság... hogy elszöktem.-mondtam kicsit szégyelve magam.
- Azta. És hogy surrantál el úgy hogy anyukád nem vette észre?- kérdezte meglepetten.
- Kimásztam az ablakon. -mondtam majd elkapott a röhögés. Yoongi csak egy ideig nézett majd ő is elkezdett nevetni.
- Most komolyan? -kérdezte vissza még mindíg nevetve.
- Igen -mondtam majd a szemébe néztem.
Elég sokáig beszélgettünk még. Nagyon jól éreztem magam vele. Láttam hogy ugyan úgy ő is feltud oldódni a társaságomban aminek nagyon örülök. Mire az órára pillantottam már fél tíz volt.
- Lassan mennem kell haza. Már eléggé késő van. - mondtam még mindíg az órámat nézve.
- Ahjj kár. Pedig olyan jól elvoltunk. - mondta majd elgondolkodott. Vajon mit akar mondani?
- Őm ... nem szeretnél itt aludni? -kérdezte mire én kissé lefagytam. Tényleg azt szeretné hogy itt aludjak?
- Őm rendben. - mondtam.
- Ha szeretnéd aludhatok lent a kanapén és tiéd lehet az egész kettes ágyam.-mondta mire én szinte röktön rá vágtam. Lehet gyorsabban is a kelleténél.
- Nem muszáj el menned hiszen ez a te ágyad meg engem amúgy sem zavarna ha itt aludnál. Persze csak ha téged sem zavar hogy velem kell aludnod. -mondtam kicsit félénken.
- Természetesen nem.- mondta mosolyogva.
- Én megyek lezuhanyzom szeretnél te is?- kérdezte.
-Természetesen eggyenként.-jelent meg egy kissé perverz mosoly az arcán. Na de Yoongiii.
- Igen szeretnék ha nemgond.- ma már zuhanyoztam de jól esne megint.
- Rendben megyek addig én és addig te keress egy pólót amiben szeretnél aludni.-mondta ,majd rámutatott a szekrénye eggyik polcára. Bólintottam majd oda léptem a szekrényéhez. Az ágya a sarokban volt és vele szemben volt a szekrénye. Benyultam majd kivettem egy fekete pólót. Mivel Yoonginak a ruhatára kb tiszta fekete cuccokból ál ezért sok választásom nem volt. Magamhoz tettem a pólót és egy kicsit nagy volt.
- Egy kicsit nagy rád. -szólalt meg Yoongi megijesztve engem.
- Megijesztettél. - mondtam majd a melkasomhoz raktam a kezem.
- Amúgy igen de legalább kényelmes lessz benne aludni.-mondtam.
- Mondjuk igen. -mondta majd elment az ágyhoz megvetni.
- Akkor megyek most én. -mondtam majd lassan az ajtóhoz sétaltam.
- Rendben. -mondta majd folytatta az ágy megvetését. Mikor beléptem a fürdőszobába levettem a ruháimat majd beléptem a zuhanyfülébe. Gyorsan lemostam magam majd felvettem a ruhámat. Vissza mentem Yoongi szobajába ahol már csak az éjjeli lámpa égett az ágy oldalán. Leültem az ágyra Yoongi mellé aki csak ott ült csendesen. Úgy éreztem hogy ez a kérdés amit most felfogok tenni az addig fogja nyomni a lelkemet míg ki nem mondom.
- Apukád most hol van?- kérdeztem meg mire Yoongi csak lehajtotta a fejét.
- Neharagudj, ha nem szeretnél róla beszélni nem eröltetem.-mondtam védekezve.
- Semmibaj , elhagyta anyukámat mikor még én kicsi voltam. - mondta majd mélyen a szemembe nézett.
- Értem . Sajnálom. -mondtam majd én is a szemébe néztem.
- Nesajnáld. Nem volt olyan fontos.- mondta de én éreztem hogy hazudik.
- Az életemben senki nem fontos már. Csak te. - mondta mire én meglepődtem.
-Én?-kérdeztem meglepett arcal.
- Igen te. Teljesen megkedveltelek és most nincs senki más akire számíthatok. Most is hogy eljöttél főleg hogy itt maradsz ez nagyon sokat jelent nekem. - mondta egy mosollyal az arcán.
- Ez természetes. Én is megkedveltelek. És mindíg itt leszek amikor csak szükséged lessz rám. - bíztattam hogy mellette maradok. Csak egymás szemeibe néztünk perceken keresztül. Újra megszünt körülöttem a világ. Ahogy a közelébe kérülök a pillangók újra megjelennek a hasamban. A szívem a torkomban dobog és a légzésem is felgyorsul. Nembírom tovább. Muszáj elmondanom neki mit érzek. Összeszedtem minden bátorságom majd megszólaltam.
-Yoongi.
-Hm?
- Én...jobban kedvellek..mint egy barátot, úgy értem....belédszerettem...- mikor ezt kimondtam nemtudtam többé a szémebe nézni. Lehajtottam a fejem és vártam mit fog mondani. Nagyon szégyeltem magam.
- Neharagudj... . -mondtam még mindíg lehajtott fejjel.
Yoongi még mindíg halgatott. Óvatosan felnéztem és nem láttam a szemeiben semmit. Féltem mit fog mondani. Kinevet? Elküld? Nemtudtam mire számitsak. Csak néztem magam elé amikor hirtelen Yoongi az állam alá nyult. Felemelte a fejemet úgy hogy a szemébe nézzek. Közelebb hajolt majd hirtelen rátapadt ajkaimra. Elkezdte mozgatni párnácskáit enyémen. Amit én természetesen viszonoztam. Kicsit szélesebre nyitottam a számat a csók közben mire Yoongi röktön cselekedett és átcsúsztatta nyelvét a számba. Nagyon meglepődtem tette után de nem ellenkezdtem. Perceken keresztül csókoloztunk. A levegő hiány miatt váltunk el.
- Namjoon. -mondta majd a szemembe nézett.
- Hm?-kérdeztem egy hümmögéssel.
- Én is belédszerettem -mondta egy kissebb mosollyal az arcán.
Valaszát én is egy kis mosollyal díjaztam.
- De most már szerintem menjünk aludni. Már lassan 11 óra.-mondta majd befeküdt az ágy eggyik részére.
- Rendben.-mondtam majd én is befeküdtem az ágy másik felére majd Yoongi leoltotta a lámpát. Felém fordult szóval én háttal voltam neki. Hirtelen közelebb húzott magához majd átkarolta derekamat.
- Jó éjt .-mondta.
- Jó éjt .-mondtam.
És így aludtunk egészen reggelig.

Sziasztok. Itt egy uljabb rész. Végre az érzelmek útnak eredtek. Remélem tetszett ez a rész is. Ezt a részt holnap Yoongi szemszögéből is elolvashatjátok. Amúgy mostantól ilyen hosszú részek lesznek. Vagyis igyekszem ilyeneket irni.😊