Baby, I am Worth it {NAMGI}

2.2 Azthittem ennek már vége

~Namjoon pov.:~

Miután kellemesen kipihentük magunkat , olyan 3 óra fele úgy döntöttünk elmegyünk a városba. Felöltöztünk majd lementünk az emeletről. Kiléptünk az ajtón majd összekulcsoltuk kezeinket és úgy sétáltunk. Nagyon jó idő volt. A nap sugarai melegítették arcomat. Nem volt túl meleg de olyan pont kellemes volt. Lassan beértünk a közpöntba. Ott már azért elég sok ember volt. Nyüzsögtek össze vissza. Mindenki végezte a saját dolgát. Velünk szembe volt egy nagy pláza mellette pedig egy kissebb kávézó.
- Nem megyünk be oda?-kérdeztem Yoongitól a kávézóra mutatva.
- De bemehetünk.-mondta majd elindultunk annak irányába.
Mikor beléptünk kellemes kávé illatt volt az egész helységben. Leültünk egy üres asztalhoz majd kikértük az italainkat.
- Tudod , a kávézók mindíg az első randinkra emlékeztetnek.-mondta Yoongi miközben kezemet simogatta az asztalon.
- Az egy randi volt?-kérdeztem tetetett meglepődötséggel.
- Bolond. Persze hogy az volt. Csak tudod akkor nem pont úgy hívtalak el mintha randira mennék, hanem mintha csak egy sima találkozóra.-mondta Yoongi.
- Igen tudom, de ez nem gond. Számomra akkor is nagyon különleges volt. Hisz több időt tölthettem veled.-mondtam mosolyogva.
- Igen, ez így igaz. Örültem neki hogy igen mondtál.-mondta Yoongi boldogan.
- Ki nem hagytam volna.-mondtam kuncogva.
Ő is el eresztett egy kissebb nevetést ami zene volt füleimnek. Imádom amikor boldog. Akkor én is az leszek. Jól esett ez a kis nosztalgiázás.
- Mik a terveid a középsuli után?-kérdezte Yoongi ezt az igen nem várt kérdést.
Meglepett , mert ezen még nem gondolkodtam.
- Nemtudom még, addig még van idő.-mondtam őszintén.
- És te?-kérdeztem.
- Matek tanár leszek.-mondta komolyan. Először nem hittem a füleimnek. Most komolyan ezt mondta?
- Ugye csak viccelsz?-kérdeztem röhögve.
- Persze hogy viccelek.-mondta nevetve ő is.
- Én meg a matek pfff , két különböző dolog.-mondta még mindíg nevetve.
Erre nekem is muszáj voltam elnevetnem magam.
Jól éreztem vele magam. Hiányzott már hogy ilyen gondtalanok a napjaink.
Gyorsan eltelt az idő. Miután kifizettük a számlát elindultunk haza fele. Nagyon fura érzés fogott el út közben. Miközben fogtam Yoongi kezét , folyamatosan azt éreztem hogy valaki néz. Forgolódtam de nem láttam senkit. Viszont mikor mögénk fordultam megtaláltam a személyt aki szinte égetett a tekintetével. Azthittem csak halucinálok. Hirtelen apámat láttam ott. Borzasztóan nyugtalanított ez az egész ezért szóltam Yoonginak.
- Yoongi.-böktem meg.
- Mondjad szivem.-szólt vissza kedvesen.
- Van mögöttünk egy férfi. Már egy jó 10 perce bámul és tuti csak halucinálok de úgy nézett ki mint apám.-mondtam nyugtalanul.
Yoongi lassan és nem feltűnően hátra nézett.
- De Namjoon, hisz nincs is ott senki.-mondta mire én nem hittem a fülemnek.
- Hogy mi, de hát az hogy...-fordultam hátra én is.
- Gyere most már menjünk haza.-mondta majd láttam rajta hogy megfeszült. Hisz nekem. Tudom. Érzem.
Válaszul csak bólintottam.
Mikor haza értünk fél 7 volt. Chanyeol már otthon volt és a TV-t bámulta a nappaliban.
-Á sziasztok, merre voltatok?-kérdezte.
- Csak sétáltunk, kicsit szétnéztünk a városban.-mondta Yoongi.
- Értem. Kértek valamit enni? Rendeltem sushit.-mondta boldogan.
- Én most nem kérek.-mondta Yoongi.
- Én sem , köszönöm.-mondtam én is.
- Rendben de ha megéheznétek , tudjátok hol találjátok.-mondta Chanyeol.
Mind ketten bólintottunk majd felmentünk az emeletre. Eléggé feszültek voltunk mind ketten. Ezt lehett érezni a levegőben.
- Menjünk zuhanyozni utána meg pihenjünk le.-mondta egy kissebb nyugtató mosollyal.
- Rendben.-próbáltam én is egy kissebb mosolyt magamra kényszeríteni.
Miután mind ketten megvoltunk -már pizsamában ami egy polóbol ált mindkettőnknek- vonultunk le a konyhába enni valamit. Úgy döntöttünk eszünk a sushiból amit Chanyeol rendelt. Ő közben már felment a szobájába. Miután ettünk elraktunk magunk után mindent. Már készültünk felmenni a szobánkba mikor hirtelen kopogtak. Egymásra néztünk Yoongival majd lassan oda léptünk az ajtóhoz.
Kinyitotta majd egy igazán kellemes meglepetés fogadott. Tae volt az. De nem egyedül.
- Úristen Tae!-mentem oda hozzá majd egy szoros ölelésbe vontam.
- Ó Namjoon, de jó látni titeket.-mondta Tae.
- Hát még téged. Gyertek be.-hívtam be őket. A nappaliban foglaltunk helyet.
- Amúgy mint látjátok nem vagyok egyedül.-mondta Tae.
- Ő itt Jungkook a régi osztálytársatok és az én mostani párom.-folytatta egy nagy mosollyal az arcán.
- Ó hát gratulálunk, nagyon örülök nektek.-mondtam őszintén.
- És mi szél hozott ide titeket? Hisz csak tegnap érkeztünk ide.-mondta Yoongi gyanakodva.
- Hát őm igen.. Van egy kis probléma.-mondta Tae mire én eléggé feszült lettem. De ahogy láttam Yoongi is.
- Mi lenne az?-kérdeztem türelmetlenül.
- Apukád itt van Busanban.-mondta lehajtott fejjel.
Egymásra néztünk Yoongival.
- Én megmondtam!-mondtam Yoonginak.
- Micsodát?-kérdezte Tae.
- Ma nagyon bámult egy alak az utcán és nagyon hasonlított apámra de azthittem csak halucinálok. De ezek szerint nem.-mondtam kétségbe esve.
- De mégis hogyan? Honnan tudta hogy itt vagyunk?-kérdeztem egyre idegesebben.
- Fogalmam sincs.-mondta Tae őszintén.
- Próbáltalak hívni de nemtudtalak elérni.
- Jaj , igen. Megváltozott a számom.-mondtam.
- Értem. Viszont mi holnap már utazunk vissza. Szóval nem lenne gond hogy ha ma itt töltenénk az éjszakát?-kérdezte Tae.
- Nemhiszem hogy Chanyeol haragudna szóval nyugodtan.-mondta Yoongi.
Felvezette őket a vendég szobába majd vissza jött hozzám. Felmentünk eggyütt a szobánkba majd lefeküdtünk aludni.
- Jó éjt Namjoon.
- Jó éjt Yoongi.
Egymás ölelve aludtunk el.

Azthittem ennek az egésznek már vége. De tévedtem....

Hellókaa. Itt egy új rész. Remélem tetszik . Lassan fokozódnak az izgalmak ám 😁. Nemsokára jön a kövi 😘.