Baby, I am Worth it {NAMGI}

2.13 Mi folyik itt?

~Namjoon pov.:~

- Hát ti? Mégis merre jártatok?-kérdeztem egy kicsit feszülten.
- A városban voltunk , elkellett intéznünk pár dolgot a munkámmal kapcsolatban.-mondta Yoongi.
- Aham, értem.-mondtam egy kicsit sem nyugodtan. Érzem hogy hazudik. Csak tudnám hogy miért....
- Gyertek gyerekek egyetek. Nem reggeliztetek még ha jól sejtem.- mondta anya egy mindent tudó mosollyal az arcán majd oda tessékelte őket az asztalhoz.
- Igen, tényleg nem ettünk még.-mondta Chanyeol majd mindketten leültek.
Én úgy döntöttem felmegyek a szobánkba. Baromira idegesít hogy Yoongi nem akarja elmondani az igazat. Megint belekeveredett valamibe? Nem, nemhiszem. Nem tenne velem ilyet.
Miután felértem a szobánkba úgy döntöttem lezuhanyzom. Gyorsan felkaptam a benti ruhámat majd vittem magammal a fürdőszobába. Levetkőztem majd beáltam a zuhany alá. Miután ez megvolt , felvettem a benti ruhámat majd vissza mentem a szobánkba. A pizsamámat elraktam majd lefeküdtem az ágyra. Bekapcsoltam a TV-t és keresgélni kezdtem a csatornák között. Miután találtam valami kissé izgalmasabb műsort, leraktam magam mellé a távirányítót. Azt néztem miközben éreztem hogy minnél jobban álmosodom. Éreztem hogy testem elgyengül majd lassan elalszom.

~~~~~~~~~

Délután olyan 4 óra körül keltem fel.
Elég sokat aludtam. Úgy döntöttem lemegyek a nappaliba és megnézem a többieket. Kicsit lenyugodtam Yoongival kapcsolatban, de még mindíg nemtudom mit titkol előlem. Hisz megbeszéltük hogy ezek után őszinték leszünk egymással. Hová lett ez a Yoongi? Pár nap alatt ennyire semmivé váltam számára? Mitcsináltam hogy ezt érdemlem ?
Lassan battyogtam le a lépcsőn a könnyeimmel küzködve. Úgy döntöttem beszélek Yoongival. Mikor leértem a földszintre, nem láttam senkit. Bementem Chanyeol szobájába , majd megláttam anyát.
- Ó szia Joonie. Már épp végeztem a pakolással. Segítessz levinni a táskáimat?-kérdezte anya egy lágy mosollyal.
- Persze.-mondtam egy kissebb mosollyal.
Levittem a táskáit , majd lent már várt Tae, Jungkook és Chanyeol. De Yoongit sehol nem láttam...
Tae és Jungkook oda léptek hozzám egy ölelésre.
- Hiányozni fogsz Joonie. Remélem minnél hamarabb látjuk majd egymást.-mondta anya miután őt is megöleltem.
- Ti is nekem. És én is remélem.-mondtam kedvesen.
Miután elköszöntünk egymástól lementek a kocsihoz. Chanyeol is már ment volna le hogy kivigye őket a reptérre ,de megragadtam a karját.
Ő az egyetlen aki bisztosan tudja holvan Yoongi.
- Valami baj van?-kérdezte mitsem sejtve.
- Hol van Yoongi?-kérdeztem kicsit ingerülten.
- A kávézóban.-mondta.
- Mi? Egy szót sem szolt hogy ma már be kell mennie.-mondtam gyanakvóan.
- Nem említette? Furcsa.- mondta kicsit feszültebben. Tudja mi folyik itt, de nem akarja elárulni. Mielőtt kérdeztem volna valamit, megszólalt.
- Megyek , kiviszem őket a reptérre.-mondta majd lement a többiekhez.
Fogalmam sincs mi folyik itt , de kifogom deríteni.

~~~~~~~~~~~~

Este 8 óra lehetett de Yoongi még mindíg nem ért haza. Kezdtem nagyon is aggódni. Miután Chanyeol haza ért bezárkózott a szobájába és nem volt velem hajlandó beszélgetni. Az volt a kifogása hogy fáradt. Persze én tudom hogy nem csak ez áll a háttérben.
Úgy döntöttem lezuhanyzom majd felmegyek lefeküdni. Beléptem a fürdőszobába majd elvégeztem az esti rutinomat. Visszamentem a szobába majd bebújtam az ágyba. Próbáltam elaludni de egyszerűen nem ment. Nemtudtam holvan és hogy mi van vele. Aggódtam érte, de mégis csalódottnak éreztem magam. Hisz tudom hogy hazudik.

~~~~~~~~~~

Éjszaka egy nagy durranásra keltem. Felkaptam a fejem majd ránéztem az órára. Fél 3 volt. Kimásztam az ágyból majd csendben lesétáltam az emeletről. Nem láttam senkit. Kicsit azért féltem, az is megfordult a fejemben hogy most lehet megölnek.
Lassan bementem a nappaliba, majd megláttam Yoongit a kanapén feküdni. Összevoltam zavarodva , de legbelül mégis egy kicsit megkönnyebültem hogy nem lett semmi baja. Nem értettem miért nem jött fel hozzám. Úgy döntöttem nem keltem fel. Reggel megbeszélünk mindent. Vagyis én azthittem....

~~~~~~~~~~

Reggel üres ágyra ébredtem. Aztán eszembe jutott hogy Yoongi lent alszik a kanapén. Gyorsan lementem a nappaliba hogy beszélhessek vele. Yoongi már nem feküdt a kanapén ahogyan éjszaka tette. Körbe néztem az egész házban de sehol sem láttam. Chanyeol sem volt otthon , mivel ő dolgozik. Yoongi is dolgozni ment volna? Nagyon kétlem.

~~~~~~~~~~

Ez így ment egy jó pár napon keresztül. Mire felkeltem reggel , ő már nem volt itthon. Míg én nem feküdtem le aludni , nem ért haza.
Konkrétan már nem is láttam. Csak éjszaka amikor felkeltem, láttam hogy a kanapén fekszik. Úgy döntöttem ezt nemhagyom így. Beálítottam az ébresztőt reggel 5re , majd lefeküdtem aludni.

~~~~~~~~~

Reggel fel is keltem 5kor. Szerencsémre szólt az ébresztő, ezért sikeresen felkeltem. Lementem a nappaliba ahol megláttam Yoongit még aludni. Elmosolyodtam, mivel ma nem hagyom elmenni. Muszáj beszélnünk. Már rég beszélnünk kellett volna. Bementem a konyhába és csináltam két bögre kávét. Kivittem őket a nappaliba , majd leraktam őket az asztalra. Leültem az eggyik fotelba és vártam míg felkel. Nem kellett sokat várnom, ugyanis pár perc után elkezdett nyujtózkodni.
Lassan kinyitotta szemeit majd rám nézett. Félelmet és csalódotságot véltem felfedezni szemeiben.
- Jó reggelt.-mondtam egy bíztató mosoly kíséretében.
- Én..-próbálta kinyögni a szavakat de valahogy nem ment neki.
- Te?-kérdeztem.
- Nekem most mennem kell.-mondta majd felpattant a kanapéról.
- Mi?-kérdeztem meglepődve.
- Sajnálom.-mondta majd az ajtóhoz sietett.
- Nem mehetsz el. Addig nem míg nem beszéltünk.-mondtam felemelve a hangom.
- Muszáj elmennem.-mondta majd kinyitotta az ajtót és kiment rajta.
Itt éreztem azt hogy ő már nem szeret többé. Nem számítok neki. Nem érdekli mivan velem. Itthon hagy egyedül napokon keresztül. Nem is alszik velem. Annyit sem érdemlek hogy magyarázatot kapjak.
Csalódtam benne. Úgy éreztem most vagy soha. Most már muszáj megtudnom mifolyik itt. Utána megyek. Gyorsan felkaptam magamra egy farmert és egy rövid ujjút. Kiléptem az ajtón majd utána siettem. Gyalog indult el ezért láttam merre fordult le. Gyorsítottam lépteimen hogy utól érjem. Lefordult egy kissebb utcába. Hát ez nagyon nem a kávézó. Itt már száz százalékig bisztos voltam benne hogy nem a kávézóba jár el naponta. De amikor befordultam abba az utcába ahová ő is, megláttam őt meg pár fegyveres embert. Elbújtam a fal mögé de szerencsétlenségemre megláttak. Amilyen gyorsan csak tudtam elkezdtem futni, de nem jutottam sokáig. Ahogy kiértem az úttestre , egy autóval találtam szembe magam. Reagálni nem volt időm, az autó olyan gyorsasággal csapódott belém hogy ott helyben elnyelt a sötétség.....

Gyerekek tudom nagyon eltűntem de ez most így alakult. Sajnálom, nagyon. Remélem azért vártatok a folytatást.❤️