Baby, I am Worth it {NAMGI}

13. Határtalan érzések

~Yoongi pov.:~

Miután felvette a telefont biztosan meglepődött hogy mégis honnan tudom a számat és hogy miért hívtam.
- Szia.
- Szia. -mondta eléggé meglepődve.
- Neharagudj hogy tegnap úgy elrohantam egy szó nélkül de nem volt más választásom.-mondtam elégge szomorúan.
- Semmi gond bisztosan jó okod volt rá , nemharagszom.-mondta engem bíztatva. De engem akkor is nyomott a büntudat. Nemtudtam hogy hozhatnám ezt helyre ,mikor eszembe jutott valami.
- Át tudnál most jönni? Tudom késő van de tulságosan egyedül érzem magam és nagyon jó lenne ha most itt lennél. -mondtam kicsit félve mit fog rá mondani. Mivel lassan fél 8 ezért elégge necces hogy el engedik e.
- Rendben, mingyárt ott vagyok. - mondta majd lerakta a telefont.
Szóval most várok. Nem telt el 10 perc és valaki kopogott az ajtón. Lerohantam egy másodperc alatt a lépcsőn. Kinyitottam az ajtót és Namjoont ált ott. Pont ahogyan gondoltam. Most is tündökölt.
- Szia. -köszönt.
- Szia. -köszöntem én is majd behívtam. Felmentünk a szobámba majd leültünk egymással szemben az ágyamon.
- Mivel a telefonba nem akartam mondani de azért rohantam el mert... meghalt a nagyapám.-mondtam majd lesütöttem a fejem.
- Nagyon sajnálom. - mondta sajnálkozóan.
- Köszönöm. - mondtam majd rá néztem.
- De nem azért hívtalak ide hogy szomorkodjunk.- mondtam majd egy mosolyt eröltettem az arcomra.
-Anyukád elengedett ilyen későn? -kérdeztem már egy kicsit jobb kedvel.
- Hát az az igazság... hogy elszöktem.-mondta kicsit szégyelve magát.
- Azta. És hogy surrantál el úgy hogy anyukád nem vette észre?- kérdeztem eléggé meglepetten. Hisz nem néznem ezt ki belőle.
- Kimásztam az ablakon. -mondta majd elkapta a röhögés. Csak egy ideig néztem majd belőlem is kitört a nevetés.
- Most komolyan? -kérdeztem vissza még mindíg nevetve.
- Igen. -mondta majd a szemébe néztem.
Rendesen elbeszélgettünk. Nagyon jól éreztem magam mellete. Hirtelen az órajá nézett majd mondta.
- Lassan mennem kell haza. Már eléggé késő van.
- Ahjj kár. Pedig olyan jól elvoltunk. - mondtam majd elgondolkodtam. Milene ha ma itt aludna? És ha elutasít? Ahj.. de egy próbát megér.
- Őm ... nem szeretnél itt aludni? -kérdeztem mire ő kicsit meglepődött. Biztosan nem számított egy ilyen kérdésre tőlem.
- Őm rendben. - mondta mire én teljesen meglepődtem de egyben borzasztóan örültem is.
- Ha szeretnéd aludhatok lent a kanapén és tiéd lehet az egész kettes ágyam.-mondtam mert lehet nem szeretne velem egy ágybam aludni amit megérek. Mire ezt kimondtam szinte röktön rá vágta:
- Nem muszáj el menned hiszen ez a te ágyad meg engem amúgy sem zavarna ha itt aludnál. Persze csak ha téged sem zavar hogy velem kell aludnod. -mondta kicsit félénken.
- Természetesen nem.- mondtam egy mosollyal.
- Én megyek lezuhanyzom szeretnél te is?- kérdeztem tőle.
-Természetesen eggyenként.-jelent meg egy kissé perverz mosoly az arcomon. Ezt nem hagyhadtam ki bocsi Namjoon.
- Igen szeretnék ha nemgond.-mondta.
- Rendben ,megyek addig én és addig te keress egy pólót amiben szeretnél aludni.-majd rámutattam a szekrényem eggyik polcára.
Beléptem a fürdőszobába , levettem a ruháimat majd beáltam a meleg víz alá. Nagyon kellemes volt ez a testemnek főleg a tegnapi meg a mai nap után. Miután végeztem felvettem pizsamámat  majd indultam vissza a szobámba. Namjoon épp az eggyik trikómat méregette magához. Nagyon édi volt. Nem hagyhattam szó nélkül
- Egy kicsit nagy rád.- mondtam mire ő egy kicsit megugrott. Ezek szerint nem vette észre hogy az ajtóbol figyeltem.
- Megijesztettél. - mondta majd a kezét a melkasához emelte.
- Amúgy igen de legalább kényelmes lessz benne aludni.
- Mondjuk igen. -mondtam majd elindultam az ágyhoz megvetni.
- Akkor megyek most én. -mondta majd lassan az ajtóhoz sétalt.
- Rendben. -mondtam majd folytattam az ágy megvetését. Míg Namjoon zuhanyozott nem igazán járt az eszem semmin. Egyszerűen csak örültem hogy itt marad velem. Miközben az ágy megvetésével megvoltam leoltottam a nagy lámpát és már csak a kis éjjeli lámpa égett. Nem sok idő telt el és Namjoon már vissza is jött a zuhanyzásból. Leült az ágyamra mellém. Nem igazán szólt semmit de láttam rajta hogy bántja valami. Míg gondolkodtam rajta hogy kérdezzek e rá mi a baj addig ő szolalt meg.
- Apukád most hol van?- kérdezte meg mire nemtudtam mit reagálni csak egyszerűen lehajtottam a fejem.
- Neharagudj, ha nem szeretnél róla beszélni nem eröltetem.-mondta védekezve.
- Semmibaj , elhagyta anyukámat mikor még én kicsi voltam. - mondtam majd mélyen a szemébe néztem.
- Értem . Sajnálom. -mondta majd ő is a szemembe nézett.
- Nesajnáld. Nem volt olyan fontos.- mondtam, de nem úgy nézett ki mint aki elhitte. De nem is kellet ,mert tényleg fontos volt. De már csak volt.
- Az életemben senki nem fontos már. Csak te. - mondtam mire ő teljesen meglepődött. De ez volt az igazság.
-Én?-kérdezte meglepett arcal.
- Igen te. Teljesen megkedveltelek és most nincs senki más akire számíthatok. Most is hogy eljöttél, főleg hogy itt maradsz ez nagyon sokat jelent nekem. - mondtam egy mosollyal az arcomon. Tényleg nagyon boldog voltam.
- Ez természetes. Én is megkedveltelek. És mindíg itt leszek amikor csak szükséged lessz rám. - bíztatott hogy mellettem marad. Ami nagyon jól esett, hogy én is fontos vagyok neki.
Csak egymás szemeibe néztünk perceken keresztül. Nagyon zavarba jöttem ettől. Megjelentek a pillangók és a szívem gyorsabban dobogott.
Nagyon gondolkodott valamin. Amikor hirtelen megszólalt.
-Yoongi.
-Hm? -kérdeztem kívancsian.
- Én...jobban kedvellek..mint egy barátot, úgy értem....belédszerettem...- mikor ezt kimondta lehajtotta a fejét. Azthittem álmodok. Ő most vallot nekem szerelmet. Úr isten. Nembírtam felfogni mitörtént velem az előbb. Borzasztóan boldog voltam.
- Neharagudj... . -mondta még mindíg lehajtott fejjel.
Nemtudtam megszólalni. Teljesen sokkban voltam. A boldogság teljesen úrrá lett a testemben. Ő ovatosan felnézett mire én tudtam hogy cselekednem kell. Ez volt az eggyetlen módja hogy kifejezem az iranta való szerelmemet. Közelebb hajoltam majd hirtelen rátapadtam ajkaira. Elkezdtem mozgatni párnácskáim az övén. Viszonozta a csókomat amire magamban már kiordítottam volna az egész világnak. Kicsit szélesebre nyitotta száját mire én röktön átcsusztattam nyelvemet a szájába. Éreztem hogy egy kicsit meglepődött mivel a teste kicsit megremegett. Hosszú perceken keresztül csókoloztúnk. És csak a levegő hiány miatt váltunk el. Úgy éreztem itt az ideje hogy megszólaljak.
- Namjoon. -mondtam majd a szemébe néztem.
- Hm?-kérdezte egy hümmögéssel.
- Én is belédszerettem. -mondtam egy kissebb mosollyal az arcomon.
Kijelentésem után ő is elmosolyodott.
- De most már szerintem menjünk aludni. Már lassan 11 óra.-mondta. majd befeküdtem az ágy eggyik részére.
- Rendben.-mondta majd ő is befeküdt az ágy másik felére. Aztán leóltottam a lámpát. Felé fordultam úgy hogy ő nekem háttal volt. Megkaroltam derekát és egy kicsit közelebb húztam magamhoz.
- Jó éjt. -mondtam.
- Jó éjt. -mondta.
És így telt az éjszaka egészen reggelig.

Sziasztok. Itt az előzö rész Yoongi szemszögéből. Remélem nem lett unalmas és értékelitek. Úgy éreztem az ő szemszögéből is megkell irnom ezt a részt mivel szerettem volna hogy lássátok neki is az érzéseit a situáció felett.