Baby, I am Worth it {NAMGI}

2.14 Boldog vég

~Namjoon pov.:~

Hangos csipogásra keltem. Borzasztóan fájt a fejem és alig tudtam kinyitni a szemeimet.
Óvatosan pislogni kezdtem és nagy nehezen kinyitottam a szemeimet. Körbe néztem , majd láttam hogy egy kórház szobában fekszem. Yoongi a kezemet szorongatta és sírt. Szinte zokogott. Nem vette észre hogy felkeltem.
- Ez mind az én hibám szerelmem. Kérlek neharagudj rám. Sajnálom.-mondta suttogva még mindíg sírva,de én értettem minden eggyes szavát. Lassan kezdtek beugrani a történtek.
Megmozdítottam egy kicsit a kezem more Yoongi felkapta a fejét.
- Végre felkeltél. Annyira féltem.-monda kétségbeesetten.
Nem mondtam semmit csak bámultam a szemeibe.
- Kérlek mondj valamit. - kérlelt mivel továbra sem voltam hajlandó megszólalni. Hogy haragudtam e rá? Dehogy. De dühös voltam. Nem a baleset miatt, hanem hogy titkolózott előttem. Csalódtam benne. Hisz megígérte hogy őszínte lessz velem.
- Miért? - ennyit tudtam mondani.
- Mindent elmondok neked. Ígérem.-mondta , mire én felnevettem.
- Tényleg? Multkor nem ért sokat az ígéreted, emlékszel? Azt mondtad ezek után őszinték leszünk egymással. Én az is voltam, ellentétben veled...-mondtam ingerülten.
- Igen tudom, elbasztam. Tényleg nagyon sajnálom. Csak most az egyszer kérlek halgass meg. -mondta a könnyeivel küzködve. Válaszul csak bólintottam. Mély levegőt vett, majd elkezdte.
- Egy elég piszkos ügybe keveredtem. Újjab drogos üzlet.- mondta mire én meg akartam szólalni de félbeszakított.
- Kérlek halgass végig.
- A multkor amikor erről beszéltünk, megígértem neked hogy soha többé nem keveredek ilyesmibe. Miattad. Én ehez akartam tartani magam, csak a dolgok nem úgy alakultak ahogyan én szerettem volna. Az irányítás kicsúszott a kezeim közül. Rájöttem hogy függő lettem. Így belementem a játékukba. Azt ígérgették hogy végén egy nagy összeget adnak majd nekem hogy belementem egyáltalán ebbe az egészbe. Naív voltam. Természetesen semmit nem kaptam volna. De erre túl későn ébredtem rá. Annyira szerettem volna pénzt gyüjteni, hogy külön költözhessünk , eggyütt. Csak boldog életet akartam magunknak. Nagyon sajnálok mindent. Ezt a balesetett bele értve. Ha nem én te nem fekszel most itt.-fejezte be mondanivalóját.
Szavai eléggé megleptek és egyszerre szomorúságot és fájdalmat éreztem.
- Nemharagszom rád. Egy kicsit sem. Csak dühös voltam. És most is az vagyok. De magamra. Hogy én ebből nem vettem észre semmit. Éltük az életünket miközben te szenvedtél.-mondtam a sírás határán.
- Ez nem a te hibád, nehibáztasd magad. Ha hamarabb cselekszem nem itt tartanánk. De most már minden rendben lessz. Elvonóra fogok járni. Rendbe fog jönni az életünk. Esküszöm.- mondta majd megpuszilta a kezemet. Én pedig felhúztam magamhoz egy csókra. Szeretem őt. Nemtudnák nélküle élni. Mindent megfogok tenni hogy minden rendben legyen.

~~~~~~~~~~~~~

Másnap kiengedtek a korházból mivel nem szenvedtem semmi komoly sérülést.
Egy pár napra rá Yoongi elkezdett járni az elvonóra. Remélem segíteni fog, ő egy erős ember ezért bízok benne hogy képes rá.

~~~~~~~~~~~~~

Pár héttel később rendeződni látszott az életünk. Megbeszéltünk mindent és rendbe jöttek a dolgok közöttünk.
Hétfő reggel volt , szokás szerint újra ketten maradtunk. A reggeli kávénkat a teraszon fogyasztottuk el. Miután ez megvolt , bementünk a házba. Yoongi a konyhába engem pedig felküldött a telefonjáért az emeletre. Nem is ő lenne ha nem felejtene el mindíg mindent. Csak fejet rázva indultam fel az emeletre. Miután megtaláltam a telefonját vissza indultam az alsó szintre.
- Ott volt az éjjeli szekrényen, ahol általában hagyni szoktad.- kiabáltam be neki a konyhába a nappaliból. Viszont nem érkezett semmi válasz.
- Yoongi , magadra gyujtottad a konyhát? - kérdeztem nevetve. Továbbra sem érkezett válasz.
- Yoongi? - kérdeztem kicsit megijedve. Úgy döntöttem elindulok a konyhába. Miután beértem olyan dolog várt amire nem számítottam.
- Boldog szülinapot Szerelmem. - mondta egy nagy mosollyal egy tortát tartva kezében.
- Oh Yoongi, hát emlékeztél rá? - kérdeztem meghatódva.
- Hát hogy is felejthettem volna el. - mondta boldogan.
Elfújtam a gyertyákat a tortán majd le emeltem a kezéből és az asztalra raktam. Szorosan átöleltem őt majd megcsókoltam.
- Köszönöm szépen. - mondtam pityeregve.
- Várj még valamit oda kell adnom.- mondta majd kinyitotta a fenti szekrényt. Kiemelt onnan egy borítékot majd átadta nekem.
- Nyisd ki.- mondta egy mosollyal.
Úgy is tettem. Kinyitottam majd láttam hogy két repülő jegy van benne, ami Thaiföldre szól.
- Úristen Yoongi ez bisztosan nagyon drága volt. Nem kellett volna.- mondtam.
- Ó dehogynem kellett. Így legalább mind a ketten kikapcsolódhatunk végre eggyütt. - mondta boldogan.
- Ebben igazadvan. - mondtam majd újra szorosan átöleltem.
- Na de most együnk. - mondtam nevetve.
- Jó együnk. - mondta ő is nevetve.
Hát igen, teljesen elfelejtkeztem hogy ma van a szülinapom. Annyi minden történt mostanában hogy teljesen elfelejtettem.
Miután ettünk a tortából , ami hozzá teszem nagyon finom volt, elvitt ebédelni és moziba. Nagyon jól telt el ez a nap. És főleg annak örültem hogy egy olyan személlyel tölthettem aki a világon mindennél többet jelent nekem.
Miután haza értünk, lezuhanyoztunk és lefeküdtünk aludni.

~~~~~~~~~~~~~~

Pár nappal később eljött a nap amikor teljesen bolondok háza volt nálunk. Mivel holnap utazunk Thaiföldre , ezért jobbnak láttuk ha előtte egy nappal pakolunk be. Jobban is tettük mivel ha holnap reggel kellene lehet lekésnénk a repülőt. Összevissza rohangálunk a házban egy-egy ruhadarabot keresve. Miután nagy nehezen mindent bepakoltunk 3 óra után, úgy döntöttünk felhívjuk anyáékat. Jó ideje nem beszéltem már velük ami miatt szörnyen érzem magam.

----

Egy jó másfél óra után megosztva egymással minden eggyes kis pillanatot ami történt velünk, leraktuk a telefont. A nyelvem is elfáradt a sok beszélésben. Yoongi meg bealudt mellettem. Ahj a kis álomszuszék. Már eléggé késő van ezért nem is csodálkozom. Bebújtam mellé én is az ágyba majd álomra hajtottam a fejem.

~~~~~~~~~~~~

Reggel 5órakkor keltünk. Felkaptuk bőröndjeinket majd lementünk ,mivel Chanyeol már várt. Taxival terveztünk menni de Chanyeol felajánlotta hogy kivisz minket.
Miután kiértünk a reptérre elköszöntünk Chanyeoltól majd felszáltunk a repülőre.
- Izgulsz? - kérdezte Yoongi miután elfoglaltuk a helyeinket.
- Egy kicsit. - mondtam egy kissebb mosollyal.
Ő erre megfogta a kezemet, én pedig vállára hajtottam a fejemet. Így ültünk egész úton. Miután megérkeztünk , elfoglaltuk szálássunkat majd kipakoltunk. Egy hétig tervezünk itt lenni ezért hoztunk egy jó pár ruhát. Mivel még nem volt annyira késő úgy döntöttünk hogy lemegyünk a tengerpartra. A víz nagyon kellemes volt. Nagyon jó érzes volt ott lenni. Felszabadultnak és boldognak éreztem magam. Hisz életem szerelmem tart most épp a karjaiban miközben nézzük a naplementét. Mi lehetne ennél szebb?
Amikor először találkoztunk, sohasem gondolatam volna hogy mi eggyütt leszünk. Hogy ennyire szeretni fogom őt. Hogy ennyire fontos lessz nekem. Hogy nélküle elképzelni sem fogom tudni az életem. Ennyi nehézség után amit az élet elénk álított, láss csodát itt vagyunk. A világ eggyik legszebb helyén, ketten, boldogan, szerelmesen, szeretetben. Csak ez számít. Mert te Min Yoongi, te jelented nekem a világot, te vagy a fényem a sötétségben. Mert nélküled , nem lettem volna képes mind ezt végig csinálni..
Szeretlek ma, szeretlek holnap, szeretlek mindörökké....

~~~~~~~~~~~~~~VÉGE~~~~~~~~~~~~~~

Húh gyerekek elsem hiszem hogy eljutottunk idáig. Életem első könyvét befejeztem. Elsem tudjátok képzelni mennyire szerettem irni ezt a könyvet. Még ha idönként nem látszott úgy de tényleg boldogsággal töltött el amikor irhattam. És most itt vagyunk az utolsó rész végén. Lehet valakinek ez a könyv egy csalódás , lehet valakinek a kedvencei közé tartozik. Mindenesetre köszönöm mindenkinek aki elolvasta és kitartott a végéig. Szeretlek titeket és majd találkozunk a következő könyvemnél. Sziasztok❤️