Baby, I am Worth it {NAMGI}

9. A nagy találkozás

~Namjoon pov.:~

A csütörtök nagyon gyorsan elszaladt. Yoongi megint nem volt suliba. A tanárok megint unalmasak voltak és én megint nemfigyeltem nagyon az órákon. Suli után átmentem Taehoz. Videójátékoztunk , filmeztünk de mire észbekaptam már 8 óra volt és haza kellet mennem.
Ma péntek van. Mint mindíg 7:00kor kelek majd a fürdőt veszem célba.
Megmosom az arcom és lemegyek a konyhába. Szokásosan anya lent vár a reggelimmel.
- Jó reggelt - köszöntem.
- Jó reggelt Joonie, hogy aludtál? - kérdezte egy mosollyal az arcán.
- Egész jól és te?- kérdeztem még kicsit álmosan.
-Én is. - mondta majd leült az asztalhoz hogy elfogyassza a reggelijét.
Én is leültem és ugyan így tettem. Miután végeztem vele, felmentem a szobámba és átöltöztem. Miután ez is megvolt , felkaptam a táskámat és elindultam.
Miközben jártam órárol órára egész végig csak Yoongi járt az eszemben. Már alig vártam hogy 3 óra legyen és végre találkozhassunk. Szerencsére hamar elszaladt az idő. Már épp a suliból sétaltam haza felé mikor eszembe jutott hogy nehogy anya ma akarjon elmenni a bútorosba. Kicsit megijedtem hogy most mégis hogy lessz, de a talit nem fogom lemondani az bisztos. Mikor haza értem anya még nem volt otthon. Gondolom nemsokára jön. Felmentem a szobámba és kinyitottam a szekrényem. A ruháim között kezdtem kutakodni hogy mégis mit vegyek fel. Egy kék ingnél és egy fekete farmernél döntöttem. Lassan felöltöztem és a fürdőszobába mentem. Mire elkészültem már fél 3 volt. Ezért úgy döntöttem lassan elindulok. Mikor leértem az emeletről anya már itthon volt. Pedig nem is hallodtam mikor jött.
- Ennyire kiöltözve akarsz bútorokat vásárolni? -mondta kuncogva.
- Neharagudj anya ez ma nem fog menni ,elfelejtettem hogy már van programom. -mondtam egy kicsit elhúzva a szám.
- Semmibaj szivem majd holnap elmegyünk.- mondta majd egy puszit nyomott az arcomra.
- Köszi anya , de most megyek mert elkések szia. -köszöntem el tőle.
-Szia Joonie , érezd jól magad.- mondta majd  kiléptem az ajtón.
Elég hűvös volt az időjárás mivel az ősz közepén vagyunk, ezért nem is csodálkozom.
Mire oda értem tíz percel volt 3 előtt. Beléptem a kávézóba és Yoongi már ott volt. Leültem vele szemben az asztalhoz majd köszöntem.
- Szia.
- Szia -mondta egy mosollyal az arcán.
Nagyon édesen mosolygott. És eszméletlenül jól nézett ki.
- Még nem kértem semmit mivel nemtudtam mitszeretnél inni.-mondta majd belenézett az itallapba.
- Nemgond , vagyis inkább köszönöm.-mondtam egy halvány mosollyal az arcomon majd én is belepillantottam a választékba. Oda lépet hozzánk a pincérlány aki borzasztóan mosolygot Yoongira ami nemtetszett. Leadtuk rendelésünket majd végre elment.
- Ismered a lányt? -kérdeztem kicsit bizonytalanul.
- Öm nem , miért? -kérdezte kicsit meglepetten a kérdésem miatt.
- Nagyon mosolygott rád , lesem vette rólad a szemét. -mondtam egy kis undorral az arcomon. Amit remélem Yoongi nem vett észre.
- Ó , Tényleg? - mondta nevetve.
- Észre sem vettem. -mondta majd megrántotta a vállát. Nem telt el 5 perc a rendelésünk óta és már ki is hozták a kávéinkat. Yoongi alátétjére oda csúsztatott a pincérlány egy kis cetlit egy kacsintás kíseretében. Hát had ne mondjam mennyire felhúztam magam. Yoongi kinyitotta a cetlit amin a lány telefonszáma díszelgett. Egy egyszerű mozdulattal össze gyürte , felált és kidobta a kukába. Ezt persze egész végig a pincér lányra nézve. Nem lettem volna a pincérlány helyében. De nekem ez persze borzasztó örömöt okozott. Nem hagyhattam mosolygás nélkül.
-Mi az?- kérdezte Yoongi szórakozottan.
- Semmi.-mondtam kuncogva. Majd ő is elkuncogta magát.
Mind a ketten egy sima kávénal döntöttünk. Borzasztó nagy csend uralkodott közöttünk, ezért úgy éreztem cselekednem kell.
- Amúgy miért nem jártál suliba? - kérdeztem meg tőle. Bár nemhiszem hogy pont egy ilyen kérdésre számított de most ez jött ki belőlem.
- Nemnagyon volt kedvem suliba menni , azok után ami történt velem. -mondta majd belekortyolt kávéjába.
- Értem. -mondtam majd én is beleittam a kávémba. Nem merem tőle megkérdezni mégis ki verte meg ennyire. Majd talán máskor.
- Mesélj magadról valamit. - mondta Yoongi. Erre nem igazán számítottam de szívesen mesélek neki.
- Rendben , mit szeretnél tudni?-kérdeztem.
-Nemtudom , mondjuk a családodról , kivel élsz , vagy mit szoksz csinálni szabad idődben, ilyesmi. -mondta.
- Anyukámmal élek , apám elhagyta anyámat 3 éve és vele ment a tesvérem is. Ők most Norvégiában élnek. Szoval van egy testvérem akivel végkép nem tartom a kapcsolatot. Szabadidőmben leginkább rajzolok vagy összetörök dolgokat.-mondtam mire az utolsó mondatomra kicsit meglepődött.
- Összetörsz dolgokat? - nevette el magát.
- Igen. Annyira ügyetlen vagyok hogy ez már az életem része.-mondtam majd kitört belőlem a röhögés. És úgyszintén belőle is. Még egy kicsit beszélgettünk. Megtudtam hogy ő egyedül él egy nagy házban mivel az annya külföldön dolgozik és csak hetente egyszer jár haza. Érdekes lehet így élni. És azt sem tudtam hogy csak két házzal odébb lakik mint én. Miután megittuk a kávéinkat haza kísért.
- Köszi ezt a napot. Nagyon jól éreztem magam.-mondtam egy mosollyal az arcomon.
- Igazán nincs mit, én is jól éreztem magam. - mondta majd újra úgy a szemembe nézett mint az nap amikor hazavittem hogy segítsek rajta. Teljesen elmerültem szemeiben és megszünt körülöttem a világ. A gyönyörű pillanatunkat Yoongi telefonja zavarta meg.
- Mivan?- szolt bele elégge idegesen.
- Rendben mingyárt ott vagyok.-mondta kicsit szomorú hangon, majd lerakta a telefont.
- Neharagudj most elkell mennem.-mondta majd elindult.
Nem értettem miért kellet ilyen gyorsan elrohannia de bisztos jó oka volt rá.
Bementem a házba mire anya épp a vacsorát főzte. Elsúrrantam mellette hogy ne vegyen észre és gyorsan felszaladtam a szobámba. Levettem a ruhámat és bementem a fürdőbe. Mire haza értem 6 óra volt de nekem most volt kedvem tussolni eggyet. Ezért beáltam a zuhanyfülkébe és magamra engedtem a jó meleg vizet. Mikor végeztem felöltöztem a benti ruhámba majd vissza mentem a szobámba. Leültem az ágyamra és filmet néztem a telefonomon. Nemtudtam nyugodni a gondolataim miatt ezért ezt találtam megfelelőnek, hogy kicsit eltereljem a figyelmem. Nem nagyon sikerült mivel a film közbe is csak Yoongin járt a eszem. Ezért sok mindenre nem emlékszem a filmből. Mikor vége lett lementem a konyhába hogy egyek valamit.
- Ó szivem , nem is vettem észre hogy már haza jöttel.- mondta felém fordulva.
- Igen , nagyon csendesen jöttem be.-mondtam majd szedtem magamnak egy tányérba anya föztjéből. Leültem az asztalhoz és enni kezdtem. Nagyon finom volt mint mindíg. Miután megettem megköszöntem , beraktam a tányért a mosogatóba ,majd vissza indultam a szobámba. Át öltöztem a pizsamámba majd befeküdtem az ágyba. Nemtudtam elaludni. Nagyon jó volt ma viszont nem értettem miért kellet elmenni ilyen sürgősen. De bisztos van rá magyarázat. Végre eltudtam hesegetni a gondolataimat és mély álomba merültem.

Sziasztok itt a kövi rész, remélem elnyerte tetszéseteket. Ez is egy kicsit hosszabb lett de nemhiszem hogy ez olyan nagy gond lenne.