Baby, I am Worth it {NAMGI}

2.5 A titkok kiderülnek

~Namjoon pov.:~

Egész este ezen gondolkodtam. Aludni sem tudtam rendesen. Elkell mennem. De nem mehetek el. Mit mondjak Yoonginak? Meg hogy is kételkedhetnék benne? Nemtudom mit tegyek. Össze vagyok zavarodva. Hinni akarok Yoonginak. Muszáj hinnem hisz a szerelmem , akiben feltétel nélkül megbízom. De mégis ott van bennem az a kis kétely. El kell mennem. Muszáj megtudnom az igazat. Lehet csak túl gondolok mindent és nincs is semmibaj. De muszáj erről meg győzödnöm. Sajnálom Yoongi.....

~~~~~~~

Lassan fél kettő volt. A kanapén ültünk és valami nagyon unalmas filmet néztünk. Vagyis én nem csak Yoongi. Támadt egy ötletem. 
- Yoongi.-szólítottam meg.
- Hm.-válaszolt egy hümmögéssel.
- Elmegyek a boltba , megkívántam a jégkrémet.-mondtam majd áltam volna fel de megszólalt.
- Rendben menjünk.-mondta mire én kissé megfeszültem.
- A-a. Te most szépen itt maradsz.-nyomtam vissza óvatosan a kanapéra.- És engedsz egy kád vizet.-mondtam egy kacsintással.
- Jó, de nelégy szokáig.-mondta megadóan , majd kezemre puszilt.
Bólintottam majd elindultam.

Nem sokára oda is értem a kis bolthoz. Rápillantottam az órára majd láttam hogy 10 perc múlva lessz 2 óra.
Vártam egy pár percet mikor egy hangot hallottam meg a hátam mögül.
- Reméltem hogy eljössz.-szólalt meg apám.
Megfordultam majd az önelégült fejével találtam szembe magam.
- Mond gyorsan , nincs sok időm.-mondtam feszülten.
- Ohoho, nekem pedig egy csomó időm van.-mondta nevetve.
- Na jó, most az egyszer nem leszek gonosz.-mondta, mire én elnevettem magam.
- Tudsz te olyan is lenni?-kérdeztem gúnyosan.
- Akarod hallani az infókat vagy sem?-kérdezte.
- Mond.-mondtam.
- A drága Yoongi , egy drogfüggő. Amikor még Seoulban laktatok, mindíg láttam ahogy vette a drogokat. Egyszer ki akart lépni de megverték. De azóta nem hallottak felőle.-mondta , mire én ledöbbentem. Az én Yoongim drogfüggő? Megverték? Az akkor lett volna amikor haza vittem?
És ő ezekről honnan tud?
- Ezeket meg mégis honnan veszed?-kérdeztem idegesen.
- Úgy fiam, hogy enyém a cég ami gyártja a drogokat. Tőlem vette. Az embereimen keresztül. -mondta végig a szemembe nézve.
Ez nem lehet igaz.
- Ez ugye nem komoly?-kérdeztem nehezen.
- De fia..-szólalt meg de félbeszakítottam.
- Ne hívj a fiadnak! Csak válaszolj már végre!-mondtam már szinte kiabálva.
- Rendben, igen. Minden igaz amit hallottál. És ez még nem minden.-mondta mire én teljesen megfeszültem.
- Mi az még?-kérdeztem idegesen, de legbelül nagyon is féltem.
- Yoongi miatt szakítottunk anyáddal.-mondta mire nekem leesett az állam.
Anyám és Yoongi?
Lehetetlen.
- Hogyan?-kérdeztem.
- Be árult neki. Mikor látott egy másik nővel csókolózni. Anyád meg hitt neki. -mikor kimondta kicsit megkönnyebültem. De mégsem értettem teljesen a helyzetet.
- És te ezért miért neheztelsz rá? Hisz ez a te hibád volt.-mondtam nevetve.
- Tartozott nekem. Még mindíg tartozik. És mégis ezt meg merte tenni. Mindenért megfizet. Mindenért. És ebben te sem fogsz megálítani!-mondta.
- Próbálkozz csak. Úgy is elbuksz.-mondtam magabisztosan. De közben nem voltam magabisztos.
- Majd meglátjuk.-mondta majd ott hagyott.
Próbáltam még mindíg feldolgozni a hallotakat. Nehezen fogtam fel mégis mit mondott. Yoongi ez igaz? Tényleg drogfüggő vagy? És erről én miért nemtudok? Ehez hasonló kérdések jártak a fejemben.
Mielőtt haza indultam volna még gyorsan bementem a boltba a jégkrémert amit csak elterelés képpen vettem. Hisz azt mondtam ezért jövök. Megvettem őket majd siettem haza. Szerencsére nem telt el olyan sok idő ezért Yoongi nem fog kérdezősködni.
Mikor beértem nem találtam ott senkit.
- Yoongi?-kérdeztem, de nem kaptam választ.
Épp akkor sétált le a lépcsőn.
- Ó , már itt is vagy? Épp most telt meg a kád.-mondta mosolyogva.
- Rendben, mingyárt megyek csak kirakom a jégkrémet egy tálba. Addig várj meg fent.-mondtam én is mosolyogva. Ő csak bólintott majd felment. Tettem ahogy mondtam , kiraktam egy tálba majd elindultam hozzá a fürdőszobába. És most az a kérdés, hogy beszéljek e vele most erről vagy sem. Nemszeretném elrontani a pillanatot , de jobb hamarabb túl esni rajta.
Beléptem a fürdőszobába majd láttam hogy Yoongi már a kádban ül. Kicsit elkuncogtam magam majd leraktam a jégkrémes tálat a mosógépre. Én is elkezdtem vetkőzni. Miután megvolt , beültem elé a kádba. Kezembe vettem a jégkrémes tálat majd enni kezdtem. Közben adtam belőle Yoonginak is. Miután elfogyasztottuk , úgy döntöttem most nem szólalok meg. De a nap folyamán még bisztosan. Kiáztunk rendesen majd felöltöztünk. Lementünk a konyhába majd meg vacsoráztunk , mivel már elégge elment az idő. Még a tegnapi főztömet ettük. Mivel maradt ezért nem kellett újat készíteni. Miután megettük, leültünk a nappaliban. Úgy döntöttem hogy itt az ideje hogy megkérdezzem.
- Yoongi?-kérdeztem bizonytalanul.
- Tessék szivem.-mondta mit sem sejtve.
- Kérdeznem kell valamit, amire őszintén kell válaszolnod.-mondtam mire kicsit furán nézett rám.
- Rendben, kérdezz bármit.-mondta még szerintem most sem sejtve.
- Igaz hogy drogfüggő vagy? És ha ez nem lenne elég, hogy az apámtól vetted?-kérdeztem.
Az arcán meglepődötséget, csalódást és egy kis idegeséget véltem felfedezni. De nem válaszolt.
- Kérlek nézz a szemembe és válaszolj!-mondtam már kicsit ingerülten. Lassan felemelte fejét majd a szemembe nézett.
- Igen...igaz.-mondta ki. Volt bennem egy kis remény hogy tényleg nem igaz, de ezek szerint igaz.
- És ezt eddig miért nem mondtad? Hogy tudtál egy ilyen dolgot nem elmondani? Hisz a párod vagyok. Azthittem megbízol bennem.-mondtam már a sírás határán.
- Megbízom benned. Nem erről van szó. Csak szégyeltem magam. Borzasztóan. Féltem ha megtudod hogy csak egy nyomorult drogos vagyok elhagysz. Vagy hogy össze sem jössz velem. Vagy hogy nem is fogsz szeretni.
- Mégis hogy ne szerettelek volna. Ez nem változtatott volna semmin! Amikor haza hoztalak. Amikor össze vertek. Akkor ők vertek meg igaz? Miattuk néztél ki úgy.
- Igen , miattuk. De az azért volt mert akkor akartam kilépni. És meg is tettem. Nem vettem többet drogot. Azóta tiszta vagyok Namjoon. Hinned kell nekem. Kérlek.-mondta könyörögve, és a szemei könnyektől csillogtak.
- Sajnálom, most muszáj kicsit gondolkodnom. Felmegyek.-mondtam majd feláltam és a lépcsőhöz mentem.
- Kérlek ne tedd ezt. Én nagyon szeretlek. Sajnálom.-mondta már sírva.
- Én is sajnálom.-mondtam már én is könnyel áztatott arcal.
Sajnáltam. Nagyon sajnáltam. De most egy kis egyedül létre van szükségem. Muszáj át gondolnom a dolgokat....

Hellóka. Légyszives ne öljetek meg. 😂
Remélem azért tetszett. Kedden új rész ❤