Baby, I am Worth it {NAMGI}

4. Váratlan vendég

~Namjoon pov.:~

Ah előröl minden..
Az ébresztőm megszólalt 7:00 kor mint minden nap. Nagy nehezen kikínoztam magam az ágyból és célba vettem a fürdőszobát. Elrendeztem magam ,aztán át öltöztem pizsamából rendes ruhába ,avagy amiben megyek suliba. Lementem a konyhába felkaptam a tízóraimat és indultam.
Ahogy kiléptem a házból egy utcányira ,elfogott egy fura érzés. Mintha valaki követne. Megfordúltam de nem láttam senkit. Olyan két perc telhetett el és valaki hirtelen megfogta a vállam. Hirtelen megfordúltam és ökölbe szorítottam a kezem.
-Woo nyugi Namjoon, nem akartalak megijeszteni- csak Tae volt az. Megnyugodtam hogy senki nem akar leütni.
-Ó bocsi Tae csak olyan érzésem volt mintha követnének és pont megjelentél és megijedtem.- mondtam majd elindultunk eggyütt.
-Értem, hát én csak erre jöttem ma suliba és megláttalak és gondoltam ide jövök hogy menjünk eggyütt.-mondta mire bolintottam eggyet. Beértünk a suliba és az osztálytermünk felé vettük az irányt.
Irodalom volt az első és a tanár feleltetett. Szerencsére én megúsztam de Tae-t kihívta. Hármas-ra felelt. Egész jó ,de tanulhatott volna többet is. Még Yoongit akarta feleltettni de ő ma nem volt suliba. Fura, tegnap még nem úgy tünt mint  akinek valami baja van. Hamar elszaladt a mai nap. Már indultam haza fele a suliból mikor valaki utánam kiabált:
-Namjoon!-
Hátra néztem és Yoongi ált ott.
-Úristen Yoongi!- kiabáltam majd oda futottam hozzá. Teljesen tönkre volt. A feje csupa vér volt a ruhája  pedig szét volt szaggatva.
-Mi történt veled?- kérdeztem aggódóan majd a kezét átraktam a vállamon hogy el ne essen ,mert alig tudott álni a lábain.
-Az most nem lényeges, kérlek segíts.- mondta nagyon halkan.
-Hívok mentőt!-mondtam majd szinte azonnal válaszolt.
-Ne! Kérlek ne.- mondta majd teljesen összeesett. Elájult ott mellettem. Ezt mégis hogy merte? Ilyen helyzetbe fogalmam sincs mit csináljak. Nincs más választasom, ha mentőt nem akart akkor elviszem haza. Talán nincsenek olyan nagy sebei. Remélhetőleg én is képes vagyok ellátni őket.
Mikor beértem vele a házba lerugtam magamról a cipőmet és felvittem a szobámba. Lefektettem az ágyamba , levettem róla a kabátját és a trikóját. Hoztam fertőtlenítőt , kis vatta korongokat, egy kis vizet meg egy rongyot. A korongokat felitattam fertőtlenítővel majd elkezdtem ápolgatni a sebeit. Az arcát meg a többi részét ahol még véres volt lemostam a kis rongyal meg a vízzel. Szerencsére a nadrágja nem volt szétszaggatva, ezért azt nem kellett levennem hogy megnézzem ott is sebes e. Remélhetőleg nem. Mikor kész voltam a sebeivel, teljesen megtisztult a teste és az arca is. Végre nem nézett ki úgy mint akit a kutya szájából szedtek ki épp. Miközben ápoltam nem kellt fel ezért miután végeztem, betakartam és lementem a konyhába. Mivel anya nem volt még otthon szerencsére-mert nemtudom hogy magyaráztam volna el neki hogy miért cipelek haza egy ismeretlen fiút majd fektetem be az ágyamba- csináltam magamnak enni és leültem a TV elé. Nem nagyon tudtam figyelni a műsorra ami épp a TV-ben ment, mert csak Yoongin gondolkodtam. Mégis mi történhetett vele? Ugye nem kevert bele semmien büncselekménybe mert haza hoztam? Ahj remélem nem. Igazából miért hoztam haza? Nem volt mindíg a legkedvesebb velem. Ő olyan "roszfiú" féle srác.
A gondolataimból egy ismerős hang zökkentett ki.
-Kaphatnák egy rövid újjut?-

Itt a kövi rész. Kb naponta fogok kirakni részeket de ez az időmtől függ. Ma mondjuk 2 rész jött ki de ez csak azért mert volt időm meg kedvem is volt irni.