Baby, I am Worth it {NAMGI}

2.11 Miattad

~Namjoon pov.:~

Reggel egy nagyon jó érzéssel keltem. Kinyitottam szemeimet ,majd Yoongira néztem. Még mindíg szuszogott mellettem. Kinyújtózkodtam, majd közelebb hajoltam az arcához.
Végig simítottam rajta és csak néztem. Csodáltam minden eggyes részét az arcának. Szerencsésnek éreztem magam azért, hogy velem van. Teljesen belemerültem arca csodálásaba, mikor Yoongi hirtelen megszólalt.
- Nehéz így aludni, ha ennyire bámulsz.-mondta reggeli rekedtes hangján ,még mindíg csukott szemmel. Mondata után csak elkuncogtam magam.
- Neked is jó reggelt.-mondtam egy széles mosollyal az arcomon.
- Jó reggelt.-mondta ő is egy halvány mosollyal , majd kinyitotta szemeit. Egy hosszú érzelmes csókban részesített.
- Csinálok reggelit.-mondtam , majd áltam volna fel de megálított.
- Naaa, még ne menj. Maradj még itt egy kicsit.-mondta , majd vissza húzott magához az ágyra. Szorosan átölelt és nem engedett.
- Így éhen fogunk halni.-mondtam nevetve.
- Akkor éhen fogunk halni. De akkor sem engedlek.-mondta még mindíg szorosan magához ölelve.
- Na jó, rendben. Itt maradok még.-mondtam , majd én is átöleltem.
- Nem igazán lenne választásod.-mondta magabisztosan.
- Bisztos vagy te abban?-kérdeztem íncselkedve.
- Igen.-mondta egy levakarhatatlan mosollyal az arcán.
- Oké igazad van.-mondtam nevetve.
- Na látod.-mondta ő is nevetve.
Egy puszit nyomtam ajkaira.
Yoongi nagy gondolkodásokba fogott , majd megszólalt.
- Munkát kellene keresnem. Részmunkaidőbe felvennének, míg nem töltöm be a 18at.
- Bisztos vagy benne hogy már most el akarsz kezdeni dolgozni?-kérdeztem bizonytalanul.
- Igen. Minnél hamarabb szeretnék külön költözni Chanyeoltól. Hiába nem zavarunk, akkor is szükségünk van egy saját lakásra.-mondta.
- Igen igazad van.-mondtam gondolkodva.
- Akkor én is elmegyek dolgozni.-mondtam el neki ötletemet.
- Mi? Szó sem lehet róla.-mondta fejét rázva.
- De miért nem?-kérdeztem meglepődve.
- Nem szeretném ha túlterhelnéd magad.-mondta mire én szemeimet forgattam.
- Nem lány vagyok, rémlik?-mondtam kicsit idegesebben.
- Ugyan úgy tudok dolgozni ahogyan te. Nem vonhatod ezt meg tőlem.-mondtam komolyan.
Nem szólt semmit csak elkezdett mosolyogni.
- Most meg min mosolyogsz?-kérdeztem értetlenül.
- Olyan aranyos vagy mikor idegeskedsz.-mondta.
- Most tényleg?-kérdeztem felhúzva magam.
- Igen.-mondta nevetve mire én melkasára csaptam.
- Hé , nenevess.-mondtam elpirulva.
- Jó , jó nyugi.-mondta már nem nevetve.
- Erről még beszélünk.-mondta, én pedig eggyetértően bólintottam. Ezután lementünk a konyhába reggelit csinálni. Yoonginak csináltam rántottát és pirítóst , míg én maradtam a műzlinél.
- Miért nem eszel te is rendes ételt?-kérdezte Yoongi.
- Nem szeretek reggelizni. Ezért csak ennyit eszek, hogy mégis ennyi lepje el a gyomromat.-mondtam.
- Viszont ez így nem jó. Lefogsz fogyni.-mondta Yoongi fejét rázva.
- Neagódj, nem fogok.-mondtam oda lépve hozzá egy csókra.
- Bekell mennünk ma Chanyeolhoz a korházba.-mondta Yoongi kicsit szomorúbban.
- Igen, természetesen bemegyünk ma.-mondtam.
- Hé, neagódj. Rendbe fog jönni.-mondtam, majd küldtem felé egy bíztató mosolyt. Ő csak bólintott majd ő is halványan elmosolyodott.
Reggeli után kiültünk a teraszra egy kávé kíséretében. Nagyon jó idő volt. Csiripeltek a madarak, és a nap sugarai melegítették fedetlen bőrünket. Élveztük egymás társaságát, és végre nem kellett azon agyalnunk hogy mi lessz holnap. A mának éltünk és nem idegeskedtünk semmi miatt. Miután megittuk kávéinkat, bementünk. Leültünk egy kicsit a nappaliba TV-zni majd nemsokára úgy döntöttünk felmegyünk készülődni. Felvettünk magunkra egy normális utcai öltözéket. Úgy döntöttünk viszünk Chanyeolnak egy kis gyümölcsöt és pár ruha darabot. Hívtunk egy taxit majd kimentünk a ház elé várni. Nemsokára meg is érkezett , majd beültünk. A korház kb fél órára volt. Út közben az ablakon bámultam ki. Néztem a mellettünk elhaladó autókat. Nemsokára oda is értünk. Kiszáltunk majd a bejárathoz vettük az irányt. Beléptünk majd megkérdeztük hol találhatjuk Chanyeolt. Felvezettek minket hozzá. Mikor meglátott minket borzasztóan örült.
- Ó sziasztok. Reméltem hogy eljöttök meglátogatni.-mondta boldogan.
- Viccelsz? Hisz ennyi a legkevesebb amit tehetünk....azok után.-mondtam kicsit lesütve a szemem. Mardosott a lelkiismeret, mivel ez mégis csak az én apám miatt van.
- Hé , netörd magad ezen. Nem a te hibád. Az apádé. Amúgy tényleg, ő most hol van?-kérdezte.
- A börtönben.-mondta Yoongi.
- Oh, hála a jó égnek. Végre.-mondta megkönnyebülve.
- Igen, már ideje volt hogy ott legyen.-mondtam.
- Hoztunk neked ruhát meg egy kis gyümölcsöt.-mondta Yoongi témát terelve, mivel látta rajtam mennyire megvisel erről beszélni. Tudtam hogy őt is, csak ő ezt nem szerette volna kimutatni.
- Köszönöm, aranyosak vagytok.-mondta Chanyeol hálásan.
- Nincs mit. Meddig kell bent lenned?-kérdeztem most már én.
- Holnap már ki engednek szerencsére. Nincsenek olyan súlyos sérüléseim. -mondta.
- Annak örülünk.-mondta Yoongi egy őszinte mosollyal. Én is dobtam egy halvány mosolyt Chanyeol felé. Váltottunk még vele párszót , majd haza indultunk. Egész úton haza felé rosszúl éreztem magam. Miattam fekszik Chanyeol korházban. Ha én nem lennénk akkor apámat soha sem ismerte volna meg. És mennyivel nyugodtabb élete lehetne most.
Yoongi észre vette hogy valamin nagyon gondolkodom, ezért megszólított.
- Minden rendben?-kérdezte aggódva.
- Persze.-mondta egy eröltetett mosollyal. Láttam hogy nemhisz nekem, de nem kérdezősködött tovább. Miután haza értünk, kiszáltunk a taxiból, majd bementünk.
Leültem a nappaliba majd bekapcsoltam a TV-t. Legalább így elakartam terelni a gondolataimat.
Yoongi oda jött , majd leült mellém.
-Jó, most már mond el mi a gond.-mondta.
Oda fordultam hozzá, majd a szemeibe néztem.
- Az én hibám.-ennyit tudtam csak mondani.
- Minden az én hibám. Ha nem lennék én, akkor Chanyeolnak most nem lenne semmi baja. Meg te is nyugodtabban élhettél volna.-mondtam könnyeimmel küzködve.
- Mégis miről beszélsz? Ha te nem lennél, akkor is zaklatna az apád. Hisz összeköt minket a drogos üzlet. Ha bántani akarta volna Chanyeolt, úgy is megtette volna. És ha te nem lennél itt velem, akkor én már nagy valószínűséggel nem élnék.-mondta.
- Ezt hogy érted?-kérdeztem értetlenül.
- Ha te nem kerültél volna bele az életembe, akkor még mindíg drogoznák. Mostanra már tuti nem élnék, ha olyan szinten csinálnám mint akkor. Miattad vagyok tiszta. Miattad változtam meg. Mert szeretlek. -mondta ő is könnyesedő szemekkel, mire nekem ennyi elég volt és elsírtam magam. Szorosan magához ölelt majd fülembe súgott.
- Miattad lett szebb életem. Mert te itt vagy velem.
Felnéztem könnyes szemeibe majd kicsit elcsukló hangon megszólaltam.
- Szeretlek.
- Én is szeretlek.

Sziasztok. Ahogy ígértem itt az újabb rész. Remélem tetszett. Nem volt benne túl sok minden , de nem igazán tudtam mit kitalálni erre a részre. Kellenek valamikor ilyen romcsi és érzelgős részek 😁. Vasárnap új rész. Puszi😘.