Baby, I am Worth it {NAMGI}

2.10 Vége a fájdalomnak

~Namjoon pov.:~

Kint ültünk egész sokáig. Arra lettünk figyelmesek ,hogy anya áll az ajtóban.
- Jó reggelt.-mondta mosolyogva.
-Jó reggelt.-mondtuk Yoongival egyszerre.
- Mióta ültök itt?-kérdezte.
- Hát már elég régóta.-mondtam kuncogva.
- Na jó, most már gyertek be. Együnk valamit.-mondta egy lágy mosollyal.
- Köszönöm , én már ettem.-mondta Yoongi.
- Hogy hogy? Csak nem Joonie készített neked?-kérdezte meglepődve. Auch anya, miért?
- Tényleg azt gondolod nemtudok főzni?-kérdeztem tettetett felháborodotsággal.
- Jaj dehogyis szivem. Csak meglepett.-mosolygott.
- Én ha most nem haragszol bemegyek enni.-mondtam Yoonginak.
- Persze , menj csak.-mondta majd egy lágy puszit hintett ajkaimra. Bementem anya után a konyhába. Készített nekem pirítost és teát.
Elfogyasztottam majd leültem Yoongihoz a kanapéra. Közben bejött a teraszról.
- Haza kell mennünk.-mondta Yoongi megtörve a csendet.
- Mi? Miért ilyen sürgősen?-kérdeztem meglepve.
- Hát az van. Hogy....-kezdte el nagy nehezen.
-Mi az? Mond már.-mondtam türelmetlenül. Érzem hogy valami baj van. Túlságosan feszült.
- Apád elment Chanyeolhoz.-mondta ki nagy nehezen, mire én azthittem itt helyben elájulok.
- Hogy mi? De hisz honnan tudta hol lakunk? Meg mégis mit akart?-kérdeztem idegesen . Féltem.
- Fogalmam sincs honnan tudta meg. Elment oda mert tudta hogy ott lakunk. Beszélni akart veled. És minden bizonnyal még mindíg a házban van. Chanyeol az előbb irt hogy nem hajlandó elmenni míg nem beszél veled.-mondta Yoongi nyugtalanul.
Hogy mi? Apám még mindíg ott van?
- Most azonnal indulnunk kell! Mi lessz ha bántja Chanyeolt?-kérdeztem majd felpattantam a kanapéról.
- Pont ettől félek én is.-mondta Yoongi.
- Anya!-kiabáltam neki a konyhába.
- Tessék szivem?-kérdezte nyugodtan, mit sem sejtve.
- Vissza kell utaznunk most rögtön. Apám ott van a házban. Nem megy el míg nem beszél velem.-mondtam gyorsan és idegesen.
- Rendben sziveim. Menjetek. Azonnal hívjatok hogy mivan. Taeéknak majd szólok. -mondta anya bíztatóan.
Bólintottam majd rohantunk fel Yoongival az emeletre. Én a ruháinkat pakoltam miközben Yoongi repülőjegyet vett interneten keresztül. Miután bepakoltam mindent, elköszöntünk anyátol majd egy taxival elindultunk a reptérre. A legközelebbi járat fél óra mulva indul. Szerencsére még tudtunk rá jegyet venni és még időben el is érjük.
Kiértünk a reptérre majd rögtön fel is száltunk. Elfoglaltuk a helyeinket majd vártunk a felszállásra. Nemsokára ez be is következett. Most már csak vártunk, és reménykedtünk. Reménykedtünk abban hogy az a féreg nem bántja Chanyeolt. Aludni sem tudtam. Tulságosan feszült voltam. Aligvártam hogy már végre oda érjünk.

~~~~~~~~~~~

Miután leszált a gép , hívtunk egy taxit. Nemsokára meg is érkezett. Elindultunk haza felé. Mikor megérkeztünk görcsberándult a gyomrom.
- Hé nyugi. Minden rendben lessz.-mondta Yoongi majd bíztatás képpen megfogta a kezem.
- Van egy tervem.-mondta majd kacsintott eggyet. Mire készül?
Mikor kinyillot az ajtó újra elkapott a gyomor ideg. Ahogy megláttam azthittem ott helyben elhányom magam.
- Na csak nem végre megérkeztetek?-kérdezte gúnyos hangnemben.
- De igen. Szóval gyorsan mond mit szeretnél mert nincs kedvem veled társalogni.-mondtam idegesen.
- Óh drága fiam nekem van.-mondta nevetve.
- Mondtam már hogy nemerészelj a fiadnak nevezni. Ezek után nem!-mondtam már szinte kiabálva.
- Azhittem az hogy beárultam Yoongit hogy tőlem vette a drogokat szétválaszt titeket.-mondta.
- Ugye ezt nemgondoltad komolyan?-kérdeztem gúnyosan.
- De igen. És még van egy két tervem , hogy keserítsem meg az életeteket.-mondta magabisztosan.
- Holvan Chanyeol?-kérdeztem ijedten.
Nem válaszolt.
- Válaszolj!-ordított rá Yoongi.
- Nyugodjatok meg, még elétben van. Nembántam el vele olyan keményen.-mondta nevetve.
- Te szemét.-mondta Yoongi majd majdnem neki ugrott de megálitottam.
- Gyerünk verd csak be a képem. Úgy sem vagy képes rá. Úgy is csak egy gyáva alak maradsz akit az embereim kifognak csinálni.-mondta.
- Tényleg ennyire bisztos vagy benne?-kérdezte Yoongi magabisztosan.
- Persze, miért ne lennék?-kérdezte apám értetlenül.
- Mondjuk úgy-vette elő a telefonját.-Hogy a rendörség egész végig vonalban volt, míg te bevallottál mindent.-mondta Yoongi egy győzedelmes mosollyal.
Erre nekem is muszáj volt mosolyognom.
- Mégis hogy merészelted?-kérdezte apám felháborodva.
- A börtönben fogsz megrohadni, azt garantálom.-mondta Yoongi az arcába köpve a szavakat. És mingyárt meg is hallodtuk a szirénákat. Innen már nem volt menekvés. Bejöttek a rendőrök majd megbilincselték apámat. Kivitték majd beültették a rendőrkocsiba.
- Chanyeol!-kiabáltam.
Gyorsan futottunk Yoongival a szobája felé. Nem volt ott. Bementünk a fürdőszobába majd megláttuk hogy ott fekszik a padlón, eszméletét vesztve. Gyorsan hívta Yoongi a mentőket. Fogalmunk sem volt mivolt vele. Vér foltok voltak a melkasán. Gyorsan ellenőriztem a pulzusát. Szerencsére lélegzett.
- Lélegzik.-mondtam Yoonginak mire mindkettőnknek egy hatalmas kő esett le a szívünkről.
A mentő hamar ide ért aminek örültünk. Megvizsgálták majd mondták hogy nem szenvedett akkora sérüléseket de azért beviszik a korházba. Chanyeolt elvitték mi pedig lementünk a földszintre.
- Akkor most már vége?-kérdeztem könnyeimmel küzködve.
- Igen szivem, most már vége.-mondta Yoongi mire nekem ennyi elég volt hogy elsírjam magam.
Karjaiba bújtam és sírtam.
- Nyugodj meg, ne sírj. Most már senki és semmi nem álhat közénk. -mondta Yoongi bíztatóan.
- Nagyon szeretlek.-mondtam egy hatalmas mosollyal az arcomon.
-Én is téged szivem.-mondta ő is mosolyogva, majd megcsókolt. Ez volt életünk legérzelmesebb csókja. Érezni lehetett benne a boldogságot, a megkönnyebbülést és a szeretetett. Mindkettőnk részéről.
Levegő hiány miatt váltunk el. Felvittük a cuccainkat a szobánkba majd kipakoltunk. Lezuhanyoztunk majd ledöltünk az ágyra. Délután 5 óra volt. Úgy döntöttem felhívom anyát és elmondom neki.
- Anya?
- Tessék drágam, mond mi történt?
- Vége. Végre vége.
- Úristen Joonie , el sem tudod képzelni mennyire örülök.
- Hát még mi.-kuncogtam.
- És holvan most?
- A börtönben.
- Ezt öröm hallani.
- Viszont most megyek felhívom Taet.
- Ó arra semmi szügség.
- Miért?
- Sziaa Jooniee.-szólt bele a telefonba Tae.
- Ó Tae szia. Hát te hogy hogy nálunk?
- Anyukád elmondta mitörtént és átakartunk jönni megvígasztalni és közben vártuk a hívásodat.
- Ó értem. Örülök hogy átmentetek.
- Ez semmiség Joonie. Mindíg itt leszünk nektek.
- Köszönjük.-mondtuk Yoongival egyszerre.
- Viszont most megyünk. Eléggé fáradtak vagyunk. -mondtam.
- Rendben, pihenjetek nyugodtan. Sziasztok.-köszöntek el.
- Sziasztok.-köszöntünk el mi is.
Utána bebújtunk az ágyba és szokásosan egymást ölelve aludtunk el. Hosszú nap volt ez a mai. De a fájdalom és az idegesség meghozta gyümölcsét. Hisz egy olyan embert távolítottunk el az életünkből, akinek soha nem szabad lett volna oda kerülnie.....

Sziasztoook. Remélem tetszett ez a rész is. Pénteken új rész. Addig is puszii 😘