Baby, I am Worth it {NAMGI}

11. A fájdalom hatalma

~Yoongi pov.:~

Nagyon jól éreztem ma magam Namjoonal. Végre újra láthattam és ez nekem nagyon sokat jelentett. Míg nem egy telefon hívás elrontott mindent. Mikor egy gyönyörű pillanatot zavart meg köztünk Namjoonnal anyám, eléggé felhúztam magam.
-Mivan?- szóltam bele a telefonba idegesen.
-Yoongi kérlek gyere haza, nagyon rossz dolog történt. A nagyapád elhunyt.-mondta sírva a telefonba.
Nagyon megijedtem és egyszerre voltam ideges és szomorú.
-Neharagudj de most elkell mennem.-mondtam Namjoonnak majd elindultam anyámhoz. Kénytelen voltam őt most ott hagyni. Nagyon nemszerettem volna de most muszáj volt. Ezt most meg kell értenie.
Mikor haza értem anyám a nappaliban ült a kanapén és sírt. Keservesen zokogott. Leültem mellé és átöleltem. Belölem is kitört a sírás. Soha senki nem látott sirni csak is anyukám. Senkinek nem mutattam meg a gyenge oldalam. De most olyan szomorúság uralkodott bennem hogy nembírtam magammal. Nagyapám egy nagyon fontos ember volt az életemben. Miután apám elment ő volt az aki őt probálta helyetesíteni. Mert borzasztóan szomorú voltam miután apám elhagyott minket. Nagyapám volt az aki a legtöbb időt töltötte velem miután anyukám elment dolgozni. Általában minden nap eljött törödött velem. Én is megszoktam látogatni hogy minnél több időt tudjunk eggyütt tölteni. Miután a legelső kapcsolatomnak vége lett teljesen összetörtem és ő vígasztalt meg hogy nesírjak mert nem ő lessz az utolsó. Ő volt az egyetlen aki tudta minden titkomat és elfogadott olyannak amien vagyok. Mindíg igaza volt és minden férfi családtagnál jobban tiszteltem őt. Ő apám hellyet volt apám és nagyon szerettem. Ezért ez a veszteség örökké nyomni fogja a szívemet. Az nap teljesen magamba fordultam a szobámban ültem egész nap és a szobám sötetségében éreztem magam csak kényelmesen.

~~~

Mikor reggel felkeltem reméltem hogy ezt az egészet csak álmodtam. De sajnos nem. Ez volt a kibaszott valóság. Úgy éreztem hogy nincs erőm létezni többé. Nem akartam kimászni az ágyból. Csak feküdni akartam és semmi mást. Nem volt kedvem semmihez sem senkihez. Borzasztó érzés volt. A bánat egyszerűen megfojt. Miért kellet ennek pont velem történnie? Nem büntet már eléggé az ég? Anyám zavarta meg gondolataimat mikor belépett a szobámba.
- Figyelj Yoongi. Tudom hogy nemfogsz neki örülni de vissza kell mennem dolgozni. Mindent elrendeztem a temetéssel kapcsolatban viszont én nemtudok itt lenni a temetésen. Sajnálom...-mondta mire én azthittem rosszul hallok.
- Ezt nem gondolhatod komolyan?!- ordítottam rá.
- Komolyan a munkád fontosabb mint a saját apád? Mien ember vagy te?
- Fiam nem erről van szó...- mondta de én nem hagytam végig mondani.
- Nem érdekel miről van szó. Munka maniás vagy.  A munkád fontosabb mindennél és mindenkinél! Még nálam is! - mondtam már könnyekkel a szememben.
- Menj csak! És negyere vissza többet!- ordítottam ahogy csak bírtam, és kirohantam a szobámból. Nem érdekelt semmi és senki. Csak kirohantam a házból. Nemtudtam hová ,csak mentem. Nembírtam tovább otthon maradni. Nem volt senkim akire számithattam volna. A kikötőben áltam meg. Csak néztem ahogy hullámzik a víz és ahogy a madarak repdesnek. Leültem a móló szélére és csak néztem a vizet. Muszáj volt valahogy kiürítenem a fejem. Ezt találtam a legmegfelelőbb megoldásnak. Jó pár órán keresztül ott ültem és csak bámultam magam elé. Mivel már lassan 7 óra volt ezért úgydöntöttem haza megyek. Nagy nehezen feláltam és elindultam haza. Mikor haza értem anyum már nem volt otthon. Akkor tényleg elment. Igaz mondtam is neki , de azért tényleg lehett volna benne annyi hogy legálabb a temetést megvárja.
Közben eszembe jutott Namjoon. Szegényt csak úgy ott hagytam. És ez engem most zavar. De lehet hogy már szóba se akar álni velem. Nemtudom mitcsináljak. Talán írjak rá? De ez annyira nem illő. Vagy inkább hívjam fel? Nemtudom. Mivel eddig a szobámban ültem ezért úgy döntöttem hogy lemegyek valamit enni. Nemvolt sok étvágyam de kénytelem voltam valamit magamba nyomni hogy neessek össze. Csináltam magamnak rántottát és azt ettem. Felmentem utána a szobámba és eldöntöttem hogy felhívom Namjoont. Ha nem akar velem beszélni akkor legalább tudom. A számát a telefon könyvben talaltám meg mivel még nem érkeztem tőle elkérni. Remélem felveszi.

Sziasztok. Ez egy kicsit rövidebb rész lett megint de nemnagyon tudtam már mit irni Yoongi szemszögéből. De azért remélem tetszik.