Baby, I am Worth it {NAMGI}

2.3 Boldogsággal teli percek

~Namjoon pov.:~

Reggel mikor felkeltem tapogatózni kezdtem magam mellett az ágyban. Yoongi nem feküdt mellettem. Szemeimet kinyitottam majd lassan lementem az emeletről.
Nem láttam ott senkit. Se Yoongit , se Chanyeolt, se Taet és Jungkookot sem.
Hirtelen hangokat és nevetéseket hallottam meg kintről. Kiléptem a teraszra , majd megláttam őket. Jungkook Tae ölében ült, Yoongi és Chanyeol mellet.
Lassan kimentem hozzájuk.
- Ó szivem felkeltél?-kérdezte Yoongi mosolyogva.
- Igen.-mondtam egy mosolyall majd oda mentem és beültem az ölébe.
- Mi ez a jó kedv korán reggel?-kérdeztem.
- Hát ami az illeti, mingyárt dél.-mondta Chanyeol nevetve.
- Oh.-mondtam fejemet vakargatva.
- De ezek szerint fáradt voltál ha ennyit bírtál aludni.-mondta Chanyeol.
- Aha, bisztosan Yoongi tegnap este kifárasztotta.-mondta Taehyung nevetve, majd mindenki nevetni kezdett.
- Haha, nagyon vicces.-mondtam ful vörös arcal. Ahj hogy képesek így zavarba hozni.
- Megyek készítek magamnak valamit enni.-mondtam majd elindultam befele. A többiek egy bólintással adták tudtomra hogy felfogták mit mondtam. Bementem majd a konyhába vettem az irányt. Úgy döntöttem csinálok magamnak egy kis rántottát. Elővettem két tojást a hűtőböl majd begyujtottam a gáz helyet. Elkészítettem majd leültem az asztalhoz megenni. Közben a többiek is bejöttek.
- Viszont mi már ma megyünk.-mondta Tae.
- Ahj kár. Alig tudtuk megismerni Jungkookot is meg nem sokat beszélgettünk.-mondtam szomorúan.
- Igen tudom, viszont muszáj vissza mennünk. Elválaltam egy kis munkát suli mellett hogy keressek egy kis pénzt. Holnaptól kell beálnom szóval kénytelen vagyunk haza menni.-mondta Tae.
- De jövünk majd máskor is ha nemgond.-mondta Jungkook.
- Természetesen nemgond.-mondtunk Yoongival egyszerre, amire muszáj voltunk elnevetni magunkat.
- Persze csak ha Chanyeolt nem zavarja.-monda Jungkook Chanyeolra nézve.
- Engem aztán nem. Mostanáig egyedül éltem szóval örülök az embereknek a házamban.-mondta egy mosollyal.
- Rendben, akkor mi most elmegyünk fel összepakolni.-mondta Tae majd elindultak fel az emeletre.
- És mi, ma mitcsinálunk?-kérdezte Yoongi arcomra simítva.
- Hmm, nemtudom.-mondtam belesimulva érintésébe.
- Mondjuk tarthatnánk egy olyan napot, hogy csak egymással foglalkozunk.-mondta Yoongi mosolyogva.
- Uh, jól hangzik.-mondtam kicsit kuncogva.
- És mire gondoltál?-kérdeztem.
- Mondjuk először főzök neked ebédet, utána pihenünk. Csak fekszünk egymás karjaiban. Este elvinnélek vacsorázni, a többit meg majd kitaláljuk.-mondta Yoongi kacsintva a végén.
- Ez inkább úgy hangzik hogy 'kényesztessük el Namjoont nap'.-mondtam nevetve.
- És benne vagy?-kérdezte nevetve.
- Persze.-mondtam majd oda mentem hozzá és megcsókoltam. Olyan jól esett ajka érintése hogy azt kívántam, bárcsak sose érne véget ez a pillanat. De a levegő nagy úr , ezért kénytelenek voltunk elválni egymástól.
Közben lejött az emeletről a Taekook páros is.
- Na hát akkor mi most megyünk is.-mondta Tae.
- Rendben. Remélem mi hamarabb találkozunk majd.-mondtam miközben ki kísértük őket az ajtóhoz.
- Igen mi is reméljük.-mondta Tae.
Megöleltük őket mind ketten ,majd elmentek. Chanyeol kiviszi őket a reptérre. Mi akartuk de ragaszkodtak hozzá hogy emiatt ne keljen kimennünk. Gondolom legfőképpen apám miatt. De nembaj így legalább több idönk van egymásra Yoongival.
- Mi a baj szivem, olyan szomorúnak tűnsz.- jött oda hozzám Yoongi majd a nyakamba puszilt.
- Nincs semmi csak elgondolkodtam.-mondtam egy kissebb mosollyal.
- Rendben akkor én neki is kezdek az ebédnek.-mondta majd megpuszilta a homlokomat és bement a konyhába. Élek halok a homlok puszikért. Szerintem ez egy nagyon aranyos módja annak hogy hogyan fejezd ki a szeretetedet. Míg Yoongi készíti az ebédet én addig a nappaliban elfoglalom magam. Bekapcsoltam valami filmet és azt nézem addig, míg Yoongi a konyhában ügyködik. Bisztosan finom lessz, bár még nem láttam sosem főzni. Hagyom magam meglepni.

~~~~~~~~

Körülbelül 1 óra mulva szólt Yoongi hogy mehetek. Nagyon finom illatok áradtak a konyhából. Mikor beértem már ki is voltak rakva a tányérok. Közben Chanyeol is vissza ért de ő nem kért enni. Leültünk az asztalhoz mind ketten. Rament készített. Nagyon de nagyon jó illata volt ezért aligvártam hogy megkóstolhassam.
- Jó étvágyat.-mondta Yoongi mosolyogva.
- Jó etvágyat.-mondtam én is mosolyogva.
Azta, tényleg nagyon finom volt.
- Hűha, ez nagyon finom. Nem is tudtam hogy tudsz főzni.-mondtam Yoonginak.
- Látod? Mindíg megtudlak lepni valamivel.-mondta nevetve.
- Az tuti.-mondtam én is jó kedvel.
Miután megettük elmosogattunk és felmentünk a szobánkba. Ahogy láttam pont annyi ételt csinált hogy 3 főre. Mivel mi este vacsorázni megyünk ezért fölösleges lett volna a sok étel.
Miután felmentünk lefeküdtünk az ágyra. Az az Yoongi feküdt én pedig a melkasán.
- Szerintem aludjunk egy kicsit. Utána majd ha felkeltünk elmegyünk még vacsora előtt a városba.-mondta Yoongi miközben a hajjammal játszott.
- Rendben.-mondtam majd egy kissebb puszit nyomtam arcára. Utána oldalamra fordultam ,Yoongi pedig hátulról átkarolt. Így aludtunk amíg birtunk.

~~~~~~~~~

Miután felkeltünk 6 óra volt. Elég sokáig aludtunk de még mindíg volt időnk vacsorázni menni. Ezért úgy döntöttünk elmegyünk sétálni addig.
Felöltöztünk már a vacsorához illően és úgy mentünk el. Egymás kezét fogva sétáltunk az utcán. Teljesen megfeletkeztünk minden gondunkról és csak mi ketten léteztünk abban a pillanatban. Nagyon jó érzés volt. Mert egyedül mellette tudok így érezni. Gyorsan eltelt az idő. Már fél 8 volt és lassan besötétedett. Úgy döntöttünk már elindulunk az étterem felé. Olyan 10 perc mulva oda is értünk. Meglepődve néztem mikor a hölgy aki oda jött hozzánk a lefoglalt asztalunkhoz vezetett. Szóval Yoongi foglalt asztalt. Hogy ő mikre nem gondol. Elfoglaltuk a helyünket majd az étlapot néztük. Minden féle étel volt rajta. Én végül a spaghetinél döntöttem. Legutoljára akkor ettem ilyet amikor Yoongi nálunk volt. Amikor haza vittem és leápoltam a sebeit. Ah most feltörtek az emlékek. Észre sem vettem hogy eleresztettem pár könycseppet.
- Hé, mi a baj?-kérdezte Yoongi aggódva majd az arcomra simított letörölve könycseppeimet.
- Semmi, csak annyira örülök hogy vagy nekem. El sem tudom képzelni milenne velem nélküled. -mondtam még mindíg pityeregve.
- Oh, még én mennyire örülök hogy egy ilyen ember van mellettem mint te. Nagyon szeretlek.-mondta arcomat simogatva.
- Én is szeretlek.-mondtam ajkaira tapadva. Vele akarok maradni . Örökké.

Hellooooka. Itt van az új rész. Ez egy picivel hosszab rész lett mivel két napig nem volt. De mivel előtte két nal egymás után volt ezért úgy gondoltam ez rendben van. Mostantól minden második nap lesznek részek. És remélem lessz is aki olvassa. 🤗😘