×Damned× ( Legolas ff.)

Valami Bontakozik

Tilnir mindenáron vele akart tartani, és Legolas semmit sem tudott az ellen tenni, hogy ezt megakadályozza. Már a parancs sem hatott, Tilnir ebből a szempontból igen makacsnak bizonyult. Legolasnak már a nyelvén volt a kérdés, hogy ő szerelmes-e Arvaelbe. De aztán nem mondta ki. A szíve mélyén tudta a választ, hogy Tilnir gyengéd érzelmeket táplál a lány iránt. Látta a szemében a szerelmes csillogást, ahogy Arvaelre nézett, és milyen gyöngédséggel ejtette ki a nevét. Most meg vele akár jönni megmenteni. Mi ez ha nem szerelem?
- Szerinted igaz lenne? - kérdezte halkan Tilnir, miközben loholtak a hosszú folyosón.
- Micsoda? - kérdezett vissza Legolas élesebben mint akart. Még mindig nem fülött hozzá a foga, hogy Tilnir vele tartson.
- Hogy Arvael egy elátkozott?
- Ne legyél már bolond! Úgy néz ki, mint egy gonosz szörnyeteg, Tilnir? Mert ha szerinted igen, fordulhatsz is vissza. - torpant meg indulatosan, majd hátrafelé mutatott a karjával.
- Dehogyis. De a legnagyobb gonosz, a legártatlanabb személyben lappang tudod Legolas. Szóval utána kérdezek apámnál, és majd olvasok is ezzel kapcsolatban majd pár oldalt. Kíváncsi vagyok erre a lányra. - mosolygott, és újra elindult. Legolas szaporán követte. Kikerülte a keskeny folyosón és futva rohant tovább.

- Te vagy én hozzuk ki? - nézett a hercegre Tilnir az ajtó előtt, ahol Thranduil bedobta Arvaelt. Legolas tétován állt az ajtó előtt. Mi van ha Arvael nem akarja, hogy megmentse? Mi van ha megint elküldi megelgebb éghajlatra, mert nagyon jól szórakozik.
- Majd én. Te itt maradsz, figyelsz, hogy nem toppan-e be megint az apám. - adta ki az utasítást a fiú. Tilnir grimaszolt egyet, és a falnak dőlt.
- Miért mindig tiéd a dicsőség? - sóhajtotta. Legolas megrázta a fejét.
- Nem amiatt csinálom Tilnir. Ez többről szól.
- Mint nekem. Sokkal többről. Szeretem ezt a lányt, pedig alig pár órája találkoztunk elsőnek. Ez még nem szerelem, de már alakul. Érzem, hogy egy láthatatlan mágnes felé vonz, gyorsan és már alig van köztünk távolság. Arvael nemsokára az enyém lesz. - álmodozott az őr. Legolas szemöldökét ráncolva meredt rá.
- Te biztos nem mész be érte. Te itt maradsz, és még csak hozzá se nyúlj. Ha olyan, elviszem a gyengélkedőre és Te nem jössz utánunk. - mondta Legolas görcsösen marokba zárva a kezét. Nem fog Arvael közelébe kerülni ez a bájgúnár, az már egyszer biztos. Meg miaz, hogy az övé lesz? Alig ismeri az ég szerelmére, és máris az övé lesz? Nem ő volt vele akkor, amikor eltéved, amikor megtámadták őket a wargok, vagy amikor kijutottak onnan. És nem is őt mentette meg a lány. Ezért Tilnir csak maradjon a hátsóján, és ne ábrándozzon.
- Jólvan na, nem megyek. De nem értem miért ne mehetnék. - tette fel a költői kérdést a katona. Arca vidám mosolyra vidult, de ahogy meglátta Legolas szikrázó tekintetét a vigyor azonnal leolvadt az arcáról. Bólintott és durcásan meredt maga elé.
- Akkor te maradj, én pedig megyek. - sóhajtott Legolas, és benyitott a szobába. Sötét volt, és Legolas csak egy alakot vélt felfedezni. Ott feküdt a földön, és még csak meg se moccant. Behajtotta maga után az ajtó, és Arvael teste mellé térdepelt. Zavartan elkapta a pillantását hiszen a lányon, egyetlen egy hálóing volt, az is szakadt. Ruhája méterekkel arrébb. Véres volt az arca, karmolásokkal volt tele. Megverték. Legolas mérhetetlenül dühös lett. Hogyan lehet bántani egyáltalán egy nőt? Erre nem mentség, hogy sokat ittak a mézborból. És még csak itt sincsenek. Gyalázat.
Legolas Arvael mellkasára hajtotta a fejét. Szívverése gyenge volt, levegőt is csak alig-alig vett. Ájult volt. Karcsú karját lilás foltok borították, az egész csuklóját pedig egy még vörös kéznyom éktelenkedett. A másik kezén még mindig ott volt az odacsomózott ruhafoszlány, ami látszott, hogy belevájt a bőrébe. Arcán még látszottak a wargtámadás nyomai, de voltak ott karmolás és ütésnyomok is. Haja bűzlött a bortól. Legolas azt gondolta leöntötték vele. De most azonnal el kell vinnie innen. Rossz állapotban van. Gyengéden az ölébe vette az eszméletlen lányt. Karjai enyedten lifegteg, feje pedig Legolas mellkasára dőlt.
A herceg sietve kiment az ajtón, és figyelmen kívül hagyva a döbbent Tilnir, rohant vissza a szobája felé.
- Hova viszed? Nem az ispotályba kellene vinnünk. Nagyon rossz állapotba van. - sietett utána aggódóan, a lány sebes testét bámulva.
- Nem viszem oda, mert akkor apám megtudja, hogy itt jártam. És akkor Arvael valami szörnyűbb helyre kerül, és nem akarom elképzelni hogy baja essen. Az én szobámba viszem, te pedig menj, és hozz gyógyszert. - utasította a fiú.
- Mi kell?
- Fertőtlenítő biztos, kötszert is hozz mást nem tudok, nem vagyok gyógyító. Holnap meg kell nézetni valakivel aki ért hozzá. - hadarta Legolas és még jobban magához szorította Arvael testét. Nem akarta, hogy bármilyen baja essen. Tilnir szó nélkül elrohant a másik irányba, Legolas pedig futva folytatta útját szobája felé.
Mikor benyitott majdnem hanyat esett a küszöbön. Már volt benn valaki.
- Nana te mit keresel itt? - kérdezte meghökkenve, óvatosan lerakva a lányt az ágyra.
- Gondoltam megvárlak uram...-mondta de Legolas szigorú pillantására helyesbített. - Gondoltam megvárlak, mert kíváncsi voltam, hova ilyen sietősen éjszaka. De úgy látom, megvan a válasz.
Legolas az orrnyergét masszírozta. Nana kiváló katona volt. Éles szemű, és kitünően használt bármilyen harci eszközt. Ébenfekete haját laza kontyba tűzve hordja, ami ritkaság a tündéknél. Kristálykék szeme állandóan figyel.
Régóta ismerték egymást, sokszor egy fronton harcoltak, Legolas kedvelte a lányt, de szigorúan csak barátilag. Ami már Nana részéről nem biztos, hogy arról szólt.
- Ez egy hosszú történet. Nem kell tudnod ki ő elég ha én, és már sajnos Tilnir is tudjuk. Megverték, és most ő hoz gyógyszert, hogy ellássam. - magyarázta Legolas, miközben leült Arvael mellé. Mellkasa reszketetegen emelkedett és süllyedt, vékony teste pedig néha meg meg borzongott. Szívverése kissé normalizálodott,csak nem volt eszméleténél.
- Ő az elátkozott lány.? Akit Thranduil börtönbe csukatott? - kérdezte Nana, rémülten az ajtó felé hátrálva. Legolas abbahagyta Arvael arcának cirógatását, és Nana-ra emelte a tekintetét.
- Tudsz erről valamit?
- Fogalmam sincs mi az, hogy elátkozott. Csak annyit tudok, hogy az és, hogy a király börtönbe záratta. Na meg azt, hogy ő mentette meg az életed, de nem érintkezhetsz vele. Ehhez képes, most itt simogatod, miközben félholtan hever az öledben.- toppantott Nana egyet indulatosan. Legolas felsóhajtott, és türelmetlenül az ajtó felé nézett. Mikor jön már Tilnir??
- Igen ez a parancsa, de mint tudod fütyülök rá, mert nagyjából tudom mi az igazság. - mondta az ölébe fektetve a lányt. Teste kihűlt, és ajkai is ellilultak.
- Nagyjából?
- Mondom hosszú történet és bonyolult. - zárta rövidre a témát Legolas. Mielőtt Nana válaszolhatott volna Tilnir rontott be az ajtón.
- Át kell öltözetnünk mielőtt...ő meg mit keres itt? - ütődött meg Tilnir. Legolas kivette a kezéből a dolgokat.
- Majd én, ti forduljatok el addig. - sétált oda Nana tudomást sem véve a döbbent Tilnirről. Nana ki akarta húzni Arvael Legolas öléből, de a fiú utána kapott.
- Óvatosan, nagyon vigyázz rá. - mondta a lány szemébe nézve. Nana kelletlenül bólintott. Látszott a szemén, hogy ezt is csak Legolas miatt teszi. Legolas aggódva félreállt, és háttal beállta Tilnir mellé.
- Tényleg hagyod hogy itt legyen? Nem tudatja meg, ez a mi titkunk. - suttogta alig hallhatóan a hercegnek.
- Nem mondok neki semmit, csak segít,ennyi. Kimarad az egészből. Elég ha rajtunk kívül te is tudod. - fintorgott Legolas. Tilnir már vette is a levegőt, hogy vitázzon, de Legolas csendre intette.
- Apámtól kérek egy kis időt, hagy maradhasson itt. Hátha enged és annyi idő alatt ki tudjuk deríteni, hogy tényleg ő-e az elátkozott vérvonal utolsó sarja. De ezen szükségünk lesz apád emlékéire is. - suttogta a fiú közelebb hajolva az őrhöz. Ő megértően bólintott.
- Ebből a szempontból számíthatsz rám. Ha apám megtudja, hogy rég elvesztett barátja lánya áll előtte, biztos beszélni fog. - bólogatott határozottan. Legolas csak gondolni merte, hogy így lesz. Nem akarta még egyszer Arvael sebes testét látni. Épp elég kínzó volt.
- Visszafordulhattok. - szólt Nana. Legolas olyan hévvel lépett Arvaelhez, mintha a lány már haldokolna. Nana Legolas szekrénybe legmélyéről előkotort pár olyan ruhadarabot, amik még hölgyeken is állnak valahogy. Arvael fel volt öltözetve, sebei kitisztítva és bekötözve. Enyhe gyógynövény illat lengte körül.
- Lehet meg kellett volna fürdeni. Förtelmes szagot áraszt. De majd holnap lefürdik, ő maga is. - állt fel Nana a lány mellől. Legolas azonnal elfoglalta a helyét. Kisímított egy szőke tincset Arvael bájos arcáról.
- Reméljük holnapra rendbejön. - motyogta Tilnir, elmélázva nézve Arvaelt.
- Köszönöm Nana, de most magunkra hagynál minket!? - ez nem kérés, hanem parancs volt. A lány kénytelen kelletlen meghajolt, majd lassan elhagyta a szobát. Legolas eligazította a párnát Arvael feje alatt és ráhúzta a paplant. A lány motyogott valamit és a fiú felé fordult. Álmában kinyújtotta a kezét és rákulcsolta a herceg ujjaira. Legolas összerezzent, és Tilnirre nézett.
- Jól van. - állapította meg majd helyet foglalt egy széken. Ráhajolt az asztalra, és pár másodperc múlva már horkolt is.
Legolas visszanézett Arvael kisimult arcára. Békésen aludt, egyenletesen vedte a levegőt. Legolast lassan elkábította a gyógynövények erős illata, na meg a fáradság is legyőzte. Későre járt. Vagy már hamarra? Végül már nem is gondolkozott semmin, hanem csak érezte ahogy az édes álom beszippantja.
Egy lány jelent meg előtte. Egy mezőn futott hullámzó hófehér ruhájában. Lába nyomán szöcskék ugrottak fel, és lágyan lengtek a fűszálak. A lány megfordult és láthatóvá vált boldog, mosolygós arca. Ránevetett és kinyújtotta felé a kezét...

2019. 08. 20.

______________________________________

Itt is vagyok az újabb fejezettel🙂🙂
Ha tetszett nyomj egy 🌟-ot és komi is jöhet kritikával. Ha valami nem tetszik/szerintetek nem jó nyugodtan írjátok meg és próbálok korrigálni😉😉
Kövi részig Suilad Mellon ❤️❤️
______________________________________

Taurielgirl25