×Damned× ( Legolas ff.)

Baj

Arvael csak Legolas mögött sétált, nem ment mellé. A herceg sokszor hátrafordult hogy meg van-e még, mire a lány elkapta róla a pillantását, és a tájat kezdte el pásztázni. Már kezdett sötétedni és még mindig nem tudták merre mennek. Már Arvael is kezdett félni. Nem tudott eligazodni a sötétben. A Nap teljesen lement, és Arvael kénytelen volt közelebb botorkálni a fiúhoz. Ownher otthagyta őket nemrégen így ketten maradtak.
Arvael oldalra nézett, hogy meg nézze Legolas ott van-e mellette. De annyira koromsötét volt, hogy nem látott el az orra hegyéig sem. De  nem érezte maga mellett a tündét.
- Hát ezt nem hiszem el! - morogta az orra alatt és visszafordult. De mikor már egy jó ideje nem látta Legolast, mérge félelembe csapott át.
- Legolas! - suttogta. Semmi válasz. Az avar megrezzent tőle néhány méterre. Megszorította kardja markolatát és abba az irányba meredt. Ekkor valami nekicsapódott. Arvael felsikoltott rémületében és már  majdnem kardot rántott. De az valaki gyengéden a szájára rakta a kezét. Az illatából Arvael egyből tudta ki az. Legolas egy kicsit ellépett tőle, de nem sokat hogy megint nehogy elvesszen.
- Itt nem szokott ilyen sötét lenni! Ez szinte már fojtogató! - suttogta a lány Legolas kék szemébe beszélve. Semmit sem látott belőle csak a szemét és "világító" szőke haját.
- Fogd meg a kezem! - ajánlotta Legolas. Arvael szemöldöke az egekbe szökött.
- Még mit nem! Majd rádbízom az életem, mi? - sziszegte egyet hátralépve. Legolas követte a példáját de ő előre lépett egyet.
- Nincs más választásod! - sóhajtott a herceg. Arvael egy ideig csendben maradt.
Nem tényleg nem volt más választása. Ha nem fogja meg a herceg kezét akkor jól elveszik a sötétben. Bár amúgy reggel úgyis haza tudna találni. De nem hagyhatja itt ezt a szerencsétlent hogy egyedül bóklásszon. Hiszen alkut kötöttek.
Végül kénytelen kelletlenül karcsú kezét Legolas kezébe rakta.
A lány folyamatosan a földet bámulta miközben mentek.
- Nem hiszem el, hogy ezt csinálom. -motyogta az égre nézve. Legolas felkuncogott mellette.
-Ne röhögj ki. Miattad csinálom, mert nélkülem itt döglenél ebbe a nyavajás erdőbe! - sziszegte a herceg fülébe.
- Alkut kötöttünk Arvael. És ahogy észreveszem, te se nagyon tudod merre megyünk. - suttogta vissza Legolas. Arvael ki akarta tépni a kezét a Tünde kezéből, de ő nem engedett.
Ekkor halk koppanás hallatszott és Arvael már a földön is találta magát. Legolas elesett, és magával rántotta.
- Mit csinálsz te szerencsétlen! - rivallt rá és felült, szikrázó szemmel keresve Legolast.
- Elestem, nem látok semmit ebben a sötétben. - morogta a fiú és Arvael hallotta ahogy a ruháját porolta.
- Micsoda piperkőc. - gondolta magában. De a ruháját simogató Legolason kívül hallott mást is. Lábak hangját, ahogy szaporán és hangosan rohannak az erdő talaján. Az egyiket megismerte. Ownher volt az. Hallotta majdnem nesztelen talppárnáinak halk cuppanásait a földön. De mögötte döngő léptek zaja hallatszott. Nem is inkább emberi lábak. Nem is ork lábak...
- Wargok. - suttogta Arvael. Legolas keze megállt a levegőben.
- Wargok?
- Azok.
- De mit keresnek itt. Sose jöttek még ide! - állt fel azonnal Legolas. Arvael mellé ugrott, megragatta a kezét és futni kezdtek.
- Ownhert kergetik. Hallottam, hogy jön. De nem is biztos, hogy őrá vadásznak. Nagyobb a valószínűsége annak, hogy ránk, csak rátaláltak a barátomra, ő meg figyelmeztetni próbál minket! - lihegte a lány az eszeveszett futás közben. Vakon szaladtak az erdő sötétjében, azt sem tudva merre mennek. A Wargok és Arvael farkasának hangos lihegése elérte a fülüket. Messze voltak, de nem eléggé.
- Nem kéne itt lenniük. Sosem merészkedtek ide le! - rázta a fejét Legolas kitérve egy kis tölgyfa elől.
- Pont ez az Legolas. Érzékeltem a jeleket már hamarabb is. Az erdő már nem olyan mint régen. Egyre több ork betörés történt az elmúlt hónapban, és az álmom is többször jelent meg mint szokott. - magyarázta a lány gyorsan hátrapillantva a válla fölött. Mintha látta volna Ownher fekete bundáját. Gyorsabb fokozatra kapcsolt.
- Milyen álmod? -kérdezte Legolas meglepetten. Arvael megforgatta a szemét. Pont a leglényegesebb részt szűrte ki belőle, ami éppenséggel nem is tartozik rá.
- Az most nem lényeg. - hadarta. - Mondom, a sötét, a sok támadás és most a wargok szerinted mik lehetnének mások mint jelek!
- Jelek? Úgyérted a gonosz jelei. - hangzott Legolas pár oktávval magasabb hangja. - Akkor figyelmeztetnünk kell a palotát!-torpant meg Arvaelt is visszarántva
-Nem mésze sehova, egy azért mert azt se tudod merre kell, kettő azért mert ha már eljöttél velem idáig akkor velem is maradsz! - lengette meg a mutatóujját a lány, nyomatékosítás képp a herceg orra előtt. Most Legolas tépte ki a kezét.
- Miért maradnék veled? Régebben még nagyon meg akartál szabadulni tőlem!- hajolt előre összevont szemöldökel. Arvael kipillantott a háta mögül. Már nagyon közel voltak. Idegesen csípőre rakta a kezét.
- Nincs idő hisztizni őfelsége. Kötöttünk egy alkut, de ez most a jelenlegi helyzetünkbe semmivé foszlott. Négyen vagyunk egy wargcsorda ellen. Ha akarod itt maradhatsz, te tudod. - fakadt ki majd megragatta újra a fiú kezét és cibálni kezdte előre. Legolas egy cseppnyi ellenállást sem tanúsított.
- Mi az, hogy négyen? - ragadta meg megint a lényeget Legolas. Arvael felhorkant.
- Ownher, Isthill a lovam, és mi ketten te idióta! - ripakodott rá, pedig már alig kapott levegőt.
- Most szükségünk lenne Isthillre. Hívd ide. - sürgette Legolas. Arvael nagyot sóhajtott és megállt.
- Felesleges, utolértek. - jelentette ki szembefordulva a rohanó Ownherrel és a wargokkal. A farkas védelmezően állt Arvael elé és kivicsorította a fogát. A wargok ahelyett, hogy rájuk rontottak volna körülvették őket. Vérszomjasan lihegtek rájuk, kivillanta tűhegyes fogaikat.
- Mire várnak? - oldalazott mellé Legolas.
- Fogalmam sincs. - fükészte a lány a nagy állatok sárga szemeit, amit le sem vettek róluk. Rezzenéstelenül álltak, és csak bámultak rájuk. Ownher izgatottan felnyűszített. Arvael imádkozott, hogy történjen már valami, mert ez idegőrlő. A csend vészjósló volt.
- Megpróbálhatnánk elfutni. - suttogta halkan. Legolas megfogta a karját.
- Meg ne próbáld! - motyogta alig érthetően. Arvael Ownher éjfekete bundájába mélyeszetette az ujjait, és farkasszemet nézett a vele szembe álló warggal, aki szintúgy nem mozdult. Hirtelen mozgást érzékelt maga mögött, de mielőtt megfordult volna...

" Dolgok melyek nem lesznek ugyanolyanok soha többet. Rémísztőek lehetnek. Csak miután teljesen beleástuk magunkat, és mi is részesei leszünk a változás okának. Akkor értjük meg, hogy nem félni kell, hanem tenni az ellen, hogy ne kelljen félnünk!!"

Igen, igen én még mindig élek😂
Kicsit szégyen de el is felejtettem, hogy van egy ilyen sztorim
De megtaláltam és annyira örültem, hogy megvan. Mostmár igyekszek izgalmasabb részeket hozni, mert hát ezek elég laposak voltak😶😶
De ha tetszett nyomj egy 🌟-otot, és kérnék egy véleményt az eddig dolgokról a sztorival kapcsolatban ☺️
Köszönöm, hogy elolvastad
Nemsokára jelentkezem (remélem) 😇

Taurielgirl25🖤