×Damned× ( Legolas ff.)

Az Éjszaka Folytatódik

Tesók, helló most nézem és a könyven megvan az 1K😍😍
Nagyon nagyon köszönöm, ezt a nagy számot, hihetetlen hogy elértem!!
Brutáál😁😁
A sok vote- tot is köszönöm, na meg a minden rész után hagyott kommenteket
Sooo cutee❤️❤️
Szóval mégegyszer nagyon köszönöm!!!
Na de már csapatom is a részt, mert ezért vagytok itt, nem igaz!? 😂😂

______________________________________

°>°>°> Arvael szemszöge <°<°<°

Arvael dühösen meredt Thranduilra, aki csak mosolygott rá. Még jéghideg szeme is mosolygott. A lány szinte megborzongott, Tilnir hideg ujjaitól is, na meg a király tekitetétől is. Volt benne valami taszító a lány számára. Nem nehéz kitalálni, hogy tiszta szívből gyűlölte. És biztos volt benne amit mondott. Abban, hogy Thranduil márpedig szövetkezett az orkokkal, hogy szüleit és ő magát is kihajítsa a palotából. Azért mert az az ostoba feltevesé támadt, hogy ő egy elátkozott vagy micsoda. Amit Arvael nagyon nem akar elhinni. Ha Tilnir megkérdezi az apját, biztos előrébb lesznek.
Tilnir megállította a király előtt. Thranduil lehajolt. Arvael már azt hitte meghajol. Ő még nem jött rá, mit akar csinálni, de úgy tűnik Legolas igen. Figyelmeztetően megbökte apját, aki viszont nem reagált rá. Csattanás hallatszott. Mint mikor a ruhát erővel elszakítják. Arvael döbbenten bámulta a király kezében lógó jókora szövetdarabot, amit a ruhájából szakított le. Ami elől jóval a térde fölé ért.
Gúnyosan elvigyorodott, és Arvael csuklójára csomózta. Kihagyott egy kis részt, amit húzni kezdett, mint egy vezetőszárat. Arvael ekkora pofátlanságot már nem bírt elviselni. Megvetette a lábát, és egy tapottat sem volt hajlandó mozdulni.
- Apám ne csináld ezt kérlek. Hagyd már szegényt, nem is tud semmit, megjegyzem én se. - ugrott Thranduil elé Legolas. A király lazán arrébtolta a szőkét, és erősen megrántotta Arvaelt. Az anyag a csuklójába vágott, így kénytelen volt botladozva tovább menni.
- Nem vagyok rab. Engedjen, és felejtsük el ezt az egészet. Elmegyek, és esküszöm többet színemet sem látja. Soha nem érintkeznék többet Legolassal. - mondta a lány a csuklóját dörzsölva. Kissé felhasította a bőrt, és fájt. A király menet közben nézet hátra.
- Nem tehetem akármennyire is csábító ifjú hölgy. Nem ecsetelgetem miért, mert úgyis rá fogsz jönni, vagy magadtól, vagy segítséggel. - itt gyilkos szeme Tilnirre villant, aki félősen behúzta a nyakát. Legolas Arvael mellett sétált.
- Nem lesz semmi baj, megmentelek. - suttogta. Arvael felvont szemöldökkel nézett rá, de mikor látta a herceg komoly arcát, egy alig észrevehető mosoly terült szét az ajkain.
- A katonáink ma igen kifáradtak, és már régen szórakoztak. Rájuk férne, most megjutalmazom őket. - magyarázta Thranduil, továbbra is maga után rángatva a tehetetlen lányt.
Legolas és Tilnir egyszerre fojtották el a lélegzetüket. A Tünde vetett egy aggódó pillantást a lányra,majd újra apja mellé sietett.
- Nem teheted ezt vele. Nem adhatod oda nekik. És pont ennek a csapatnak? Ki tudja mit csinálnak vele, baja eshet. Meg amúgyis, Arvael nem egy játék. -piszmogta apjának, aki válaszként hangosan felhorkant.
- Nem játékszer? Ugyan fiam, szerinted te mi leszel neki? Vagy már most az vagy, csak még most sem érzékeli. - szinte vicsorítva fordult hátra.
- Hova visznek? Legolas! Hol eshet bajom, vagy mi van? - fakadt ki Arvael mert alig hallott valamit.
Ekkor Thranduil közel rántotta magához, és egy kilincsre tette a kezét. - Jó szórakozást. - vigyorgott, majd benyitott. Legolas elsápadt. Arvael számára egy nagyobb szoba vált láthatóvá, egy halom tündeifjúval, akik igen kókedvűek voltak. Tucatokban álltak a borospoharak és a félig megrágott lembas kenyerek. De mikor észrevették Thranduilt mindenki haptákba vágta magát.
- Itt ez a lány. Azt csináltok vele amit akartok. Jutalom, amiért jól végeztétek a dolgotokat.-vette fel a hivatalos arckifejezését, majd tiszta erőből belökte Arvaelt. Legolas utána kapott, de nem érte el, az apja pedig azonnal rájuk csapta az ajtót. Arvael rémülten bámult körbe. Mindenki fura vigyorral bámulta. Egy vöröshajú lehúzta a pohara maradékát, felállt és megindult a lány felé. Erőszakosan felrántotta a földről és magához szorította. Arvael nyikkanni sem tudott, csak félve pislogott. Mit fognak vele csinálni? Eközben egy másik is odajött hozzájuk, aki a lábait tanulmányozta. Arvael elpirult és zavartan fészkelődni kezdett. A vörös megragadta az állát, és durván az arca felé fordította.
- Szép kis darab, nem gondolod!? - vigyorgott a mellette álló szőkére. Ő felröhögött, és végigsimította a lány meztelen lábát. Arvael mérgesen felnyögött, és belerúgott a fiú vállába. Az felpattant, és egy lendülettel arcon csapta. Arvael szeme könnybe lábadt, az égő érzéstől. Rettenetesen félt.
- Az, de szebb lenne ha nem lenne ilyen harcias. - sziszegte a vállát masszírozva. Arvael egymás után többször pislogott. A Tünde ütésének a nyoma iszonyatosan fájt.
- Vagy ha nem lenne rajta ennyi ruha.-suttogta a lány fülébe, egy harmadik aki odamerészkedett. Arvael összerezzent a hangra, és a borszagú leheletre.
- Igazad van. - nevetett a szőke, és lehajolt egy tőrért. Arvael a vörös tenyerébe visított és próbált kiszabadulni. A szőke katona összefogta Arvael ruháját, majd egy vágással le is vágta. A ruha lehullott a lányról, aki vörösödve próbálta takarni magát. A vörös elengedte a száját, de nem engedett a szorításán.
- Gyere szórakozzunk kicsit. - csókolta meg a nyakát, a háta mögött álló. Végigcirógatta a derekát, majd ő is átszorította. A vörös durván az szájára nyomta az ajkát, és még jobban magához húzta. Arvael kétségbeesetten vergődött a karjaiban, de nem volt annyira ereje, hogy kiszabaduljon. Szinte az összes idesereglett, és azt csináltak vele amit akartak. Arvael csak sírt és remélte, hogy nemsokára vége lesz ennek a borzalomnak. Próbált érzéketlen lenni, az érintésekre, a hangokra és minden külső tényezőre. Már nem is küzdött. Mindent tűrt, és várta, hogy egyszer megunják. A gondolatai összekuszálódtak, érzékei eltompultak, és a folytogatta a sírás. Még pár másodpercig tudatában volt mi történik vele, de aztán semmi. Elnyelte a homály.

>°>°> Legolas szemszöge <°<°<°

Legolas egyszerűen nem hitte el, hogy az apja ezt tette Arvaellel. Egyáltalán, hogy gondolta. Ez mérhetetlen gonoszság volt. Szegény Arvael nem is tud semmit, és ilyen gyalázatos módon bánnak el vele. Az a sok katona mit csinálhat vele!? Eleve az is borzalmas volt ahogy apja elvezette. Mint egy leprás rabot. Nem is értette miért nem fogta meg a karját vagy simán a kezét. Vagy szimplán maga előtt vezette volna. Minek kellett így megalázni?? Legolas forrt a dühtől azok után meg főleg, hogy Thranduil kulcsra zárta rá az ajtót. Tehetetlenül feküdt az ágyában és mérgesen a plafont bámulta. Már pedig innen ki kell jutnia. Nem hagyhatja a lányt a részeg katonák karmai között. Így is félt, hogy már elkésett ezzel.
Hirtelen kopogtattak az ajtón. Legolas felpattant és az ajtóhoz rohant. Kattant a zár, és az ajtó kitárult. Egy katona állt az ajtóban.
- Thranduil király...-kezdte de Legolas közbevágott.
- Nem érdekel Nana, de légyszíves ne szólj apámnak. Most mennek kell. - hadarta majd kifurakodott az ajtón, és rohanni kezdett a folyosón. Futtában fordult vissza.
- Egy angyal vagy Nana.- kiáltott vissza, ezzel egy zavart mosolyt csalva a lány arcára. Legolas megfordult, és amilyen gyorsan csak tudott futott le a lépcsőn, Arvaelért. 
Úgy rohant, hogy észre sem vette, hogy valaki jön vele szembe. Egyenesen belerohant Tilnirbe.
- Izgalmas éjszakai életet élsz hallod e! - vigyorodott el. Legolas komor arcal nézett vissza rá. Kikerülte, de már lassabban ment tovább. Tilnir követte.
- Arvaelhez mész? Meg akarod menteni igaz? Gondolod, hogy túléli? - kérdezte folytott hangon. Legolas megtorpant és rémülten nézett a katonára. Nem látott semmi viccelődést a szemében, komolyan meredt a hercegre.
- Ne idegesíts Tilnir, csak nem ölték meg. Egy lányt?? Ugyanmár szerintem jól lesz...csak meg akarok bizonyosodni róla, hogy igazam van-e. - indult meg újra gyorsan véve a levegőt. Igazából nem volt benne biztos, hogy Arvael jól lesz. Sőt fojtotta a gondolat, hogy biztos nincs jól.
- Egy halom részeg katona, akik csak szórakozni akarnak egy fárasztó nap után. Te ismered a katonáid, de szerintem ne várjunk túl sok jót. Mindenesetre veled megyek. Ha rossz a helyzet, elviszem Arvaelt a gyengélkedőre. - magyarázta Tilnir, Legolas után loholva. A Tünde legszívesebben felordított volna olyan ideges volt.
- Nem, nem jössz velem sehova se. Itt maradsz, és legfőképpen nem viszed sehova Arvaelt. Majd én megyek és viszem. Fejezd be ezt a nem is tudom mit, mert már elegem van. - tört ki eszelősen meredve az őrre. Tilnir döbbenten meredt rá.
- Tulajdonképpen mi is a bajod neked? - kérdezte elgondolkozva félrebillentve a fejét. Legolas a kezébe temette az arcát. Nekinyomta a hátát a hideg, sima kőnek és engedte, hogy lecsússzon.
- Fogalmam sincs. - motyogta fáradtan a szemét dörzsölve. Nem tudta megmondani mi a baja igazából azzal, hogy Tilnir folyamatosan itt lebzsel. Segíteni akar, de Legolas nem akart kérni ebből a segítségből. Egyedül akarta megmenteni Arvaelt. És halvány lila gőze sem volt, hogy miért.

2019. 08. 16.

Taurielgirl25