×Damned× ( Legolas ff.)

Segítség

Arvaelnek fogalma sem volt mit tévő legyen. Rázogatta, szorította a vasat, de az nem engedett. Most nem történt semmi. Ugyanolyan szikáran állt ott mint mindig. Fél-alá járkált a folyosón, egy lyukat vagy elmozdult téglát keresve a földben. Semmi.
Vészjóslóan csend volt. A lány hiába hallgatózott nem hallott semmit. Betegnek érezte magát. Nagyon régóta volt lenn a föld alatt, étlen szomjan. Nem szívott friss levegőt, a tüdeje megtekelt ezzel az áporodott levegővel. A torka olyan száraz vot mint a pergamen, és minden nyelés kínokkal járt. A sebei sajogtak, főleg a lábán a futástól és olyan fáradt volt mint még soha. Ki akart innen jutni, megmenteni barátait és megtalálni Legolast. Legolas...
Vajon vele mi lett? Arvael nagyon reménykedett benne, hogy épségben kijutott. Akármennyire nem kedvelte az elején a herceget, a szőke mégis meg tudta mutatni a másik kedves és gondoskodó oldalát is. Nem volt gőgös, nem fitoktatta a hatalmat, hanem elfogatta, hogy Arvael magának való és kész. Nem piszkálta, nem kérdezgette folyamatosan a múltjáról és, hogy miért olyan amilyen. Ezt igazán értekélte benne a lány. És végül azt is bevallotta magának, hogy a fiú igazán jó társaság. Vagyis inkább...meglehet szokni.
Ezeken merengett, miközben a kemény padlón hevert. Kezeit összekulcsolta a feje alatt. Úgy bámulta a "plafont".
Owhner hirtelen égtelen csaholásba kezdett az egyik zárkába. Arvael rémülten ült fel, azt hitte valamelyik farkasnak baja esett. Ownher kifutott Arvaelhez, bekabta a kezét és gyengén húzni kezdte. A lánynak kellett egy kis kis idő mire rájött, hogy a farkas bizony mutatni akart valamit. Ez a lentlét teljesen lelassította az agya mozgását. Erőtlenül feltápászkodott, és követte az izgatott Ownhert a cellába. A farkas nekivetette a vállát a falnak. Csikorgó hang hallatszott, majd egy tompa puffanás. A tégla átesett a falon. Arvael tágra nyílt szemmel vizsgálta a lyukat. Leguggolt és átnyújtotta a kezét. A semmiben markolászott.
- Ez egy alagút. Ownher találáltal egy alagutat.- ölelte át a farkas busa fejét. Társai mind köréjük sereglettek. Arvael felállt.
- Jólvan. Arra kérlek titeket, hogy próbáljátok átnyomni ezt a falat. Halkan nehogy meghalljanak. Addig én őrködök. Ki fogunk jutni innen! - mosolygott majd a rácsokhoz rohant. Leült elé, és feszülten füllelt. De csak a farkasok halk lihegése, egy-egy súrlódás vagy puffanás hallattszott. Semmi őr nem volt. Lehet bevált Legolas terve és mind utána eredtek? Eltelhetett egy eseménytelen félóra amikor is egy fehér farkas kijött mellé. A zárka felé bökött a fejével ahonnan egyre többen dugták ki a fejüket.
- Kész vagytok? - kérdezte izgatottan a lány majd mégegyszer szétnézett, és bement a fehér nyomában.
Egy kisméretű lyuk tátongott a falon. A másik oldalon merő sötétség. Ownhert már a túloldalon volt és bíztatóan csóválta a farkát. Arvael nagyot sóhajtva intett a farkasoknak majd ő is átlépett a lyukon.
Szűk folyosó volt, porral az alján mely mindegy egyes lépésnél kisebb hurrikánt eredményezett. Arvael prüszkölését visszatartva lépkedett, karját az orra elé tartva. Fáklyák álltak háromméterenkét, szóval a sötétség miatt nem kellett aggódniuk. És csak remélhették, hogy ez az alagút kifelé vezet, és nem mégjobban a föld gyomrába.
Kiszámíthatatlan volt az egész helyzet. Egyetlen reményünk, maga a remény volt. Hogy kijutnak innen, és hamarosan vége lesz ennek az egész szenvedésnek. Nem tudhatják mi várja őket az alagút végén. Vagy a szabadság vagy újabb ellenség. És ha az utóbbi, akkor minden ezerszer rosszabb lesz most. Újra elfogják, a farkasokat megölik, valamelyikből meg "tenyészbikát" csinálnak. És ki tudja még milyen szörnyűség van még készülőben. HISZEN SEMMIT NEM TUDNAK!!!
Csönd volt. Csak a farkasok karmainak koppanása hallatszott a már keménnyé vált padlón. Amikor a hátuk mögül kapargászás hallatszott. Hirtelen hangos vijjogás támadt, és nagy széllel elsűvítettek valamik a fejük fölött.
- Csak denevérek. - motyogta hátra fordulva a lány. - Remélem, hogy csak azok.
Úgy gondolta simán lehettek "járőrök". Hiszen egy egyszerű denevérről ki gondolná, hogy gonoszak. Bár ha így jobban belegondol, a kinezetük nem éppen bizalomgerjesztő.
Végighúzta a kezét a falon. Nedves volt, de olyan furcsa volt az állaga. Ujját az orrához tartott és beleszagolt. Büdös volt. Áporodott, de volt valami más is... De Arvael nem tudta megmondani minek is a szaga. Érezte már, de nem emlékezett hol és mikor, vagy egyáltalán mi volt az.
Félt, hogy utánuk jöttek, és átkozta buta fejét, hogy nem tömték vissza a téglákat. Időpocsékolás lett volna a javából, de akkor nem kéne félniük, hogy utánuk jönnek. Arvael azt is tudta, hogy ezt a folyosót mindennapos használatra készítették. Az alja le volt járva teljesen, nem is beszélve a fáklyákkal megvillágított útról. Amik most történetesen egy ajtót világítottak meg. Arvael körülnézett, de mivel zajt nem hallott az ajtóhoz lépett és lenyomta a kilincset. De az nem engedett. Viszont az ajtó túloldaláról éktelen ordítozás hallatszott, és Arvael hallotta, hogy birizgálnak valamit az ajtóval. El fogják kapni őket! A lány jobb lehetőség híján rohanni kezdett előre, a farkasfalkával a nyomában. Hallatszott a falhoz csapodó ajtó, és az orkok hörgése. Arvael régen csinált ekkor hülyeséget. Benyitni egy ajtón a föld alatt, a semmi közepén. Ki tudja mi rejtőzik mögötte?
Vaktában futottak újfent nem tudva hová. Amikor Arvael lába megakadt valamiben. Száját egy elfojtott sikoly hagyta el, majd csak azt érzékelte, hogy a földön fekszik elterülve, rajta egypár farkasssal. Letolta magáról őket majd felnézett. Nem tudta honnan estek le, de felül semmilyen lyuk nem volt. Számlálást tartott, hogy mindenki megvan-e. Szerencsére mind megvoltak. Egy teremben voltak. Itt is voltak fáklyák, de terem legvége sötétbe burkolózott. Arvael összerezzent, amikor fentről hangos trappolás hallatszott. Por hullott a hajába, majd minden újra elcsendesült. A farkasok egy személyként bámulták a megvilágítatlan sötétséget. A lány rosszat sejtve fordult oda, de nem látott semmit. Kirakta maga elé a kezét, és óvatosan lépett egyet.
- Hahó, ki van ott? - kérdezte. Kérdésére mély morgás volt a válasz. Arvael ijedten lépett hátra, de megbotlott egy kőben és a hátsójára esett. Magában szitkozódott. Csöbörből, vödörbe kerülnek. Állandóan. A fáklya fénykörébe először egy durva szőrrel borított pofa, majd egy hatalmas teste társult. Sőt mégtöbb ilyen.
- Wargok! - suttogta Arvael szemét meresztve az állatokra, akik viszont kíváncsian fürkészték őket. Abszolút nem akartak támadni. Arvael érezte. De valahogy mások is voltak, mint amiket eddig megszokott. Nem voltak olyan büdösek, és a pofájuk is finomabb volt. A lány rájött, hogy a szag ami a falon volt tőlük árad.
- Nőstény wargok! - guggolt fel lassan majd kinyújtotta a vezér felé a kezét, aki kézségesen megszagolta, és még meg is nyalta. Arvael elmosolyodott. Nem akarták bántani őket. Sőt barátságosak voltak. Még életében nem találkozott nőstény wargokkal. Az orkok is úgy látszik, hogy csak hím wargokat használtak. Most meg...hát igen. Keverik a vérüket, ami nem feltétlenül jó mind a két félnek.
- Titeket is ki kell vinnem innen valahogy. De nem tudom hogy innen hogyan. Bezárult a csapóajtó, innen meg úgylátom nincs kiút. - morfondírozott a lány körbefordulva maga körül. A foltos, vezér warg megbökte a kezét majd hátat fordított neki. Arvael rémülten lépett hátra, azt hitte meg akarja rúgni. Bár ezek nem lovak. De nem történt semmi ilyesmi. Az állat addig tolatott míg a háta Arvael szemmagaságánál volt. A lány végignézett a nőstény bozontos hátán. Wargot még nem lovagolt. Nem lehet annyira más. Lehet csontosabb, és másabb a járása. Arvael Ownherre pillantott, aki bökött egyet a fejével. A warg nagy szemével várakozva vizslatta. Arvael végül megragadta a warg marjánál meredő sűrű szőrt és felhúzta magát. Igen jólgondolta. Keményebb volt.
Az állat morrant egyet majd hátrálni kezdett. Aztán futni kezdett előre, a fal felé. Arvael az arca elé rakta a kezét és a warg nyakára hajolt. De nem történt semmi ütközés. A nőstény felugrott a falra, elrugaszkodott és egyenesen neki a plafonnak. Ami szabályosan kettétört. És már ott is voltak ahonnan leestek. A többi warg és a farkasok követték a vezetőt aki szélsebesen száguldott Arvaellel a hátán a keskeny folyosón. Mögölük ordibálás hangzott. Az orkok meghallották a lármát és üldözőbe vették őket. A lány rálapult a hátasa nyakára.
- Vigyél ki innen minket! - kérte. A warg hegyezte a fülét és nagyobb iramba kapcsolt lefelé.

2019. 07. 22.

Taurielgirl25