×Damned× ( Legolas ff.)

Problémák Hegye

A két fiú már órák óta görnyedt a poros lapok fölött. Tilnir előhozott egy halom papírt és tintát. Legolas pedig elkezdte kijegyzetelni amit érthetőnek véltek. Muszáj volt egybefüggő mondatokat alkotniuk különben nem értették volna meg a szöveget. A herceg nem is figyelt rá igazán mit ír. Először is azért nem, mert teljesen kusza volt az egész leírás, örültek ha kibogozták a lényegét a firkának. Másodszor, olyan bonyolultan és igazán régi tündenyelven volt írva, hogy még neki is kihívást jelentett könnyebbre fordítani. Harmadszor, az egészet egybe akarta látni egy összefüggő leírásban. Úgy gondolta, úgyse értenék meg ha szakadozva próbálnák az értelmét lelni.
Miután kiírtak mindent Tilnir összecsapta a könyvet. Várakozóan Legolasra nézett, aki az irományát fürkészte.
- Egyszerűbb lett volna, ha ezt apám mind elmondja. Eleve alig értem ezt az egészet. A legelső Alvarent, meg az a valaki kapcsolatát. Ez a bugyuta átok, meg hogy szinte a saját lánya vérét ontaná, csak azért, hogy az átok megtörjön. Na meg, hogy a király is veszélyben van, mert ez a Thedorian is képbe került. Ez valami borzalom Legolas. Remélem te nagyjából érted mi ez az egész, mert az én agyam már lassan kezd kigőzölni. - sóhajtott Tilnir és az asztalra borult. Legolas felpillantott a koszos és megviselt Tilnirre. Sajnálta kicsit. Pár napja még csak egy egyszerű börtönőr volt. Most meg egy koloszális szörnyűség kellős közepén csücsül. Vele együtt.
- Talán felolvasom hangosan elsőnek. Aztán gondolkozhatunk. Igazából nem is hosszú, sőt egészen rövid ha kivesszük a csak félrebeszélős részeket. - mondta a szőke és megkocoktatta Tilnir vállát, hogy figyeljen rá. A katona azonnal felkapta a fejét, és feszülten szuggerálni kezdte a lapot, amit Legolas a kezében tartott.

Thedorian

"Mi is az a Thedorian? Ez is egy olyan kitalált dolog lehet, egyszerű gondolkodású emberek számára, mint az Alvarent. De nem az. Sokan azt hiszik nem is élő ember, sokkal inkább egy lelki állapot, amit valakire ráruháznak akarta ellenére. Nos...van benne igazság. A Thedorian egy testi, leli kényszeredetten felvett állapot, amit maga az Alvarent teremtett. Sokszor a személy, akin ez ül, nem is tud róla. És ez okozza a vesztét. Mint tudjuk a legelső Alvarent még tiszta lelkű volt. De mikor Perham vérét ontotta, lelke zabolátlan és sötét lett. Azt is tudjuk, hogy átkot szórt reá, és kőkoporsóba záratta. Galadriel úrnő felszabadította az ifjút, és lecsökevényesítette a rá szórt szörnyűséget arra, hogy az átkot meg lehet törni akkor, ha halott lesz az utolsó élő leszármazott. Perham nem akarta, hogy az ő vére legyen a Damned. Nem akart egész életében szégyenben és kirekesztetségben élni, majd várni mikor csap le rá a saját családtagja. Így elhatározta, hogy megteszi amit a becsület kíván tőle. De itt jön a bökkenő. Alvarent arra is gondolt, hogyan ne törjön meg a lélek útja. Megátkozta, hogy az ember örökre egy cél miatt éljen, és végül tönkre menjen belé. Mert nem tudja megtenni. Pont azért, mert ő a Thedorian. A Thedoriant az első Damned alkotta saját maga képmására. Egy lélek, mely már nem teljesen egész, hiszen másokét "mérgezi". Alvarent Perhamba helyezte bele. A feladata az, hogy védelmezze teremtőjét, akkor is ha nem tudja miért teszi. Megöl mindenkit aki bántani próbálja őt, úgy, hogy sincs is tudatában. Lehet nem hamar, hanem csak évszázadokkal később. De mindig megteszi. Eddig senki sem maradt még életben aki megpróbálta megölni az Alvarentet. Mindet ő gyilkolta meg. Perham. Aki egyszerre akarja a vérét ontani utódjának és egyszerre akarja védelmezni is. A Thedorian mindig is tekintélyes részt fog elfoglalni a lelkében. Ha valaki, valamikor is megkísérelte bántani a Damnedet, akkor az meg fog halni. A Thedorian nem kegyelmez. Ne feledjük, olyan mint egy Damned. Gonosz, de okos és ravasz. Nem végez félmunkát. És ha ez a kettő egybeüt. Akkor a világ sosem lesz a régi már. "

- Ez..ez követhetetlen. - fakadt ki Tilnir és arcát a papírba temette. Legolas kihúzta a katona feje alól a teleírt papírt, és nagyot sóhajtva széthajtogatta.
- Igen így, hogy kiírtuk is csupa kusza az egész, de akkor is érthető. Arvael apja úgyanazt leírta amit Baran elmondott nekünk a férfi tettéről és az átokról ami súlytotta. Éppenséggel csak a nevét nem tudtuk. De mostmár azt is tudjuk mi a Thedorian. Perham, vagyis az ember aki megpróbált végezni az Alvarenttel, maga a Thedorian. A lélek belehelyezte így meggátolva, hogy a vonala megtörjön. Hihetetlenül eszes volt meg kell hagyni. Szóval az átok törhetetlen, hiszen Perham sosem lesz képes egy Damned véréből inni. Akármennyire vágyódik érte, teste szomjazik a megváltás iránt, de a lelke egyik elrejtett zugában a Thedorian mindig ott lesz, és mindig védelmezi fogja ezt a vérvonalat. Ezért...- hallgatott el a herceg és nagy szemekkel Tilnirre bámult. A lap kihullott ujjai közül és lustán a földre hullott.
- Ezért mondta apám, hogy Thranduil király is nagy veszélyben van. Mert ő már megpróbált végezni Arvaellel nem is egyszer. - fejezte be Tilnir Legolas megkezdett mondatát. Kellett pár másodperc mire szavai értelme eljutott a tudatáig. A szája elé kapta a kezeit mint egy udvarhölgy aki meglát egy otromba békát. Csak ez a dolog valahogy sokkal komolyan volt mint egy rütykös varancs brekegése.
Legolas a tenyerébe hajtotta a fejét és idegesen dobolt a lábával. Nem szólhat az apjának, hiszen ahogy ismeri valami hülyeséget csinálna. Talán újra meg akarná ölni a lányt, mert szerinte ezáltal az átok megtörik. De nem fog, mert pont az a lényege, hogy Perhamnak kell megölnie az utolsó utódot. De nem fogja tudni sohasem megtenni, mert ő a Thedorian!! Ha annak idején Perham nem gondolja úgy, hogy megöl egy Damnedet akkor most nem tartanának itt. Most, hogy belegondol azt sem tudják a férfi miért akart megölni egy olyan tisztalelkű lényt mint az Alvarent. Mert akkor még az volt. De tényleg, mi előnye származott volna abból ha végez vele??
A herceg szőke hajába túrt, és erősen kifújta a levegőt. Ha lehet soha nem volt még ilyen feszült. Szinte kapkodva vette a levegőt, gyöngyözött a homloka ahogy lázasan gondolkodott. De egyszerűen sehogy semmi nem volt jó. Arvael még mindig nem kelt fel, legalább ha ébren  lenne, ki tudnák kérdezni mire emlékszik. De így, semmit nem tudnak mit érzett akkor. Félhetnek attól, hogy bármikor máskor megteheti ezt, és akkor nem lesz ott Baran, hogy hátbaszúrja egy nyílvesszővel. Nem. Akkor megteszi, és a lelke megfagy mint a zubogó víz a folyómederben. Lassan, fájdalmasan alig észrevehetően szép lénye egy burokban reked, amit lehet nem is lehet többet felolvasztani. Mert ha egyszer gyilkol megteszi másodszor, harmadszor majd egyre többször is. Csak azért, mert kedvét leli benne. A lelke darabjai egymás után hullnak darabokra, majd állnak újra össze jégtömbe zárva.
Legolas felpattant, és a földön heverő lányhoz sietett.
- Ne kelj fel amíg nem jövök vissza. - suttogta hófehér arcát bámulva. Szemei rózsaszín ajkaira vándoroltak, amik egymásnak feszülve remegtek. A lány ébredezett.
- Ha megcsókolod elájulok. - szólalt meg Tilnir rekedten pár lépéssel mögötte állva.
Legolas összeszorította az állkapcsát és szorosan lehunyta a szemét. Nem szabad megcsókolni, nem szabad, apja megölné!!
Szíve hevesen vert, és nem bírt másra gondolni, csak Arvael ajkaira. Végül lehajolt és ajkait gyengéden a lány szájára nyomta. Csak egy pillanat volt, alig két másodperc és a herceg már fel is állt. Ha Arvael ébren lenne, kínokkal járt volna. Borzalmas kínokkal. Másik ok, amiért nem csókolhatja meg.
A döbbent Tilnirhez fordult, aki csak hápogni tudott döbbenetében.
- Mivel már te is nyakig benne vagy, itt maradsz és vigyázol rá. Ha felébred ne  engedd el sehova, akkor is ha el akar menni. De ne hagyd neki, itt kell maradnia amíg vissza nem térek. - adta ki a parancsot és az ajtóhoz lépett.
- És te mit csinálsz?- kérdezte a katona leguggolva Arvael mellé a földre.
- Elmagyarázom apámnak mekkora hülyeséget csinált mikor úgy gondolta szövetkezik az orkokkal, csak azért, hogy kiírtson egy fajt ami még soha nem ártott neki. De úgy látszik mostmár fog. - felelte Legolas hidegen és kinyitotta az ajtót. - De a legfontosabb, ne engedd elmenni innen!!
A fiú úgy futott mint talán még soha. Őrök meneteltek vele szembe, íjászatot gyakorló fiatalok, mének hátán ülő katonák vágtáztak jobbra balra. Mindannyian kitértek az útjából ahogy rohant fel a palota felé.
- Legolas uram, Legolas uram! - szólította meg egy lóháton ülő katona. A herceg megtorpant és várakozva fordult hátra.
- A ló, amit a lánnyal hoztunk be több órája csak tombol. Nem eszik nem iszik, csak rugdos, ágaskodik a boxában. Senkit sem enged közel. Mi legyen vele? - kérdezte. Egy nagy kék folt volt a jobb füle alatt. Talán Arvael lova tette vele.
- Csak hagyjátok békén. - utasította őket és már száguldott is tovább. A ló jól lesz ha Arvael is felébred. Ebbe Legolas száz százalékig biztos volt. Már csak azt kell bebiztosítania, hogy az apja józan esze is a helyén legyen. Még egy ballépés és azt már nem fogják tudni helyrehozni.

Folyt. köv.

____________________

Kicsit sokára hoztam a részt, de a sulitól nem volt olyan sok időm. Sőt, semennyi😒
De most itt vagyok, de ez a rész nem lett a legjobb mit ne mondjak
Kicsit elnagyoltam, amit borzasztón sajnálok
Következőnek sokkal jobb részt akarok összehozni, remélem a szünetben sikerül😇😇
Meg hát itt a karácsony, kit nem motivál🎄❤️❤️

Önreklám helye:
Újabb könyvet kezdtem el, szerintem láttátok is. De ha nem most mondom, hogy kemény egy fejezet kint is van belőle 😅
Esküszöm csinálom és már több mint a fele megvan
Na de a címe Otherwhence és a saját képzeletem szerint íródott. Persze lesznek benne sorozatokból, könyvekből, filmekből lopott elemek, de remélem nem lesz olyan gáz🤔🤔
Ha érdekel néz rá❤️

De nem pofázok többet, mert a végén még elhagytok így ünnepek előtt😂
Ha addig nem lenne rész Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek!!!! ❤️❤️❤️

Suilad💕

Taurielgirl25