×Damned× ( Legolas ff.)

Nem Lehet Kijutni!

Arvael leguggolt a földre és belekapaszkodott az utolsó reménysugárba. Ami az volt, hogy ha netán kinyitja az ajtót az őr, akkor kisurranak. Butaság, de ötletek híján ez is megteszi. A félelem lebénitotta őket. Legolast azért, mert ő már volt benn azon a bizonyos helyen, és rettegett attól, hogy Arvael akár a közelébe is jusson. A lány azért félt, mert nem tudta mit évő legyen. Nem tudta holvan, miért van itt, és hogy mit akarnak tőle. Nem tudta értelmezni a dolgokat, mert tényleg semmit sem tudott. A semmi nagy szó, de ebben a helyzetben most tökéletesen helyt állt.
Minden egyes hallt lépésre egyszerre rezzentek össze. Arvael minden idegszála megfeszült készen arra, hogyha nyitva az ajtó időben ki tudjon ugrani. De még Ownhert is meg kell találni. És még Legolas is itt van. Arvael majdnem felordított tehetetlenségébe. Nem lehet, hogy ebben a telhetetlen helyzetben egyszerre több dolgot is kell csinálnia.
Ekkor ért oda az őr. Undorítóan rájuk vigyorgott, majd bepöccintett két darab faágat.
- Tessék itt az eledel. A tündék ilyeneket esznek, ugye? - hergelte őket. Elérte a kívánt hatást. Arvael agyában azonnal felment a pumpa. A mai nap megpróbáltatásai, kosz és vér mindenhol, fájdalom és sötét. Egyszerűen elege volt. A rácshoz ugrott és erősen rászorított. Olyannyira, hogy az ujjai elfehéredtek tőle.
- Ne hergelj ork. A mai nap bőven elég volt. Esküszöm ha kijutok innen, megkereslek és én magam fogom elvágni a torkodat. Érted én magam leszek a halálod okozója!- fröcsögte az ocsmányság felé. Legolas nem szólt csak mellélépett, és összehúzott szemöldökel tanulmányozta a wargot.
- Ez nem született warg, nemde? - kérdezte halkan az orkra emelve a szemét. Arvael megütközve bámulta a herceg rezzenéstelen arcát. Az ork nagy meglepetésükre felröhögött.
- De nem ám. Ez egy farkas és egy warg keresztezéséből jött létre. Igazán figyelemre méltó jószág. - paskolta meg az állat nyakát, aki elégedetten megnyalta a száját. A lány elkerekedett szemmel bámulta a párost, Legolas pedig magában motyogva fordult el.
Arvael viszont elgondolkodott valamin.
- Ééés...mi lesz a farkassal?- kérdezte farkasszemet nézve az orkkal. Igazából hülyének érezte magát. Most komolyan egy orkkal cseverésznek? Aki ráadásul tud röfögés, őrjöngés és egyéb artikulálatlan hangok kiadása nélkül válaszolni!?
Az ork a kérdés hallatán, alattomos vigyorra húzta az ajkát.
- Leöljük őket. Úgysincs már rájuk szükségünk. A te farkasod szép példány. Egy nőstény warggal tökéletes utódjuk lehetne. Utána pedig nyekk neki!- heherészett gonoszul le sem véve a szemét Arvaelről. A lányt elfutotta a méreg. Szinte végigperzselt rajta. Vicsorogni támadt kedve az idegtől. Hogyha valaki egy ujjal is hozzám mer érni Ownher-hez az garantáltan nem éli túl. A lány szinte hullámzott az indulattól.
De ami a következő pillanatban történt nem lehet tudni ki lepődött meg jobban. Az ork és a warg-szülött, Legolas, vagy Arvael aki már a rács túloldalán térdepelt. A lány visszanézett. A rácsok meghajoltak és kettétörtek. Mintha megolvasztotta volna a vasat. Arvael csodálkozva meredt kezeire mikor Legolas észbe kapott, kilépett a zárkából, megragadta Arvael kezét és már rohantak is lefelé a lépcsőn. Az ork tudatáig később jutott el, hogy mi is történt így kis késéssel ugrottak utánuk hátasával. Az ork üvöltése és a warg-farkas csaholása visszhangot vert a kihalt, sötét folyosón.
- Hova megyünk? - kérdezte Arvael két lélegzetvétel között. Legolas eközben megduplázta az iramot.
- Ownher-ért. Utána pedig remélem ki innen! - felelt egy halvány mosollyal is megajándékozva a lányt.
- Tudom merre kell menni, ne aggódj. - mintha a Tünde meghallotta volna Arvael fejéből a következő kérdést, válaszolt is rá.
- Vezess! - bólintott a lány majd jobban megszorította Legolas kezét, hogy el ne váljanak egymástól. A levegő itt lenn fojtogatóbb volt, mint pár emelettel feljebb. Mindketten attól féltek, hogy az ork utánuk küld valakit és akkor seperc alatt megtalálják őket. Egyszerre gyorsítottak fel. De hirtelen meg is torpantak. Egy kanyarhoz értek, és a másik oldalán fáklyafények borították a falat. Elfojtott beszéd hallatszott, és a semmivel össze nem téveszthető warg-lehellet szag. Arvael elfintorodott. Előrelépett de valamire rálépett, és az óriásit reccsent. Nem is akarta tudni mi volt az. Legolas maga mögé tolta.
- Meg ne mozdulj!-suttogta és ő is a falhoz lapult. A beszélgetés abba maradt, és a hallották ahogy elindulnak feléjük.
- Legolas.- nyöszörögte a lány, görcsösen markolva a herceg nyeslett útiköpenyét. A fáklyák fénye már csak méterekre voltak a lábaiktól. A sötétben Arvael ki tudott venni három warglovast. Megremegett lába. Legolas lassan megfordult, hogy szembe legyen vele. Lenézett rá, majd megragadta a vállát.
- Figyelj. Ha azt mondom fuss akkor fuss. Csak előre, ne nézz hátra. Keresd meg Ownhert, itt lesz hisz őt őrizték, és jussatok ki innen. - hadarta fojtott hangon, majd félve oldalra pillantott.
- Mit akarsz tenni?- kérdezte gyanakodva Arvael. A fény mindjárt utóléri őket.
- Elterelem őket. - mondta határozott hangon. Arvael mielőtt tiltakozni tudott volna, Legolas belé fojtotta a szót. - Ne ellenkezg Arvael. Neked ki kell jutnod innen, megértetted. Nincs de, ez egy királyi parancs. És kérlek, most engedelmeskedj. Tudom nem vagy az alattvalóm, de megkérlek rá!
Arvael belebámult Legolas mélykék íriszeibe. Olyan fenséges volt, olyan királyi. Rövid habozás után bólintott.
- Megteszem.
A fény centiméterről centimérre közelebb jött, és alig volt már 30 centi a lábuk és fáklyák között. A nagy sötétnek köszönhették, hogy nem vették észre őket.
A herceg belenézett Arvael szemébe majd rövid hezitálás után, lehajolt és ajkát a lány hideg homlokához érintette.
Arvael lehunyta a szemét amikor...
- Fuss. - lökte meg Legolas a lányt aki átesett két őr között. Ők viszont nem vették észre. Legolas után vetették magukat. Arvael még látta lobogó szőke haját eltűnni a fordulóban majd ő is futásnak eredt. Megállt minden egyes cella előtt, de egyikből sem Ownher nézett vissza rá. Csupa bánatos farkasszempár. Arvael visszarohant az elsőhöz és elhúzta a reteszt. A szürke farkas félve lépett elő és meghajolt a lány előtt. Arvael nem foglalkozott most ezzel hanem tovább szaladt és sorba kiengedte a bentrekedt farkasokat. Ők mind egytől egyig meghajoltak, és a lány mellette haladtak. Az utolsó zárkában feküdt a nagy, fekete farkas. Örömében halkan
felvonyított mikor meglátta a lányt.
-Ownher! - sóhajtott fel Arvael majd karjaiba zárta a farkast, aki boldogan bújt oda hozzá. Boldog pillanatukat egy hangos csattanás szakította félbe. Arvael felkapta a fejét. Nem vette észre, hogy a folyosó elején is volt egy rácsajtó. Azt csapta rájuk az az őr, akivel "csevegtek". Arvael az ajtóhoz rohant.
- Hát megvagy kicsinyem. Innen úgyse jutsz ki élve, ahogy a barátait sem! - vigyorgott rá, majd röhögve otthagyta.
Arvael ordított, rúgta, cibálta a vasat de az nem engedett. Feladva a küzdelmet, csúszott le a fal elé. Kezébe temette az arcát. Fogalma sem volt mit tegyenek.
A farkasok köré gyűltek és hozzábújtak. A lány rárakta az egyik fejére a kezét.
- Nem lehet Kijutni! Itt vége. Csak reménykedjünk abban, hogy Legolas megmenekül! - suttogta majd kézfejével letörölt egy kósza könnycseppet az arcáról. Újra lehajtotta a fejét, és átadta magát a keserű búnak, amit egy hangos és szomorú nevetéssel pecsételt meg. De ez még közel sem boldog nevetés volt.

Taurielgirl25