A Black hagyaték ϟ Harry Potter ff.

[17]

Sziasztok!💕

Hosszú kihagyás után végre itt az új rész, remélem tetszeni fog.🌚

A kviddics döntő reggelén a méregzöld talárban feszítő mardekáros csapattagok a házuk hosszú asztalánál ülve némaságba burkolódzva fogyasztották el a reggelijüket.

Lyra unott arccal bökdöste a Flint által a tányérjára lapátolt nagy adag tojásrántottáját. Az idegességtől borsó méretűre zsugorodott gyomra heves tiltakozása ellenére kötelességtudóan falatozni kezdett. Nem merte megkockáztatni, hogy a reggeli kihagyása esetleg rányomja a bélyegét a pályán nyújtott teljesítményére. Nyolc leküzdhetetlennek tűnő falat után viszont fintorogva eltolta magától a tányérját.

Ahogy végignézett a közelében nyammogó csapattársain a sajátjához hasonló sápadt és ideges arcokkal találta szembe magát. A mellette ülő Draco még a többieknél is feszültebbnek tűnt. Hosszú ujjaival megállás nélkül dobolt az asztal lapján miközben szürke szemeivel az előtte lévő érintetlen tál zabkásáját fixírozta. Lyra az unokatestvére vállára helyezte a kezét majd egy gyenge mosollyal az arcán megsimogatta a fiú felkarját. Már épp valami buzdítónak szánt mondat készült elhagyni a száját amikor a nagyteremben felharsanó üdvrivalgás - amely a griffendéles csapat érkezését jelezte – megakadályozta mindebben.

Amikor a taps elhalkult Lyra a csapattársai heves bólogatásával kísérve így szólt:

- Záros határidőn belül letöröljük azt az önelégült mosolyt az arcukról, nem igaz...?

- De igen! – válaszolták egyszerre.

-Ezt akartam hallani. – mondta majd csapattársai többé-kevésbé kiürült tányérjaira pillantva folytatta. – Ha mindenki jóllakott akár indulhatunk is...

A mardekárosok a nagytermet elhagyni készülő csapatuk láttán tapsolni kezdtek és lépten-nyomon megállították őket, hogy sok szerencsét kívánjanak nekik.

Lyra nem igazán törődött a neki címzett lelkesítő szavakkal és vállveregetésekkel, figyelme ugyanis minduntalan a hugrabug asztala felé kalandozott. A jóízűen reggeliző diákat kémlelve Cedric túlságosan is jól ismert arca után kutatott. A nagyterem bejáratából még egy utolsó csalódott pillantást küldött a hugrabugosok felé majd sóhajtva a csapattársai után indult.

Miután mindannyian magukhoz vették a seprűiket, Flint vezetésével átvágtak az előcsarnokon. A kitáruló bejárati ajtón keresztül hideg reggeli szélroham tört be a terembe, összekócolva ezzel Lyra szabadon lengedező sötét fürtjeit.

- Lyra! – szólalt meg egy ismerős hang a háta mögül, mire a lány szíve automatikusan hevesebben kezdett verni.

Mialatt a csapattársai heves szemforgatás kíséretében magára hagyták őt, Lyra megtorpant, hogy bevárja a hugrabug alagsori klubhelyisége felől érkező párost.

- Már azt hittem, hogy elfeledkeztél a meccsről... - mondta halkan mélyen a fiú szürke szemeibe nézve.

- Dehogy is – válaszolta Cedric miközben szorosan magához ölelte őt, gondosan ügyelve rá, hogy Lyra újdonsült képessége miatt csak a ruháikon keresztül érjenek egymáshoz. – Csak kicsit nehezen indult a reggel mert elaludtunk...

A Cedric által használt többesszám hallatán Lyra felvonta a szemöldökét. A fiú mögött álló hugrabugos lány vörösödő arcára nézve egy zavart kuncogás hagyta el a száját.

- Ez a kelleténél kicsivel több információ volt... - jelentette ki miközben érezte, hogy vér szökik az arcába.

A kínos szituációból az ajtóban újra feltűnő Flint mentette ki őt.